2015. március 10., kedd

Első az egyenlők között


Fotó innen - Bundesrat 2014

El tudom képzelni, hogy egy svájci milyen döbbenettel és értetlenséggel nézi azon országok történéseit, ahol az ország vezetőjének személyisége, hitvilága és akarata formálja az adott ország sorsát.

Ilyesmi Svájcban nem fordulhat elő. Nemcsak azért, mert a nép hozzájárulása nélkül szinte semmi nem történhet (lásd népszavazások és iniciatívák), hanem azért sem, mert nincs az országnak valós hatalommal rendelkező, egyszemélyi vezetője. 

A politika csúcsán a Bundesrat, azaz a kormány áll, ez a 7 fő felelős a különböző minisztériumokért. Közülük szavazza meg évente a Bundesversammlung, azaz a parlament alsó- és felsőházának együttes grémiuma azt az embert, aki az országot képviseli, ha más országok első számú vezetőivel kell találkozni. Az így megválasztott Bundespräsident ezt a protokolláris funkciót korábbi feladatai mellett látja el és továbbra is egyenrangú minisztertársaival. Az egyetlen apró különbséget az jelenti, hogy döntetlen szavazás esetén az ő szava a döntő és plusz feladata még a kormány üléseinek vezetése. Primus inter pares, első az egyenlők között. Azaz nincs se államfő, se kormányfő, az ilyen irányú feladatokat a kormány együttesen végzi.

Reprezentatív szerepe sokáig néhány belföldi feladatban merült ki, úgymint az újévi és az augusztus 1-jei köszöntő beszéd megtartása, ill. a külföldi diplomáciai testületek fogadása újévkor a parlament épületében. Amióta az ország nyitottabb a külföld felé, a külföldi reprezentáció is megjelent tevékenységei között.

A 19. században a különösen tehetséges miniszterek számíthattak arra, hogy rátermettségüket "miniszterelnökséggel" jutalmazzák. A kevésbé népszerű vagy kevésbé befolyásos minisztereket rendszeresen leszavazták. Volt olyan, aki 27 évnyi miniszterség során csupán egy évig tölthette be a legmagasabb posztot. 

A 20. századtól azonban az az íratlan szabály, hogy azt kell elsővé tenni az egyenlők között, aki a legrégebben volt az. Így 7 éves ciklusokban mindenkire sor kerül. Az egyedüli izgalmat az jelenti, hogy milyen arányban szavazzák meg. Az összevont parlament 246 fős. Ha 200-an szavaznak egy személyre, az nagyon jónak számít, konfliktusokkal terhelt időszakban azonban a 170 szavazat is dicséretes.

A "miniszterelnök" helyettesét is évente választják és általában ő lesz a következő évi "miniszterelnök". Ez jóval kiszámíthatóbbá és tervezhetővé teszi a politikai életet, legalábbis az érintettek számára. Pl. 2013-ban az akkori Bundespräsident (Ueli Maurer, 148 szavazat) úgy döntött, hogy a pozícióval járó külföldi feladatkört teljes egészében átengedi párt- és minisztertársának, Didier Burkhalternek, aki a helyettese volt és ebből kifolyólag a rákövetkező évben "miniszterelnök".  Ilymódon Burkhalter (183 szavazat), aki egyébként a külügyminiszteri poszt birtokosa, még intenzívebben és hosszabb időn át ápolhatta a külföldi kapcsolatokat ott, ahol arra szükség volt. A külföldi partnerek számára ez nagyobb folytonosságot jelent. Bizonyára nehéz, de legalábbis furcsa lehet számukra, hogy minden évben mást köszönthetnek ugyanabban a szerepben.


Fotó innen - Didier Burkhalter minden nap vonattal jár munkába
A 2015-ös "miniszterelnök" Simonetta Sommaruga (181 szavazat) az egyesített parlament előtt mondott köszöntőbeszédében kitért a közvetlen demokráciára is, mint Svájc egyedülálló politikai rendszerére. Egy éves elnöksége alatt erre külön hangsúlyt kíván helyezni. Emlékeztetett arra is, hogy a közvetlen demokrácia a másként gondolkodók véleményének tiszteletét és a kompromisszumkészséget is magában foglalja. Ez utóbbi tulajdonságot az erő és nem a gyengeség kifejeződésének tartja.

Egyik első külföldi útja Brüsszelbe vezetett, hogy ott tárgyaljon Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével a tömeges bevándorlás korlátozásáról szóló népszavazás eredményének törvénybe foglalásáról, pontosabban arról, hogy mi az, ami még az EU számára is elfogadható. Az álláspontokat nem igazán sikerült az első beszélgetés alkalmával közelíteni, de a hangulat - a képek tanúsága szerint - jó volt ...

Fotó innen

3 megjegyzés:


  1. Ezt a 7 embert ki választja? A parlament?
    És mit jelent az, hogy 7 évente tuti mindenkire sor kerül a miniszterelnöki székben? Hát hány évig van ez a kormány? Amíg meg nem halnak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy a képen a 8. a jegyző.
      Figyelemre méltó még a nemek aránya: fifthy-fifthy.

      Törlés
    2. Igen, a minisztereket az összevont parlament választja. 4 évente kerül sor újraválasztásra (megerősítik őket posztjukon), ill. ha valaki lemond, netalán meghal, akkor is összeül az összevont parlament egy szavazásra. A pártok bemutatják jelöltjeiket, maguk a jelöltek is szót kaphatnak, ha beszélni kívánnak. A szavazás több körös. A 2. kör után kiveszik azokat a jelölteket, akik 10-nél kevesebb szavazatot kaptak, a 3. után pedig a legkevesebb szavazatot kapott esik ki.

      Törlés