2018. november 3., szombat

Digital Event 2018



Az idei Digital Event-re ismét szenzációs fotós előadókat hívtak meg a szervezők. Nem csoda, hogy az előadóterem minden esetben zsúfolásig tömve volt. Nem csak a fotók és videók, hanem az elkészültükhöz kapcsolódó háttértörténetek is nagyon izgalmasak voltak.

Az utolsó előadóval kezdem, mert őt ismerjük a legtöbben.

Yann Arthus Bertrand - A világhírű francia fotós, filmkészítő, aktivitsta és környezetvédő "Földünk a magasból" című könyve 1999-ben Magyarországon is megjelent. Összesen 19 nyelven adták ki, és 4 millió példány fogyott belőle világszerte. A könyv borítóján szereplő fotóval nyitotta előadását, melynek során dokumentumfilmjeiből is adott egy kis ízelítőt. Ezek a csodálatos alkotások bárki által megtekinthetőek a Youtube-on, jó szívvel ajánlom őket. Home (Luc Besson rendezésében; légi felvételek Földünkről, elgondolkodtató/nyugtalanító környezetszennyezési, klímaváltozási adatokkal), Human (interjúk az érzelmi skála minden pontjáról, a világ minden pontjáról - nagyon-nagyon őszinte és emberi) és a most készülő, a jövő évi Cannes-i Filmfesztiválon bemutatásra kerülő, nőkről (a világban betöltött szerepükről, saját magukkal és a világgal kapcsolatos gondolataikról) szóló Woman.




Kiemelem belőle, ahogy az alkotó is tette, a 2010-2015 közötti uruguayi miniszterelnökkel készült interjút.



Itt egy korábbi TED-előadása, kb. ilyen volt a mai is. Hálás vagyok, hogy élőben láthattam, hallhattam őt!



Ray Demski - Fiatal, kanadai származású fotós (Nikon nagykövet), aki 14 éves korában családjával körbehajózta egy vitorláson a Földet. A kaland és az utazás szeretete fotós tevékenységén is meglátszik, többnyire action és "kaland"-fotókat készít, többek között a Red Bull számára (de tulajdonképpen minden mást is), ill. maga is sziklamászó, küzdősportot űző. Ez nagyban segíti őt a sportolók megértésében és fotózásában, mivel ő maga is lélegzetelállító helyekre mászik fel 1-1 jó kép elkészítése érdekében. Tőle most egy portrét mutatok be, amit az előadás közben fotóztam. Mostanában filmezik is. Ghánában járt, egy olyan boksz-iskolában, ami nagyon szegény körülmények között működik, viszont már 8 világbajnok bokszoló került ki onnan. 



Dani Arnold - Megszállott svájci alpinista, hegyi vezető, gyorsasági csúcstartó, több hegymászó útvonalat a világon először teljesítő. A függőleges szikla- és jégfalakon olyan természetességgel és tempóban mászik (akár biztosítókötél nélkül!), mint ahogy más sétál az utcán. Saját bevallása szerint a Matterhorn északi falának megmászása nem jelentett nagy megterhelést számára. Teljesítményének köszönhetően számos szponzora van (Mammut, Victorinox), aminek köszönhetően lélegzetelállító teljesítményét fotósok hada rögzíti. Ebbe nyerhettünk ma betekintést (videók itt és itt). 

Fotó innen

Fotó innen

A tavalyi rendezvényről szóló képes beszámoló itt olvasható.

2018. október 30., kedd

A jövő már elkezdődött - Digitális nap, virtuális valóság

Fotó innen

Október 25-én csütörtökön került sor a 2. Digital Tag, vagyis digitális nap megrendezésére Svájcban. Témája a digitalizáció, ill. az, hogy az élet különböző területein (oktatás, egészségügy, mobility, lifestyle, munka 4.0, média/híradás és "my data") milyen változásokat hoz. 

A digitalizáció egy ideje életünk része, sőt, napról-napra egyre inkább, sok vívmánya nélkül már elképzelhetetlennek tartanánk mindennapjainkat. A téma fontosságát mutatja, hogy az előző évi 4 helyszín helyett idén már 12 városban voltak programok, hogy a miniszterelnök Alain Berset személyesen is jelen volt és hogy a legnagyobb cégek támogatták a rendezvényt. Főtámogatók a Google, Ringier, SBB, Swisscom és a SRG, a további támogatók pedig többek között az Accenture, Adecco, Coop, Ernst&Young,  ETH Zürich, KPMG, PWC, Samsung, Swiss, UBS, kantonok, egyetemek voltak.


