2014. november 18., kedd

Tinédzserkori önkárosító magatartás

Fotó innen
Az iskolából nemrég meghívó érkezett. Soron kívüli tájékoztató est a szülők számára a gyerekek önkárosító magatartásáról. Az iskolában ugyanis több eset is előfordult (nem mondták meg, hogy pontosan mennyi) és az osztály-chatekben is szóba került. Mondhatom, meglepődtem! 12-15 éves gyerekekről van szó! A tájékoztató pedig csak a 7.-es szülőknek szólt. 

Nem sokkal később a 20min.ch online napilapban is megjelent egy cikk ebben a témában. Úgy tűnik, valóban létező problémáról van szó, a cikk szerint az elmúlt 10 évben rohamosan nőtt azon gyerekek száma, akik ilyen viselkedésmódot mutatnak. 2008-ban végeztek vizsgálatot a zürichi felső tagozatosok (Sekundarschule) körében. A lányok 27, a fiúk 22%-a legalább egyszer folyamodott ilyen módszerhez az év során. A gyerekeket, fiatalokat ugyanis egyre több olyan inger éri (iskolai stressz, kirekesztés, mobbing, veszekedés, erőszak a családban, szeretett családtag vagy ismerős halála, szakítás, magányérzet), amit nem tudnak feldolgozni, nincs kivel megbeszélniük. A feszültség levezetését úgy próbálják megoldani, hogy pl. cigarettával, öngyújtóval, netalán vasalóval megégetik magukat, valamilyen éles tárggyal vágást ejtenek magukon, esetleg isznak, drogot fogyasztanak. A fal ököllel ütése is ebbe a kategóriába tartozik. Veszélyforrás lehet az is, hogy előbb kezdik el utánozni egymást, mint segítséget kérni.

A lányok jellemzően hamarabb fordulnak segítségért, a fiúk sokkal inkább átfordulnak önpusztításba.

Nálunk az iskolában is vannak szociális munkások és van egy olyan szervezet is a városban, ahová a fiatalok, de akár a szülők és a tanárok is segítségért fordulhatnak. Ők tartották - a megdöbbentő és megrázó videókkal tűzdelt - előadást is a szülőknek, ill. egy héttel később a gyerekeknek is. Természetesen nekik ahhoz adtak tippeket, hogy mit tehetnek, ha ilyen helyzetbe kerülnek, vagy ha valakiről megtudják, hogy ilyesmit csinál. Ennek ugyan többnyire kicsi az esélye, mert az érintettek szégyellik tettüket és titokban végzik a néha csak pár perces, máskor akár több órán át tartó önkárosítást. 

Kaptunk egy írásos összefoglalót is tippekkel és linkekkel. Nem árt odafigyelni gyerekeinkre, mert a legjobb magaviseletű vagy legjobb tanuló fiatalok is önmaguk ellen fordulhatnak.

Jellemzően a csuklón és az alkaron kezdik a vagdosást, égetést, ezután következik a comb, majd a has, később a fej/arc, a mellkas és végül a genitáliák. Épp ezért figyelmeztető jel lehet, ha valaki nyáron is hosszú ujjú pólóban, hosszú nadrágban jár, mindemellett a legnagyobb kánikulában sem megy el soha strandra, hiszen nem szeretné, ha kitudódna, hogy vágás/égésnyomok vannak rajta.

Tippek szülőknek:
  • feltétlenül támogassuk őt (hiszen ez egy segélykiáltás)
  • ezt a magatartást komoly figyelmeztető jelként fogjuk fel és ne valamiféle buta hóbortnak
  • legyünk mellette, ha igényli a társaságunkat, fizikai közelségünket, de semmiképpen ne erőltessük
  • az önkárosító magatartással kapcsolatban beszéljünk a saját problémáinkról és félelmeinkről is
  • ne hibáztassuk
  • hasznosabb kötszereket, fertőtlenító szert és gyógyhatású krémet adni neki, mint elkobozni és kidobni a pengéket, késeket, egyéb eszközöket
  • ne tiltsuk meg az önkárosítást és büntetést se helyezzünk kilátásba - a szeretetmegvonás és a verés biztos hogy nem éri el a kívánt hatást
  • szülőként nézzünk utána az ilyen viselkedésnek a szakirodalomban, interneten, hasonló cipőben járó szülőktől
  • ha rosszul érezzük magunkat ebben a helyzetben, mi magunk is kérjünk segítséget
  • szükőként fogadjuk el, hogy a kamaszok előbb fordulnak segítségért problémájukkal másokhoz, elsősorban kortársaikhoz
A szomszédunkban egy 13 éves lány lakik. Az anyukája már 1 éve adott neki egy névjegykártyát (a fiatalokkal foglalkozó helyi szociális munkásét), hogyha netalán olyan problémája lenne, amit nem tud, nem akar velük, szülőkkel megbeszélni, akkor tudjon róla, hogy van olyan személy, akihez fordulhat.

Német nyelvű honlap az okokról és a terápiás lehetőségekről itt.

1 megjegyzés:

  1. Ha a figyelmeztető jeleket megosztanád, akár itt kommentben magyarul, megköszönném. Ugyan még nincs tinédzser korú gyerekem, de az ilyen információt sosem árt tudni.

    VálaszTörlés