2019. augusztus 7., szerda

Hasznos postai szolgáltatások

Fotó innen


A posta ma már nem ugyanaz, mint régen volt. Gyerekkoromban nagy levelező voltam, szinte minden nap írtam és kaptam levelet magyar és külföldi levelezőtársaimtól. Az ablakban ülve vártam, hogy mikor jön már végre a postás ... 

Az írás szeretete máig megmaradt, de már nem a posta az üzenetvivő. Vannak azonban a postának, a svájci postának olyan szolgáltatásai, amiket előszeretettel használok. 

Fotó innen

A legnagyobb kedvencem az ingyenes képeslapküldési lehetőség a telefonomon lévő saját fotókból. Ehhez le kell tölteni a posta PostCard Creator nevű appját, vagy számítógépen beregisztrálni és ott megtervezni a képeslapot. 24 óránként 1 db képeslap küldhető ingyenesen, viszont csak Svájc területén belülre. Egyéb korlátozás nincs. Többet és gyakrabban költségtérítés ellenében lehet. Tehát kirándulás közben kiválasztom az aznapi legjobb fotót a telefonomon és azonnal rendelhetek is belőle képeslapot, akár a saját címemre küldve, ha éppen úgy akarom.

A másik szolgáltatás, amit gyakran használok, az SMS-ben rendelhető bélyeg-kód. A közelünkben van egy postaláda, ezért ha levelet akarok feladni, nem megyek el a postára, hanem SMS-ben rendelek bélyeget. A 414-es számra elküldöm a MARKE szót, a válaszban pedig kapok egy 9 jegyű számot (3x3 szám egymás alatt). Ezt felírom a borítékra és már indulok is a postaládához. A-Post, azaz elsőbbségi küldeményekre, standard méretre (10 gr alatt és 2 cm-nél vékonyabb levelekhez). Csak Swisscom, Sunrise és Salt mobilosok számára használható, az 1 CHF költség a telefonszámlát terheli.

A 3. hasznos és az ember életét megkönnyítő szolgáltatás, hogy a feladandó csomaggal sem szükséges elbaktatni a postára, a csomagos postás házhoz jön érte. Online lehet rendelni egy vonalkódos feladói etikettet, ezt a csomagra kell ragasztani. A pick@home szolgáltatásnak 4,5 CHF az ára a normál postai költségen felül. Én még nem próbáltam, de nagyon kényelmesnek tűnik és láttam,  hogy a szomszédok időnként így adnak fel csomagot (a postaláda tetején figyelt a csomag).

Örömmel veszek további javaslatokat kommentben!

Vajon mit csinálnak a svájciak szabadidejükben?

Fotó innen

Ha valaha is felmerült benned a kérdés, hogy mivel töltik szabadidejüket a svájciak, egy dolog biztos nem jutott az eszedbe. Nekem sem, de most már nem kell többet törnünk ezen a fejünket, megvan a válasz! Váratlan helyről bukkant elő, de sikerült kibogoznom belőle.

Gyanútlanul olvasgattam az újságot, mármint az elektronikusat (na jó, ennek már több mint 1,5 éve, de hát ekkora lemaradásban vagyok), ahol egy szelektív hulladékgyűjtésről szóló cikk kínálta magát elolvasásra. Az ilyesfajta infó mindig jól jön, 9 év után még mindig nem tudom minden hulladékról, hogy szelektív módon kell-e gyűjteni, ill. hogy hová való. De kiderült, hogy ezzel korántsem vagyok egyedül, a svájci lakosságnak is rengeteg kérdése van a témában. A szakértő ezekre adott válaszait gyűjtöttem ide össze, kiegészítve néhány saját infóval.

És itt jön a válasz a címben feltett kérdésre! Szinte mindent lehet szelektíven gyűjteni, azaz van gyűjtőhely, ahová el lehet vinni. Igenám, de nem akárhogy! 

  • Az üvegről mindent le kell előtte szedni: címkét, kupakot, ill. a kupak alsó fémgyűrűjét, amitől az első nyitáskor elválasztjuk a kupakot. Több időbe telik az egész mutatvány, mint meginni az egész üveg italt ...
  • Természetesen a konzervdobozokat is meg kell szabadítani a címkétől, hiszen az papír, nem való a fémgyűjtésbe.
  • A joghurtospoharat lefedő alumíniumfóliát is be lehet tenni a fémgyűjtésbe.
  • Az almuníniumból készült kávékapszuláknak van külön gyűjtőhelye, a műanyag megy a rendes szemétbe.
  • A papír bevásárlószatyor a kartongyűjtésbe való, mert az eső elleni kezelés miatt nem oldódik fel úgy az újrahasznosításnál, mint az újságpapír. Ezzel nincs semmi tennivaló, egyszerűen csak félre kell tenni a megfelelő kupacba. Aztán szépen összekötözni őket. Madzaggal. Nem ragasztószalaggal.
  • A pizzásdobozok és a mélyhűtött termékek kartondobozai azonban nem a kartongyűjtésbe, hanem a háztartási szemétbe tartoznak, míg a mosószerek kartondobozai mehetnek a szelektív kartongyűjtésbe.
  • A Tetrapak-csomagolásokat is vissza lehet vinni bizonyos helyekre, ha valaki szeretné, de nem magas ezen gyűjtőhelyek országos lefedettsége. 
  • A fehér tejes műanyag flakonnak és a PET palackoknak azonban - tudomásom szerint - minden szupermarketben van gyűjtőhelye.
  • Régi műszaki cikkeket az azokat forgalmazó üzletekbe lehet visszavinni, de vannak recycling központok, ahol szintén ingyen bevesznek nagy háztartási gépeket. 
  • Használt elemeket, villanykörtéket nagyobb szupermarketekbe, barkácsboltokba lehet visszavinni. 
  • És persze a víztisztító kancsóba való szűrőpatront sem muszáj a szemetesbe dobnunk.
Fotó innen

A fentiekből adódóan egy-egy háztartásban minimum 5 szelektív tároló található (papír, karton, üveg, PET, fém), de vérmérséklettől és környezetvédelmi elkötelezettségtől függően ez tovább bővülhet. Külön kaphatóak az otthoni szelektív gyűjtéshez tárolók (pl. az IKEÁ-ban, a Migros-nál vagy a Swiss Recycling-nál). 



További válaszok a "mit hová?" kérdésre a Migros erre szakosodott Recycling Guide honlapján.

Nemrég nyílt a közelünkben egy "Recycling Paradies". A szelektíven gyűjtőknek ez tényleg paradicsom, nagyjából minden hulladékot befogadnak. Egy hatalmas csarnokot kell elképzelni, ahová kocsival be lehet hajtani (kb. 12 kocsinak van hely) és a csarnok 2 oldalán végig konténerek állnak, fölöttük jól látható jelzésekkel, hogy melyikbe mit lehet kidobni. A gyerekek külön kis játszó sarkot kaptak könyvekkel teli könyvespolccal, hogy a szülők nyugodtan "szemetelhessenek". Én már kétszer voltam, végre megszabadultam mindentől, amit eddig gyűjtögettünk, a palánták üressé vált műanyag cserepétől kezdve a lejárt és használt olajokon át a régóta tartogatott, rozsdás kültéri kaspókig. A kartonpapírok futószalagon azonnal mennek a tömörítőbe. A gyűjtő központ munkatársai szükség esetén segítenek mind a kocsiból való kipakolásban, mind annak eldöntésében, hogy mi hová dobható, ill. hogy egyáltalán szelektíven gyűjthető-e. Végezetül pedig van mosdó, szappannal és törülközővel, hogy koszos kézzel kelljen távozni. Igazán mindenre gondoltak!

 





Svájcban az italok csomagolása (üveg, alumínium, PET) 90%-ban újrahasznosított. Ilyen magas arány nem sok helyen fordul elő, még ott sem, ahol betétdíjasak az üvegek. Svájcban nem betétdíjasak az üvegek, viszont kb. 65 ezer gyűjtőhely van, közületekben, iskolákban, irodákban is pl. a PET-palackoknak. A összesített recycling kvóta pedig 52%-os. Brazíliában 3,1%.

Forrás


2017-es szelektív hulladékgyűjtési adatok  


Állítólag vannak országok, ahol több mindent gyűjtenek a normális szeméttől elválasztva, de Svájcban figyelnek arra, hogy gazdaságos és ökológiailag is hasznos legyen a szelektív gyűjtés. 

És mire fel ez a körülményes szelektív gyűjtés? 

1 tonna újrahasznosított
  • … alumíniumcsomagolás annyi környezeti terhelést takarít meg, amennyit 30.500 km autókázással generálnánk (Zürich-Barcelona távolság 30x)
  • …  elektromos és elektronikus berendezés (a villanyégőkkel együtt) annyi környezeti terhelést takarít meg, mint amennyit 247.500 km vasúti utazás alatt az SBB generál  –  ez a teljes svájci vasúti hálózat 48x-osa
  • … textil és cipő annyi környezeti terhelést takarít meg, mint amennyit egy 26.400 km-es repülőút generál - ez a Zürich-New York távolság 2x oda-vissza
  • … használt elem és akku annyi környezeti terhelést takarít meg, mint amennyit 2.652 liter fűtőolaj generál
  • … PET palackkal annyi energiát takarítunk meg, mint amennyit egy 12 wattos energiatakarékos égő 52 év alatt fogyaszt
  • … üveg annyi környezeti terhelést spórol meg, mint amennyit egy laptop 1,7 éven keresztüli folyamatos használata generál (az adatok a Swiss Recycling oldaláról származnak)
Szóval szelektív gyűjtésre fel! 

Korábbi posztok szelektív hulladékgyűjtés témában:
Szelektív
Szokatlan bírságok
Kampány a szemetelés ellen

2019. május 19., vasárnap

Paradicsom - minden mennyiségben!



Amikor 9 éve kiköltöztünk Svájcba, örömmel konstatáltam, hogy a házunkkal szemközti tanyán a gazda árul saját termésű paradicsomot. Még az első héten átsétáltam hozzá, és mondtam, hogy jó napot kívánok, 2 kg paradicsomot szeretnék venni. Rendben, milyen legyen? Hát paradicsom! Látta, hogy így nem jutunk ötről a hatra, ezért bevitt a raktárba, ahol kicsi, közepes, nagy méretű, sárga és piros színű paradicsomok közül lehetett választani.

Azóta sokkal tájékozottabb vagyok, sőt, magam is termesztek paradicsomot a teraszon és a kertben is. És nemcsak "paradicsomot", hanem név szerint ismerem őket, vannak kedvenc típusaim és nálam is van mindenféle méretű, színű, és különböző célokra használt.

Van sárga, narancssárga, piros, csíkos zöld (green zebra), "fekete", az icipicitől az óriásig minden méret. A fenti tálon pl. white beauty, green zebra, black cherry is található.








A ProSpecieRara Wildegg várának udvarán évente megrendezésre kerülő palántavásárán idén 4. alkalommal vettem részt önkéntes segítőként. Mi csak 8-9 fajta paradicsomot szoktunk kínálni, de van olyan termesztő, aki megszámlálhatatlanul sokat - szerintem akár 80 félét is árul. 

Aki nem hiszi, nézze meg az alábbi videót (első videószerkesztésem, kérem elnéző megértéseteket).







2018. november 3., szombat

Digital Event 2018



Az idei Digital Event-re ismét szenzációs fotós előadókat hívtak meg a szervezők. Nem csoda, hogy az előadóterem minden esetben zsúfolásig tömve volt. Nem csak a fotók és videók, hanem az elkészültükhöz kapcsolódó háttértörténetek is nagyon izgalmasak voltak.

Az utolsó előadóval kezdem, mert őt ismerjük a legtöbben.

Yann Arthus Bertrand - A világhírű francia fotós, filmkészítő, aktivitsta és környezetvédő "Földünk a magasból" című könyve 1999-ben Magyarországon is megjelent. Összesen 19 nyelven adták ki, és 4 millió példány fogyott belőle világszerte. A könyv borítóján szereplő fotóval nyitotta előadását, melynek során dokumentumfilmjeiből is adott egy kis ízelítőt. Ezek a csodálatos alkotások bárki által megtekinthetőek a Youtube-on, jó szívvel ajánlom őket. Home (Luc Besson rendezésében; légi felvételek Földünkről, elgondolkodtató/nyugtalanító környezetszennyezési, klímaváltozási adatokkal), Human (interjúk az érzelmi skála minden pontjáról, a világ minden pontjáról - nagyon-nagyon őszinte és emberi) és a most készülő, a jövő évi Cannes-i Filmfesztiválon bemutatásra kerülő, nőkről (a világban betöltött szerepükről, saját magukkal és a világgal kapcsolatos gondolataikról) szóló Woman.





Kiemelem belőle, ahogy az alkotó is tette, a 2010-2015 közötti uruguayi miniszterelnökkel készült interjút.



Itt egy korábbi TED-előadása, kb. ilyen volt a mai is. Hálás vagyok, hogy élőben láthattam, hallhattam őt!



Ray Demski - Fiatal, kanadai származású fotós (Nikon nagykövet), aki 14 éves korában családjával körbehajózta egy vitorláson a Földet. A kaland és az utazás szeretete fotós tevékenységén is meglátszik, többnyire action és "kaland"-fotókat készít, többek között a Red Bull számára (de tulajdonképpen minden mást is), ill. maga is sziklamászó, küzdősportot űző. Ez nagyban segíti őt a sportolók megértésében és fotózásában, mivel ő maga is lélegzetelállító helyekre mászik fel 1-1 jó kép elkészítése érdekében. Tőle most egy portrét mutatok be, amit az előadás közben fotóztam. Mostanában filmezik is. Ghánában járt, egy olyan boksz-iskolában, ami nagyon szegény körülmények között működik, viszont már 8 világbajnok bokszoló került ki onnan. 



Dani Arnold - Megszállott svájci alpinista, hegyi vezető, gyorsasági csúcstartó, több hegymászó útvonalat a világon először teljesítő. A függőleges szikla- és jégfalakon olyan természetességgel és tempóban mászik (akár biztosítókötél nélkül!), mint ahogy más sétál az utcán. Saját bevallása szerint a Matterhorn északi falának megmászása nem jelentett nagy megterhelést számára. Teljesítményének köszönhetően számos szponzora van (Mammut, Victorinox), aminek köszönhetően lélegzetelállító teljesítményét fotósok hada rögzíti. Ebbe nyerhettünk ma betekintést (videók itt és itt). 

Fotó innen

Fotó innen

A tavalyi rendezvényről szóló képes beszámoló itt olvasható.

2018. október 30., kedd

A jövő már elkezdődött - Digitális nap, virtuális valóság

Fotó innen

Október 25-én csütörtökön került sor a 2. Digital Tag, vagyis digitális nap megrendezésére Svájcban. Témája a digitalizáció, ill. az, hogy az élet különböző területein (oktatás, egészségügy, mobility, lifestyle, munka 4.0, média/híradás és "my data") milyen változásokat hoz. 

A digitalizáció egy ideje életünk része, sőt, napról-napra egyre inkább, sok vívmánya nélkül már elképzelhetetlennek tartanánk mindennapjainkat. A téma fontosságát mutatja, hogy az előző évi 4 helyszín helyett idén már 12 városban voltak programok, hogy a miniszterelnök Alain Berset személyesen is jelen volt és hogy a legnagyobb cégek támogatták a rendezvényt. Főtámogatók a Google, Ringier, SBB, Swisscom és a SRG, a további támogatók pedig többek között az Accenture, Adecco, Coop, Ernst&Young,  ETH Zürich, KPMG, PWC, Samsung, Swiss, UBS, kantonok, egyetemek voltak.


A program részeként bizonyos kórházakba szabad bejárás volt ezen a napon, ahol betekintést engedtek a látogatóknak abba, hogy már ma milyen módon segíti a digitalizáció az orvosok munkáját. Az ETH Zürich, a világ legjobb egyetemeinek egyike, speciális programozó workshopt tartott. Az iskolák számára videó versenyt tartottak abban a témában, hogy hogyan változtatja meg a digitalizáció a munka világát. És a sort még folytathatnám - a teljes program itt tekinthető meg.

Én a zürichi főpályaudvaron futottam bele a rendezvénybe, ahol egy nagyszínpad, egy beszélgető stúdió és számos cég standja töltötte be a nagy csarnokot. iPad-ek, augmented reality szemüvegek, app-ok, robotok mindenfelé.
Az egyetlen papíros megoldással dolgozó cég a PwC volt, akik az érdeklődést mutató látogatókat meginterjúvolták arról, hogy hogyan látják a jövő munkahelyét 2030-ban, válaszaikat pedig színes post-it cetlikre írták fel, majd végül egy nagy falra ragasztották őket. Ezt megelőzően már a világ 5 országában (Anglia, Kína, USA, India, Németország) 10.000 ember megkérdezésével végeztek egy felmérést a témában. Ebből kiderül, hogy a megkérdezettek 37%-a attól tart, sok hogy állás forog veszélyben az automatizáció miatt, 74%-uk már most tanul új dolgokat, hogy a jövőben is találjon majd munkát, 60%-uk véli úgy, hogy csak keveseknek lesz stabil, biztos munkahelye, 73%-uk szerint pedig a technológia sosem fogja tudni teljesen kiváltani az embert. A felmérés eredménye letölthető a cég honlapjáról. 

A Swisscom már 2016 elején készített egy filmet arról, hogy ők hogy képzelik el a munka világát.



A zürichi főpályaudvaron zajló pódiumbeszélgetésekről és egyéb rendezvényekről élő közvetítés volt a Youtube-on, a Blick am Abend nevű ingyenes bulvárlap pedig aznapi számát a digitalizációnak szentelte. Különlegessége ezen kívül az volt, hogy egy "augmented reality" (AR), magyarul "kiterjesztett valóság" app letöltésével további tartalmak (videók) voltak elérhetők a mobiltelefon segítségével az újságból. Egy kis ízelítő azoknak, akik még nem láttak ilyet vagy nem jutottak hozzá az aznapi Blick am Abend-hez. Mi letöltöttük az app-ot és kipróbáltuk az újságot, az alábbi kis videón meg is örökítettük.


Az augmented reality nagyon hasznos találmány és jóval egyszerűbben alkalmazható, mint a virtuális valóság. Nem szükséges hozzá más, mint egy app, amivel a fejlesztők, szolgáltatók, hirdetők által speciálisan programozott tartalmat meg tudják tekinteni. Így pl. létezik egy olyan app, aminek a segítségével a svájci hegycsúcsokat tudjuk megtekinteni, ill. pontosan beazonosítani, hogy melyik hegycsúcs melyik.

Fotó innen


Az interneten utána lehet nézni, hogy mik a legjobb(nak ítélt) augmented reality app-ok idén (itt, itt és itt).

2018. október 21., vasárnap

Beszéljünk róla!

Fotó innen

Általában azok társaságát keressük, akikkel hasonló az érdeklődési körünk és hasonlóan gondolkodunk a világról. Különösen igaz ez, ha politikai témákról van szó. A saját véleményünket, állláspontunkat tartjuk helyesnek, az attól eltérőt rossznak, elítélendőnek. Nemcsak Magyarországon van ez így, ill. vannak országok, ahol tesznek azért, hogy ez ne így legyen. Tesznek azért, hogy az eltérő álláspontot képviselők ne örök haragban álljanak egymással és kerüljék egymás társaságát, hanem beszéljék meg, hogy milyen érvek állnak a döntésük mögött.

Németországban az egy évvel ezelőtti választások előtt rendkívül megosztott volt a közvélemény. A nézőpontok közelítése érdekében a Zeit Online indította el a most Svájcban is elindított "beszéljünk róla" akciót. Itt összefogott néhány média (SRF, RTF, Tamedia, Watson, WOZ, Die Zeit) és közösen hirdették meg "Die Schweiz spricht" néven. Mert az ország nagyon sok kérdésben megosztott.

Azok, akik hajlandóak más nézőpontú emberrel megvitatni a sokakat érintő és megosztó kérdéseket, regisztrálhattak egy oldalon, ahol 6 kérdésre kellett válszolniuk. Részletek itt.
  1. Svájc közeledjen-e az EU-hoz? A csatlakozást 1992-ben 50,3%-kal utasították el a választópolgárok és ma is hasonlóan szoros eredmény lenne. A városiak inkább mellette, míg a vidékiek ellene vannak.
  2. Rosszabbul élnek-e ma az emberek, mint 10 évvel ezelőtt? 
  3. Homoszexuális párok fogadhassanak-e örökbe? Egyértelműen támogatják, legnagyobb arányban a nők, de még a 65 év fölöttiek is.
  4. Fogadjon-e be az ország több menekültet? Figyelem! A válasz inkább igen, mint nem!
  5. Legyen-e női kvóta a nagy cégek menedzsmentjében? Nem meglepő módon a nők szerint inkább igen, a férfiak kisebb hányada támogatná.
  6. Túl soknak értékelik-e a beépített területet?

4.000-en jelentkeztek, közülük 1.400-at választott ki egy algoritmus aszerint, hogy lehetőség szerint minél több kérdésben legyenek ellenkező állásponton és közel is lakjanak egymáshoz. A jelentkezők átlagosan 47 évesek (15% 65 év fölötti, 3% 19 év alatti), 3/4-ük férfi, és többnyire a német nyelvterületek nagyobb városaiban (Zürich, Basel, Bern, Biel, St. Gallen, Winterthur) él.

A mai napon az ország számos pontján találkoztak az egymás mellé sorsoltak, hogy megvitassák nézőpontjukat.

A beszélgetés után meginterjúvolták az egyik párost, akik mindketten nagyon pozitívan nyilatkoztak. Pozitívan értékelték azt, hogy nyitottan és konstruktívan tudtak beszélni és nagyon fontosnak találták, hogy ismerjék az ellenkező oldal érveit és erősségeit, mert politikai kérdésekben csak így lehetséges jó kompromisszumra jutni.

Példaértékű kezdeményezés, követésre méltó.


2018. augusztus 31., péntek

A világ színesben

Kép innen

 Ma már elképzelhetetlen, hogy ne színes legyen minden, ami körülvesz minket, beleértve a tévéadásokat is, de nem is olyan régen még nagyon nagy szó volt maga a televízió is, nemhogy a színes adás. 

1945-ben a fekete-fehér televízió is még gyerekcipőben járt, de nem kellett sokat várni a színes tévé megjelenésére. Többféle technikával, sztenderddel kísérleteztek és az egyik (hibrid) megalkotását természetesen egy amerikában dolgozó magyar mérnöknek, Goldmark Péter Károlynak köszönhetjük (cikk). "A háború után tökéletesítette a színes televíziót, amelyet az űrkutatásban is alkalmaztak: ennek köszönhetően láthatták a nézők szerte a világon az ember első sétáját a Holdon, lévén, hogy az 1969-ben útnak indított Apollo-11 űrhajó utasai az általa készített, miniatürizált színestévékamerát használták a holdexpedíció során." 1951-ben kezdték meg az USÁ-ban a nagyközönségnek szánt színes tévéadások sugárzását. A készülék akkor azonban még rendkívül drága volt, a színvisszaadási képesség pedig gyenge.

A világon 2. országként Kuba vezette be 1958-ban a színes tévét, a kubai forradalom kitörésével azonban leálltak a színes sugárzással, mivel a kubai forradalom utolsó évében (1959-ben) elfoglalták a sugárzóállomásokat. Csak 1975-ben indították újra, japán és szovjet eszközök használatával. 

Európában Nagy-Britannia volt az első, 1967. júliusában, a németek egy hónap késéssel, a hollandok pedig további egy hónap később követték őket. Magyarországon 1969. április 5-én indult be a színes sugárzás. A televíziózás hajnalán, még a fekete-fehér időkben, a kulturális műsorok voltak túlnyomó többségben. 1960-ban az előfizetők száma június 30-án: 78 681. Az első félévi műsorstatisztika: 38 színházi és operaelőadás, 8 tévéjáték, 92 játékfilm. Az összes műsoridő: 672 óra. Hová "fejlődött" azóta a világ?!

Svájcban 1953. júliusában készült az első tévéműsor és 1968. augusztus 29-én, azaz pontosan 50 éve látták elérkezettnek az időt és a technikát az első színes tévéműsor elkészítéséhez (Dopplet oder Nüd, Dupla vagy semmi című kvízműsor). Ugyanazon év október 1-jén pedig az addigi heti 6 órányi színes műsor (többnyire szórakoztató műsorok) sugárzása után teljesen átálltak a színesre. Az alábbi videó végén (3:17-nél) láthatjuk a történelmi pillanatot.



Akkoriban azonban a 900.000 előfizetőből még csak 5.000-en élvezhették Svájcban színesben az adást, ugyanis a színes tévé iszonyúan dárga volt. 3.000 frankba került, ami 3 havi fizetésnek felelt meg. Az állandó színes adásnak köszönhetően azonban 2 hónapon belül megnyolcszorozódott az eladott színes készülékek száma, csillagászati ár ide vagy oda. (Ezen a linken további érdekes videókat lehet megnézni erről az időszakról és témáról.)

Éljen a színes tévé és a technikai fejlődés! Kár, hogy közben a tévéadások színvonala a technikai feljlődéssel párhuzamosan ellenkező irányt vett ... Én személy szerint visszasírom a színházi közvetítéseket.