A program részeként bizonyos kórházakba szabad bejárás volt ezen a napon, ahol betekintést engedtek a látogatóknak abba, hogy már ma milyen módon segíti a digitalizáció az orvosok munkáját. Az ETH Zürich, a világ legjobb egyetemeinek egyike, speciális programozó workshopt tartott. Az iskolák számára videó versenyt tartottak abban a témában, hogy hogyan változtatja meg a digitalizáció a munka világát. És a sort még folytathatnám - a teljes program itt tekinthető meg.

Én a zürichi főpályaudvaron futottam bele a rendezvénybe, ahol egy nagyszínpad, egy beszélgető stúdió és számos cég standja töltötte be a nagy csarnokot. iPad-ek, augmented reality szemüvegek, app-ok, robotok mindenfelé.
Az egyetlen papíros megoldással dolgozó cég a PwC volt, akik az érdeklődést mutató látogatókat meginterjúvolták arról, hogy hogyan látják a jövő munkahelyét 2030-ban, válaszaikat pedig színes post-it cetlikre írták fel, majd végül egy nagy falra ragasztották őket. Ezt megelőzően már a világ 5 országában (Anglia, Kína, USA, India, Németország) 10.000 ember megkérdezésével végeztek egy felmérést a témában. Ebből kiderül, hogy a megkérdezettek 37%-a attól tart, sok hogy állás forog veszélyben az automatizáció miatt, 74%-uk már most tanul új dolgokat, hogy a jövőben is találjon majd munkát, 60%-uk véli úgy, hogy csak keveseknek lesz stabil, biztos munkahelye, 73%-uk szerint pedig a technológia sosem fogja tudni teljesen kiváltani az embert. A felmérés eredménye letölthető a cég honlapjáról. 

A Swisscom már 2016 elején készített egy filmet arról, hogy ők hogy képzelik el a munka világát.



A zürichi főpályaudvaron zajló pódiumbeszélgetésekről és egyéb rendezvényekről élő közvetítés volt a Youtube-on, a Blick am Abend nevű ingyenes bulvárlap pedig aznapi számát a digitalizációnak szentelte. Különlegessége ezen kívül az volt, hogy egy "augmented reality" (AR), magyarul "kiterjesztett valóság" app letöltésével további tartalmak (videók) voltak elérhetők a mobiltelefon segítségével az újságból. Egy kis ízelítő azoknak, akik még nem láttak ilyet vagy nem jutottak hozzá az aznapi Blick am Abend-hez. Mi letöltöttük az app-ot és kipróbáltuk az újságot, az alábbi kis videón meg is örökítettük.


Az augmented reality nagyon hasznos találmány és jóval egyszerűbben alkalmazható, mint a virtuális valóság. Nem szükséges hozzá más, mint egy app, amivel a fejlesztők, szolgáltatók, hirdetők által speciálisan programozott tartalmat meg tudják tekinteni. Így pl. létezik egy olyan app, aminek a segítségével a svájci hegycsúcsokat tudjuk megtekinteni, ill. pontosan beazonosítani, hogy melyik hegycsúcs melyik.

Fotó innen


Az interneten utána lehet nézni, hogy mik a legjobb(nak ítélt) augmented reality app-ok idén (itt, itt és itt).

2018. október 21., vasárnap

Beszéljünk róla!

Fotó innen

Általában azok társaságát keressük, akikkel hasonló az érdeklődési körünk és hasonlóan gondolkodunk a világról. Különösen igaz ez, ha politikai témákról van szó. A saját véleményünket, állláspontunkat tartjuk helyesnek, az attól eltérőt rossznak, elítélendőnek. Nemcsak Magyarországon van ez így, ill. vannak országok, ahol tesznek azért, hogy ez ne így legyen. Tesznek azért, hogy az eltérő álláspontot képviselők ne örök haragban álljanak egymással és kerüljék egymás társaságát, hanem beszéljék meg, hogy milyen érvek állnak a döntésük mögött.

Németországban az egy évvel ezelőtti választások előtt rendkívül megosztott volt a közvélemény. A nézőpontok közelítése érdekében a Zeit Online indította el a most Svájcban is elindított "beszéljünk róla" akciót. Itt összefogott néhány média (SRF, RTF, Tamedia, Watson, WOZ, Die Zeit) és közösen hirdették meg "Die Schweiz spricht" néven. Mert az ország nagyon sok kérdésben megosztott.

Azok, akik hajlandóak más nézőpontú emberrel megvitatni a sokakat érintő és megosztó kérdéseket, regisztrálhattak egy oldalon, ahol 6 kérdésre kellett válszolniuk. Részletek itt.
  1. Svájc közeledjen-e az EU-hoz? A csatlakozást 1992-ben 50,3%-kal utasították el a választópolgárok és ma is hasonlóan szoros eredmény lenne. A városiak inkább mellette, míg a vidékiek ellene vannak.
  2. Rosszabbul élnek-e ma az emberek, mint 10 évvel ezelőtt? 
  3. Homoszexuális párok fogadhassanak-e örökbe? Egyértelműen támogatják, legnagyobb arányban a nők, de még a 65 év fölöttiek is.
  4. Fogadjon-e be az ország több menekültet? Figyelem! A válasz inkább igen, mint nem!
  5. Legyen-e női kvóta a nagy cégek menedzsmentjében? Nem meglepő módon a nők szerint inkább igen, a férfiak kisebb hányada támogatná.
  6. Túl soknak értékelik-e a beépített területet?

4.000-en jelentkeztek, közülük 1.400-at választott ki egy algoritmus aszerint, hogy lehetőség szerint minél több kérdésben legyenek ellenkező állásponton és közel is lakjanak egymáshoz. A jelentkezők átlagosan 47 évesek (15% 65 év fölötti, 3% 19 év alatti), 3/4-ük férfi, és többnyire a német nyelvterületek nagyobb városaiban (Zürich, Basel, Bern, Biel, St. Gallen, Winterthur) él.

A mai napon az ország számos pontján találkoztak az egymás mellé sorsoltak, hogy megvitassák nézőpontjukat.

A beszélgetés után meginterjúvolták az egyik párost, akik mindketten nagyon pozitívan nyilatkoztak. Pozitívan értékelték azt, hogy nyitottan és konstruktívan tudtak beszélni és nagyon fontosnak találták, hogy ismerjék az ellenkező oldal érveit és erősségeit, mert politikai kérdésekben csak így lehetséges jó kompromisszumra jutni.

Példaértékű kezdeményezés, követésre méltó.


2018. augusztus 31., péntek

A világ színesben

Kép innen

 Ma már elképzelhetetlen, hogy ne színes legyen minden, ami körülvesz minket, beleértve a tévéadásokat is, de nem is olyan régen még nagyon nagy szó volt maga a televízió is, nemhogy a színes adás. 

1945-ben a fekete-fehér televízió is még gyerekcipőben járt, de nem kellett sokat várni a színes tévé megjelenésére. Többféle technikával, sztenderddel kísérleteztek és az egyik (hibrid) megalkotását természetesen egy amerikában dolgozó magyar mérnöknek, Goldmark Péter Károlynak köszönhetjük (cikk). "A háború után tökéletesítette a színes televíziót, amelyet az űrkutatásban is alkalmaztak: ennek köszönhetően láthatták a nézők szerte a világon az ember első sétáját a Holdon, lévén, hogy az 1969-ben útnak indított Apollo-11 űrhajó utasai az általa készített, miniatürizált színestévékamerát használták a holdexpedíció során." 1951-ben kezdték meg az USÁ-ban a nagyközönségnek szánt színes tévéadások sugárzását. A készülék akkor azonban még rendkívül drága volt, a színvisszaadási képesség pedig gyenge.

A világon 2. országként Kuba vezette be 1958-ban a színes tévét, a kubai forradalom kitörésével azonban leálltak a színes sugárzással, mivel a kubai forradalom utolsó évében (1959-ben) elfoglalták a sugárzóállomásokat. Csak 1975-ben indították újra, japán és szovjet eszközök használatával. 

Európában Nagy-Britannia volt az első, 1967. júliusában, a németek egy hónap késéssel, a hollandok pedig további egy hónap később követték őket. Magyarországon 1969. április 5-én indult be a színes sugárzás. A televíziózás hajnalán, még a fekete-fehér időkben, a kulturális műsorok voltak túlnyomó többségben. 1960-ban az előfizetők száma június 30-án: 78 681. Az első félévi műsorstatisztika: 38 színházi és operaelőadás, 8 tévéjáték, 92 játékfilm. Az összes műsoridő: 672 óra. Hová "fejlődött" azóta a világ?!

Svájcban 1953. júliusában készült az első tévéműsor és 1968. augusztus 29-én, azaz pontosan 50 éve látták elérkezettnek az időt és a technikát az első színes tévéműsor elkészítéséhez (Dopplet oder Nüd, Dupla vagy semmi című kvízműsor). Ugyanazon év október 1-jén pedig az addigi heti 6 órányi színes műsor (többnyire szórakoztató műsorok) sugárzása után teljesen átálltak a színesre. Az alábbi videó végén (3:17-nél) láthatjuk a történelmi pillanatot.



Akkoriban azonban a 900.000 előfizetőből még csak 5.000-en élvezhették Svájcban színesben az adást, ugyanis a színes tévé iszonyúan dárga volt. 3.000 frankba került, ami 3 havi fizetésnek felelt meg. Az állandó színes adásnak köszönhetően azonban 2 hónapon belül megnyolcszorozódott az eladott színes készülékek száma, csillagászati ár ide vagy oda. (Ezen a linken további érdekes videókat lehet megnézni erről az időszakról és témáról.)

Éljen a színes tévé és a technikai fejlődés! Kár, hogy közben a tévéadások színvonala a technikai feljlődéssel párhuzamosan ellenkező irányt vett ... Én személy szerint visszasírom a színházi közvetítéseket.

2017. december 3., vasárnap

Túl sok üres lakás


Fotó innen


Az építkezési láz, a bevándorlásnak köszönhető népességgyarapodással párhuzamosan, de az alacsony (0%) betéti kamatok miatt annál nagyobb iramban, töretlenül tart Svájcban. Amerre néz az ember, mindenfelé építkezést lát. Ha itthon kinézek az ablakon, három helyen is látok darukat. Közvetlenül mellettünk egy 7 épületes, 49 lakásos lakópark épül. Igaz, ezek nem bérlakások lesznek és 5 kivételével már mind elkelt, pedig csak 1 év múlva adják át őket.

Országos szinten jelenleg 65.000 lakás áll üresen. Ez 15%-kal magasabb, mint 1 évvel korábban. Ez azt jelenti, hogy az összes lakás (a családi házakat is beleértve) 1,47%-a lakatlan. A tendencia már 8 éve tart és egyre erősebb, elsősorban a bérlakások piacán. Utoljára a 90-es évek végén volt ilyen helyzet megfigyelhető.

Az egyre több lakatlan lakás ugyan minden régióra érvényes, azonban néhány kantonban sokkal nagyobb mértékű. Ilyenek Solothurn (2,89%), Appenzell Innerrhoden (2,36%) és Aargau (2,34%) kantonok. A legkevesebb üresen álló lakás Zug (0, 43%), Basel Stadt (0, 5%), Genf (0,51%) és Zürich kantonban található. Basel Stadt alacsony értékéből is látszik, hogy nem a városok érintettek ebben a tendenciában.

Egyedül Aargau kantonban több mint 7000 lakás áll üresen. A bérbeadók már ajándékokkal próbálják magukhoz csábítani a bérlőket. A legjellemzőbb mézesmadzag a 3 hónap lakbér elengedése, de TV-vel, elektromos kerékpárral is próbálkoznak. Sokkal inkább egy egyszeri kedvezmény, mint lakbércsökkentés, hiszen azt a bérleti szerződés végéig tartania kell a bérbeadónak, kivéve, ha értéknövelő beruházást hajtott végre időközben a lakáson.

Ha valaki konkrétan most keres lakást Aargau kantonban, akkor Buchs, Menziken und Reinach településeken fog sok üreset találni. De Mellingenben is üresen áll a Neurgrüen nevű lakópark lakásainak 1/3-a.


Nemzetközi összehasonlításban ezek az adatok alacsonynak tekinthetők. Németországban pl. 4,5%-ot regisztrált a statisztikai hivatal. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ingatlanpiac működéséhez szükség is van üres lakásokra. A probléma azonban nem is annyira az adott pillanatban lévő állapot, hanem a tartós kihasználatlanság. Ugyis Svájban relatív kicsi a rossz állapot miatt kiadhatatlan lakások aránya, ill. az ország mérete miatt amiatt sem kell gyakran költözni, mert a lakóhelytől több órányira kap csak munkát az ember. A tömegközelekedés is megoldott mindenhol és nem napi egyszeri buszjárattal. Ráadásul manapság az internetnek köszönhetően sokkal könnyebb rátalálni a kívánt lakásra, tehát ez sem akadály. Vagyis a relatíve sok és egyre több üres lakás igenis aggodalomra ad okot a szakembereknek.

További cikkek itt és itt.

2017. november 18., szombat

Digital Event 2017



Az idei Digital Event keynote előadóiban sem kellett csalódnom, sőt! Mindkettő nagy showman, fantasztikus fotókkal és sztorikkal.

Brendan de Clercq - francia/ír származású, de régóta Hollandiában élő fotós a portréfotózásról tartott előadást. Számára a legfontosabb, hogy a fotói érzelmeket közvetítsenek és váltsanak ki. Leginkább fekete fehérben fotózik, gyakran analóg géppel. A programfüzet szerint angolul tartotta volna előadásását, de nagy lelkesen próbálkozott a német nyelvvel. Bevallottan viharos életet élt, több felesége volt, 8 gyereke van. Életszeretete teljes mértékben átjött az előadáson. Alanyaival az első 2 órában csak beszélget, utána kerül elő a kamera. Ahhoz, hogy megállapítsa, milyen közel merészkedhet a kamerájával, a modell segítségét kéri. Csak addig megy, ameddig a modellnek még nem terhes. Olyan is van, hogy a fotóalany éppen nyűgös, nem pózolni akar, nem mutatja az igazi arcát. Az sem baj, egy természetes védekező mozdulat, aminek a során félig eltakarja az arcát a kezével vagy az arcával, többet mond egy hagyományos portrénál. Az alábbi fotó alanya pl. nagyon nem volt fotózkodós kedvében, de a mögötte lévő festménnyel együtt fantasztikus párost alkot.





Stefan Forster - svájci természetfotós, túravezető. Túravezetőségéből (utazási irodája is van, fotós túrákat szervez) újra meg újra visszamegy kedvenc helyeire, így lehetősége nyílik arra, hogy ugyanazt a helyet különböző körülmények, időjárási és fényviszonyok között fényképezze. Az hajtja, hogy a következő alkalommal még jobban fog sikerülni. Ha már megszületett a kép, amivel elégedett, akkor egy újabb, jobb kamera tudja motiválni. A megfelelő helyszínért hegyen-völgyön át túrázik, a vadonban éjszakázik. Az elkészült képek tanúsága szerint megéri! Elképesztően színesek, sokszor nem is tűnnek természetesnek, pedig nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a képek a valóságot tükrözzék. Ebben a megfelelő hely és időzítés (fényviszonyok) segítik. Mutatott kevésbé jól sikerült képeket is, ami a lelkes amatőr számára persze szép, de a profi tudja, hogy nem az. És hát persze iszonyú kitartás és rengeteg ellőtt fotó (1000-ből 5 igazán jó) kell a tökéletes megtalálásához. Mindig meglep, hogy egy kép mögött mennyi szervezési munka, utazás, túrázás, várakozás, kísérletezés van. Nem ritka, hogy a fotós (természetfotós) veszélyes helyzetbe kerül munkája során.


Fotó innen

Az előadásokon kívül rengeteg (kb. 30) workshop is volt, ill. fotókiállítás, többek között a svájci madárfigyelő társaság (Schweizer Vogelwarte) fotópályázatának nyertesei. 2012 óta évente meghirdetik a fotópályázatot, amire idén 15 országból 7000 fotó érkezett. Az "akció" kategória 3. helyezettje Máté Bence egyik fotója lett.


További kedvenceim a photo.vogelwarte.ch oldalról az idei díjazottak közül.





2017. november 5., vasárnap

Hol a határ?

Ez a kép illusztráció innen


Amikor azt hiszed, hogy a 2-ajtós városi buszon rosszabb, extrémebb utastársak már nem jöhetnek az eddig tapasztaltaknál:

  • gépfegyveres katona
  • komplett sífelszereléssel (lécek, bakancsok) utazók  
  • biciklivel felszállók
  • 3 babakocsi egyszerre (ebből egy iker)
  • kb. 20 fős óvodás csoport

... akkor megpillantasz a megállóban egy kajakost, kajakkal, evezővel, nagy hátizsákkal.

A kajak hossza 3 méter, ennek a buszba való berakása nem egy egyszerű művelet, de hősünk valószínűleg nem először szállította buszon, mert rutinosan tolta át a már ülő utasok feje fölött, hogy a folyosóra hosszába beügyeskedje. Majd még leszállt az evezőért és az óriási hátizsákjáért is. 

Mentségére legyen mondva, hogy kivételesen nem voltak sokan a buszon, az előbbi felsorolásból pl. senki, így a megdöbbenésen kívül nagyobb fennakadást nem okozott.