2014. november 3., hétfő

Sokan segélyből élnek

Térkép innen


Az anyagi javak egyenlőtlen elosztása Svájcban is erősen megmutatkozik. Még egy gazdag országnak is vannak szegény lakosai, olyanok, akik a szociális juttatásokra kénytelenek hagyatkozni és nem csak a sokat emlegetett külföldiek, bevándorlók és menekültek között. Közülük sokan dolgoznak, de fizetésük nem elegendő a család fenntartására, megint mások szívesen dolgoznának, de nem kapnak munkát.

A 2012-es statisztikai adatok alapján (ez a legfrissebb az elérhetők közül) közel 154 ezer család (250 ezer fő) kapott rövidebb-hosszabb ideig segélyt (a tend az, hogy egyre hosszabb ideig). Kantononként nagyon eltérő a segélyből élők aránya - a legalacsonyabb elsősorban az alpesi kantonokban (Uri, Nidwalden, Obwalden, Glarus, Graubünden, Schwyz, Wallis, Zug - 0,9 és 2% között), a legmagasabb a nagyobb városokkal rendelkező kantonokban (Zürich, Bern, Basel Stadt - 3,1 és 6% között). Ezen kívül még magas Waadt (5,1%) és Neuenburg (7%) kantonokban. Városokra lebontva a Jura hegység déli oldalán lévő városokban, úgymint Biel és La-Chaux-de-Fonds (11,4%). Ezen a környéken az ipar alacsonyan képzett és elsősorban külföldi munkaerőt vonz, akik a válság első jelére hamar elveszítik a munkahelyüket és utána nem tudnak újra ringbe szállni. Biel esetében ehhez még az is hozzájön, hogy a város átlagon felüli számban fogad menekülteket és menekült státuszért folyamodókat, ill. az ingatlakbérleti díjak is kedvezőek arrafelé. 

Országos szinten az össz lakosság 3,1%-a él segélyből. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb egy település, annál többen szorulnak segélyre.

A statisztika minden létező szempontból vizsgálja a segélyben részesülőket. A nemzetiség szerinti bontásból egyértelműen kiderül, hogy bizony igencsak hátrányos helyzetben vannak a külföldiek. A teljes lakosságon belül 23% az arányuk, a segélyben részesülők között azonban 46%. Máshonnan nézve: a svájci állampolgárok 2,2%-a, a külföldiek 6,3%-a kap segélyt.

A segélyre szorulók felének nincs semmilyen szakképesítése, csak a kötelező iskolát végezték el, ami Svájcban 9 év. Azonban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közel 7%-a is osztozik ebben a sorsban képzetlen társaikkal. 

Az itt élő külföldi népcsoportokat is megvizsgálták, ebből megtudhatjuk, hogy az Afrikából érkezőknél a legnagyobb a segélyből élők aránya - valószínűleg ők menekültként érkeztek ide. Az összes segélyen élő közül közel 30%-ot ők tesznek ki.

Az 1 évnél hosszabb ideig segélyre szorulók aránya minden korcsoportban 80% körül mozog.

Időről időre előfordul, hogy egyes települések panaszkodnak, hogy túl költségvetésükből túl sokat kell segélyre fordítaniuk (Bielben pl. a város adóbevételeinek 80%-a megy el segélyre), egy Zürich kantonbeli település pedig egyenesen az adóterhek növelését helyezte kilátásba egy eritriai menekültcsalád magas költségeire hivatkozva. Azt azonban nem mondják el ilyenkor, hogy a szociális segélyt nem egyedül a településnek kell kigazdálkodnia, hanem a kantonális kiegyenlítési alapból is kapnak hozzájárulást, ami sok esetben még meg is haladja a segélyekre fordított összeget.

Mások azt is árgus szemekkel figyelik, hogy a segélyből élők hogyan élnek, azaz egyáltalán szükségük van-e a segélyre ahhoz, hogy alapszükségleteiket kielégítsék. Zürich kantonban pl. most született meg a döntés, hogy a segélyre szorulóknak csak akkor lehessen autója, ha arra munkájukhoz van szükségük, esetleg betegség vagy mozgáskorlátozottság miatt. Aki ugyanis fent tud tartani egy autót, annak nincs szüksége segélyre. A végső szavazás még hátravan és az is kérdéses, hogy törvényes-e egy ilyen korlátozás.

Ezzel egyidejűleg Basel Stadtban viszont újra engedik az autó birtoklását (2011-ben tiltották be), de csak abban az esetben, ha az nem drágább 4 ezer franknál.

A segély mértéke is vita tárgyát képezi. Van, aki sokallja, arra hivatkozva, hogy egy kétgyerekes házaspár anyagilag jobban is járhat a segéllyel (alapellátásra, lakbérre, betegbiztosításra), mint egy szintén kétgyerekes, ámde munkából származó jövedelemmel rendelkező család. A fizetés  után adót is kell fizetni, míg a segély után nem, ezen kívül a segélyt kapóknak nem kell állniuk a betegbiztosításnál az önrészt, ha betegek és a fogászati kezelésért sem kell fizetniük. Szükség esetén az iskolai tábort is fizetik helyettük.

A fentieket látva egész biztos, hogy még jó ideig porondon marad a téma.

1 megjegyzés:

  1. Egy ismerőstől hallottam, hogy valakivel felmondatták a lakásbérleti szerződését, mert a ház, amit bérelt, az túl nagy volt. Azonnali hatállyal kellett költözni. Azt már nem tudom, hogy a segélyt kapta-e továbbra is. Mondjuk, valahol érthető.

    VálaszTörlés