2015. február 22., vasárnap

Érdemes becsületesnek lenni?

Tárgyaink hajlamosak arra, hogy időnként önálló életre keljenek és egy adott ponton úgy döntsenek, hogy nélkülünk folytatnák tovább földi pályafutásukat. Ezzel az ember a legritkább esetben ért egyet, hiszen nem azért vásároltuk meg őket, hogy egy elvesztésnek álcázott menekülési kísérletet csak úgy szó nélkül hagyjunk. Svájcban szerencsére van esélyünk arra, hogy a szökevényt nyakon csípjük, de ehhez azért nem árt tudnunk, hogy nagyjából hol vált meg tőlünk szeretett sálunk, esernyőnk, mobiltelefonunk stb.

A talált tárgyak többnyire méltó bánásmódban részesülnek. Az erdőben, útközben, buszmegállóban elhagyott holmit az arra járók általában az út szélén lévő bokorra, padra teszik, hogyha visszamegyünk, könnyebben megtaláljuk és addig se heverjen a porban, sárban, ne léphessen rá senki. A járműveken meglógó tárgyakat a becsületes megtalálók leadhatják, de a takarítószemélyzet, a kalauz vagy a sofőr is ugyanoda viszi.

Legalábbis mostanáig így volt. Azonban nyilvánosságra került egy ügy, melyben a zürichi reptérre érkező család a vasútállomásra menet talált egy köteg bankjegyet, amit becsületesen le is adott a jegypénztárnál. Mivel nagy összegről volt szó (1400 frankról), a család néhány hét múlva telefonon érdeklődött a vasúttársaságnál, hogy mi történt a pénzzel, jelentkezett-e, aki elhagyta. Érdeklődését egy 100 frankos jutalom követte, amit becsületes megtalálóként kapott. 

Az ügy kapcsán kiderült, hogy a vasúttársaság területén talált mindennemű tárgy az SBB tulajdona, azaz a megtalálónak törvényi kötelessége azt leadni. Naponta több mint 2.000, évente több mint 100.000 tárgyról van szó. Van, aminek a tulajdonosa beazonosítható, a tárca nélkül talált készpénzé azonban nem. Ebből már ki is lehet találni, hogy az SBB bizony megtartotta azt a bizonyos 1400 frankot és a 100 frankot is önként, azaz törvényi kötelezettség nélkül fizette a megtalálónak. Az általános gyakorlat szerint a talált összeg 10%-át, de maximum 100 frankot fizetnek a pénz leadójának, bár úgy tűnik, ezt is csak akkor, ha az illető később újra jelentkezik.

A statisztika szerint minden 2. elveszett tárgy tulajdonosa előkerül. A megmaradt tárgyakat nem tárolják a végtelenségig, 3 hónap elteltével átkerülnek egy központi helyre, a reptereken és a buszokon találtakkal együtt. Így már összesen havi 60-80.000 darabról van szó, igaz, a táskák tartalma mind külön-külön számít. Zürich Wollishofenben (Albisstrasse 54) van egy "áruház", itt lehet megvásárolni őket, az értékesebbeket pedig itt bocsátják árverésre. Márpedig nem nagyon ritkák az értékes tárgyak sem. Rolex óra, 18 karátos ararny Chopard fülbevaló gyémántkövekkel, arany collier, számítógép - ez csak néhány azok közül, melyeket a filmben látható árverésen eladásra kínáltak. Ezen kívül online shopból is válogathatunk a megmaradt talált tárgyakból, de a Ricardo.ch-ra is feltesznek belőlük. Az ilymódon befolyt bevételt a Talált Tárgyak Osztályának (Fundservice) fenntartására fordítják, csakúgy, mint a megtartott talált készpénzt. A fenntartás pedig milliós nagyságrend, ami nem is csoda, elnézve, hogy mennyi munkát ad a rengeteg elveszett holmi.





Mit tehetünk, ha az SBB valamelyik vonatán vagy vasútállomásán hagytunk el valamit? Az SBB honlapján elektronikusan leadhatjuk az elveszett tárgy adatait, de keresési megbízást is indíthatunk. Sajnos semmi sincs ingyen. Legjobban azok járnak, akiknek GA-juk van (éves országos bérlet), nekik csupán 5 frankjuk bánja tárgyanként, akiknek semmilyen bérletük sincs, azoknak 20 frank a díj. Külföldre is postázza az elveszett és tulajdonosára talált tárgyat, ez azonban 50 frankba kerül, amihez még a postaköltség is hozzájön.

Mi az, ami az internet olvasóközönségét annyira felháborította? Hát az, hogy többségük abban a hiszemben adja le a megtalált tárgyakat és pénzt, hogy eredeti tulajdonosuk ott előbb-utóbb megtalálja azokat. Az azonban teljesen kiverte náluk a biztosítékot, hogy az SBB saját tulajdonává válik mindaz, amit náluk hagytak el. Sokan úgy reagáltak erre, hogy ha ezt tudták volna, inkább magukkal viszik, amit megtaláltak. A fogyasztáspszichológus szavait idézve, a vasúttársaság eljárása teljességgel törvényes, azonban nélkülöz minden morális érzéket.

5 megjegyzés:

  1. na igen, lehet rossz a szabályozás és a megtalálónak vissza kéne adni ilyen esetben, talán többen adnák le a dolgokat. de sajna ez az általános gyakorlat, sehol sose nem lesz a tiéd amit megtaláltál, ha egyszer leadtad...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, h lehetne "igazságosan" csinálni, de nem is rossz ötlet, h a becsületes megtalálóé lehessen az általa leadott elveszett tárgy, ha igényt tart rá egy adott idő elteltével.

      Törlés
  2. A lányom az iskolatáskáját hagyta egyszer a vonaton.
    Jeleztük a neten, hogy elveszett. Egy hét múlva kaptuk vissza, 20 frankért.
    A tízórai és a pénz eltűnt a táskából. A könyveket és az iratokat visszakaptuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néhány napja volt egy fényképpel illusztrált kép a hírekben. A vonaton munkába utazó fiatalembernek valamilyen csoki volt az ülések mögé helyezett táskájában, amit meglátott egy másik utas és mivel nagyon éhes volt, kicserélte a saját energiaitalára, egy kis kísérőlevél társaságában, ami kb. úgy hangzott, h ne haragudj, nekem nagyobb szükségem volt rá, remélem, nem bánod ...

      Törlés