2016. június 19., vasárnap

Human-Zoo

Fotó innen

Ez egy olyan téma, amiről Magyarországon nem igazán lehet hallani, de ha egyszer tudomására jut az embernek, egész sok anyagot talál róla az interneten. 1870 és 1940 között Európa-szerte, ill. Észak-Amerikában is nagy divatja volt a "nemzetek bemutatásának" (Völkerschau, Human Zoo). Németországban, Hollandiában, sőt Svájcban is volt ilyen - állatkertben, cirkuszban, szórakozóhelyeken léptek fel, természetesen nem önszántukból és gyakran mindenféle fizetség nélkül, gyakorlatilag rabszolgaként.

A mai Big Brother-hez hasonlóan (elnézést a hasonlatért, de ott is más emberek mesterséges életébe nyerhetünk betekintést) ezeket a más kontinensről származó, egzotikus embereket is nagy érdeklődés övezte. A bázeli állatkertben (Basel Zoo) az 1879-1935 közötti időszakban összesen 21 alkalommal "turnézott" a human zoo (film itt és itt). Az 1896-os genfi nemzeti vásárra (Landesausstellung) is vitt egy kereskedő 230 szudáni embert, akik direkt erre a célra épített vályogviskó faluban laktak és a leírások szerint igencsak fáztak a szokatlanul esős nyáron (a teljes rendezvénynek 2,3 millió látogatója volt és a szudáni falu - "Village Négre" mellett egy idilli alpesi falu is látható volt, amit jóval több kritika ért, mint a szudáni falut). Az ország más városaiban is járt a nemzetközi turné, így pl. Zürichben és Bernben is - ott pl. 1964-ben volt az utolsó  ilyen bemutató. A 2. világháború után azonban már csak cirkuszi keretek között (Zirkus Knie). Bernben 1964-ben 12 marokkói férfi kézműves bemutatóját lehetett megnézni a cirkuszi sátor mellett felállított kisebb sátorban (cikk itt).





Hatalmas vonzerőt jelentettek az idegen népcsoportok - az állatkertben ilyenkor 2-3 hét alatt akár 50 ezren is kíváncsiak voltak rájuk. A megnövekedett érdeklődésen túl további vonzerőt jelentett minden családi esemény, legyen az akár örömteli, akár szomorú. Előre felállított program, bemutatók szerint teltek napjaik, azonban mivel ezek a törzsek, családok a normál életüket próbálták élni még a nem normális körülmények között is, volt ott esküvő, születés és halál, búcsúszertartás is.

Ezeket az embereket (afrikaiakat) vadaknak tekintették és inkább az állatokhoz, mint az emberekhez közelinek kategorizálták. Ezt a vélekedést megerősítette az is, hogy nőket is lehetett félmeztelenül látni - ilyen Európában egy európai nőtől elképzelhetetlen volt, ezért különösen nagy látványosságnak számított.


Az első "Völkerschau" (emberek állatként való bemutatása állatkerti keretek és körülmények között) 1875-ben volt, Hamburgban. Carl Hagenbeck, egy állatkereskedő család tagja, aki az uralkodóházakat is ellátta egzotikus, más földrészekről származó állatokkal, egy alkalommal rénszarvasokat hozatott Lappföldről. Ezek gondozására néhány lappföldi ember is érkezett Németországba. Mivel mások voltak, mint az eddig látott európai emberek, nagy feltűnést keltettek. Hagenbeck azonnal megbízást adott további egzotikus, az európaitól lehetőleg minél nagyobb mértékben eltérő embercsoportok felkutatására és Hamburgba szállítására. Hamarosan jöttek is a "szállítmányok" - núbiaiak, eszkimók, beduinok, etiópok és még sok más népcsoportból - összesen nagyjából 300 helyről. Fizetséget "munkájukért" többnyire nem kaptak, kiadásaikat maguknak kellett fizetni (pl. Zürichben a villamosjegyet, amikor saját esküvőjükre mentek). A vadakról alkotott képnek akkoriban leginkább a pigmeusok feleltek meg, akiket törpéknek tartottak - ők a Föld legkisebb termetű népcsoportja, átlagosan 142,5 cm magasak és 150 cm-nél csak nagyon kevesen magasabbak.

Óriási volt az érdeklődés és a bemutató először németországi, majd európai turnéra indult. Az embereket gyakoraltilag állatokként, ketrecben mutogatták a közönségnek. Carl Hagenbeck nevéhez pozitívum is kapcsolódik - ő hozta létre az első olyan állatkertet, ahol az állatok természetes élőhelyükhöz hasonló környezetben és nem szűk ketrecben kerültek bemutatásra. Ez az állatkert (Tierpark Habenbeck) Hamburgban a mai napig üzemel.

A "vadak" ilyeténvaló bemutatása nem véletlenül volt ilyen népszerű. A világ minden kontinensén gyarmatokkal rendelkező nagyhatalmak gyarmatosítói, akik ezidőtájt vonták szinte egész Afrikát ellenőrzésük alá, azt kívánták bemutatni, hogy a más kontinenseken élők mennyivel alacsonyabbrendűbb népek, akiknek "leigázása" szinte természetszerű.

Svájcnak nem voltak gyarmatai, sőt, nem is voltak hivatalosan ilyen irányú törekvései - ebben különbözött más kis országoktól, mint Belgium, Dánia és Hollandia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elítélték volna a gyarmatosítást - a modern világ természetes részének tartották. A vállalkozók, elsősorban Genfből, Neuenburgból és Bázelből maguk is befektettek rabszolgakereskedésbe, sőt, némelyek saját hajókon szállítottak rabszolgákat Afrikából Európába. Ilymódon indirekt módon részesültek a gyarmatosításból. A rabszolgakereskedelmből származó bevételekkel finanszírozták egyéb üzleteiket, ill. rabszolgamunkával kitermelt, előállított nyersanyagokat, elsősorban gyapotot importáltak és dolgoztak fel (forrás itt).

Afrika gyarmatbirodalomként való felosztása - forrás itt

Az első állatkert 3000 évvel ezelőtt, Kínában létesült. A középkorban vadászat céljából tartottak vadállatokat. A legrégebbi, ma is üzemelő álaltkert (Menagerie) Bécsben, Schönbrunnban található - 1752-ben nyílt. Eredetileg az uralkodó és udvartartása részére hozták létre, mint ahogy akkoriban mindenhol, a hatalom demonstrációjának részeként. 1778-ban megnyitotta kapuit a nagyközönség számára is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése