2017. október 22., vasárnap

A zene mindenkié



Az olteni vasútállomáson hangos - élő - zongoraszóra lettem figyelmes, miközben egyik vonatról a másikra átszállva az aluljáró felé közelítettem. A hangot követve egy pianínóhoz érkeztem, ami a vasútállomás egyik lejárójánál, fedett helyen volt elhelyezve.

Utánaolvasva kiderült, hogy egy nyugdíjas állatorvos vásárolta az 56 éves pianínót és először az aaraui, majd 2 hónap elteltével az olteni vasútállomáson helyezte el egy mindenki által jól látható helyre, szabad használatra. Tervei szerint 1-2 havonta újabb város vasútállomásán folytatódna a szokatlan turné. Azóta, hogy ottjártam, már megjárta a bieli és a thuni vasútállomást is. Ha minden igaz, jelenleg Solothurnban állomásozik.

Elmondása szerint a legnagyobb örömöt számára az okozza, hogy sok fiatal ül le játszani, de menekültek is, akik saját hazájuk dalaival örvendeztetik meg nem csak saját magukat, hanem az arra járókat is. Az ötlete nem eredeti, sok-sok évvel ezelőtt a nápolyi és az anrheimi pályaudvar hatalmas csarnokaiban látott ilyet. 



Ottjártamkor egy fiatalember zongorázott, visszafelé egy kétgyerekes apuka. A kisfia büszkén nézett minket, akik elhaladtunk mellettük, hogy lám, az én apukám milyen szépen tud zongorázni! 

Üdítő színfoltja ez a vasútállomások rohanó, személytelen világának. Megvalósításában az SBB-ben partnerre talált, akik nemcsak engedélyezik állomásaik területén a pianínó felállítását, de állomásról állomásra szállításában is segédkeznek.

Cikk németül itt, itt és itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése