2015. február 10., kedd

A politikus - elvileg - nem főfoglalkozás

Kép innen


Mélyen gyökerező hagyomány, mely több mint 150 évre tekint vissza, hogy a köz szolgálatában végzett munkákat Svájcban "mellékállásban" végzik. Ezt a rendszert Milizsystem-nek nevezik. Ugyanúgy hozzátartozik Svájchoz, mint a közvetlen demokrácia, a semlegesség vagy a föderalizmus.

Maga az alkotmány (Bundesverfassung) is tartalmazza az általános rendelkezések között, az egyéni és társadalmi felelősség címszó alatt, hogy "Minden egyes személy felelősséget vállal önmagáért, és képességei szerint hozzájárul az állami és a társadalmi feladatok elvégzéséhez". Egy demokratikus államban ugyanis nagyon fontos, hogy a jogok és a kötelességek egyensúlyban legyenek.

Legismertebb, legáltalánosabb példája a katonaság (a milícia szóról eleve értelemszerűen ez jut elsőként az ember eszébe), mely nagyrészt mellékállású katonákból és elöljárókből áll (lásd kötelező sorkatonai szolgálat). Ugyanez érvényes - elvileg - a politika minden szintjén, de az élet más területein is - az önkéntes munka "intézménye" átszövi a társadalmat. Az Avenir Suisse "ötletgyár" szerint Svájc sikerének a Milizsystem a titka. Az emberek nemcsak választhatnak, szavazhatnak, hanem megvan a lehetőségük arra, hogy a közéletben is részt vehessenek, mégpedig egyenrangú félként. Mindegy, hogy milyen háttérrel rendelkeznek, sőt, minél változatosabb, annál jobb.

A törvényhozásban a társadalom minél több szintjéről és szegletéről érkeznek javaslatok, hozzászólások, annál jobb. A végső szót végül úgyis a NÉP hozza meg, tehát, ha tagjai a parlamentben is ott ülnek (plusz a különböző lobbisták), akkor nagy eséllyel nem fogják megtorpedózni referendummal a törvénytervezetet.

Ez a jól kitalált és régebben jól működő rendszer sajnos egyre inkább kezd meginogni. Jelenleg 100.000 fő visel valamilyen politikai funkciót, egy részük mellékállásban, egyre nagyobb hányaduk azonban főfoglalkozásban. Egy korábbi cikkből az derül ki, hogy a szövetségi parlament alsó- és felsőházának képviselői egyszerűen annyira leterheltek, hogy nincs olyan komoly civil állás, amit emellett végezni lehetne. Egy 2003-2007 közötti felmérés szerint a szövetségi politikusok csupán alig több mint 10 %-a tölti munkaidejének 1/3-át a parlamentben, politikusi munkával, mellékállásként. A 200 fős alsóházban (Nationalrat) még ennél is kevesebben, mivel túlságosan sok időt vesz el - állítólag - a politikusi munka. Persze vannak olyan politikusok is, akik a politika több szintjén is szerepet vállalnak. A főállású politikusokat Berufspolitiker-nek nevezik.

Nemrég volt Christoph Blochernek (nemrég lemondott felsőházi képviselő, az SVP helyettes pártvezetője és sikeres vállalkozó) egy javaslata, miszerint a parlamenti képviselők fizetését (juttatását) csökkentsék évi 50.000 frankra (jelenleg egy Ständerat, vagyis alsóházi képviselő átlagosan 138.000 frankot keres, egy Nationalrat, felsőházi képviselő pedig 20.000-rel többet). Arra gondolt, hogy ezáltal csökkenne azok aránya, akik csak képviselőként dolgoznak (a fiatalok között egyre több ilyen van) és így rákényszerülnének arra, hogy civil munkát is vállaljanak.  Előterjesztésében a parlament megreformálása is szerepel, ami még a mostaninál is kevesebb idejét venné igénybe a képviselőknek. Megszüntetné az állandó bizottságokat (a képviselők többnyire bizottságokban dolgoznak a parlamenti ülészszakok mellett) és ad-hoc jelleggel állítaná fel őket. Úgy gondolja, hogy az 1/3-2/3 arány lenne kívánatos, vagyis a civil élet kapna nagyobb hangsúlyt. Szeretné, ha a poltitika milícia-jellege újra megerősödne. 

Christoph Blocher javaslata nagy visszahangot váltott ki, mivel az érintettek szerint így máris csak a felső "tízezer" képviselői képviseltetnék magukat a parlamentben, mert más nem engedhetné meg magának. Ugyanis igaz, hogy a parlament csak évente 4-szer 3 hétig ülésezik, azért ennél több időt vesz igénybe maga a munka.

Helyi szinten azonban nem kifizetődő dolog már most sem a politikusság, hacsak a kapcsolatokat annak nem vesszük. Vannak olyan települések, ahol nagy gondot okoz embert találni. Talán ezért vannak olyan települések, melyek egyesülnek.

Összefoglalva: az alapelv, miszerint a politikai élet különböző szintjein a civil élet szereplői töltsenek be különböző funkciókat, nagyszerű, de valószínűleg újra kell gondolni a feltételeket ahhoz, hogy valóban egyenlő feltételekkel tudjon részt venni benne bárki, a vidéki gazdálkodótól a kisvállalkozón és a bankáron át az egyetemi professzorig.

Korábbi poszt a parlamentről és a lobbistákról itt, a népszavazás intézményéről itt, a nők választójogáról itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése