2014. november 14., péntek

Kihasználatlan nyaralók

 Die Zahl der Zweitwohnungen in der Schweiz betrug 513 000, wovon sich 247 000 in Gemeinden befinden, die vom Moratorium betroffen sind.

Aki járt már az Alpokban, az bizonyára sok faházikót látott. Ezek közül sok az ún. második lakás (Zweitwohnung), ami a magyar nyaraló fogalomnak felel meg. Országszerte félmillió van belőlük, 300 ezer az Alpokban (Graubünden 37,1%-os, Wallis 35,7%-os és Tessin 24,4%-os arány). Kihasználtságuk alacsony, évente átlagosan 30-40 nap. Ezért a "hideg ágyak" (kalte Betten) elnevezéssel is illetik őket.

Többségük svájci tulajdonban van, elterjedésük azonban a gazdag külföldieknek, elsősorban a németeknek köszönhető. 40 évvel ezelőtt kezdtek el gombamód szaporodni, amikor egy német építési- és adómegtakarítási modell következtében sokan svájci házikóba menekítették pénzüket, igaz, hogy elvileg kötelesek voltak távollétük alatt apartmenhotelként kiadni őket (ezt a konstrukciót nem is teljesen értem, de a modell végül megbukott).

Ma a környezetet féltik, akik sokallják számukat, annak idején azonban az ország kiárusításától akarták megóvni az országot. 2012-ben egy népszavazáson (Zweitwohnungsinitiative) 50,6% szavazott amellett, hogy egy-egy településen belül ne haladhassa meg a "hideg ágyak" aránya a 20%-ot. Ez természetesen igencsak rosszul érinti a szóban forgó településeket. Összesen 457-ben már most 20% fölött van a nyaralók aránya. A "legrosszabb" a helyzet a Tessinben található Campoban, ahol az épületek 88,2%-a nyaraló, az év nagy részében lehúzott redőnyű, behajtott zsalugáterű ház. 

A meghatározott arányon felüliekkel már nincs mit tenni, lebontani nem fogják őket, de további nyaralók az elfogadott iniciatíva szerint nem épülhetnek. Még ma, 2,5 évvel a népszavazás után is sok a kérdés és a bizonytalanság a kivitelezéssel kapcsolatban. Elvi lehetőségként az a kiskapu is felmerült, hogy szomszédos települések, melyekben eltérő a nyaralók aránya (az egyikben jóval 20% alatti) összeolvadhatna, ilymódon további nyaralók épülhetnének a turisztikailag vonzóbb településen. Elhelyezkedésben olyanok jöhetnek szóba, ahol az egyik település a völgyben (ez inkább lakóövezet), a másik pedig a hegyoldalon található. Azonban még az is kérdéses, hogy egyáltalán mi minősül második lakásnak. A jelenlegi törvény szerint mindazon lakások, melyek 1 évnél tovább üresen állnak és nincsenek eladásra meghirdetve. De szintén annak számítanak a diákok számára fenntartott lakások, amennyiben a diák nem az adott településen van bejelentve.

Az építőipar képviselői sem nézik jó szemmel a korlátozást, sok ezer munkahely megszűnésétől tartanak, ha nem épülhetnek új nyaralók. Egyelőre azonban építési dömping van, amíg nem tisztul a kép és születik a megvalósításról törvény. A turisztikai szakemberek azonban örülnek, mert úgy vélik, végre a minőségre tud koncentrálni Svájc és elkezdheti az Ausztriával szembeni 20 éves lemaradás behozását (ott 20 éve született hasonló korlátozás és virágzik a turizmus).

Az alpesi kantonok (noha több város is a 20%-os határ fölött van) azonban nagyon elégedetlenek. Mindig is nagy különbség volt életmód és életszínvonal tekintetében köztük és a "síkvidéki" városlakók között, de egyre jellemzőbb, hogy a fiatalok a városba költöznek, az alpesi települések pedig öregedő lakosaikkal magukra maradnak. Ez nem éppen garancia a pénzügyi túlélésre, tekintve, hogy a kantonok önálló miniállamok, még akkor sem, ha a kiegyenlítési alapból plusz forrásokhoz jutnak. 

Ezért egyre határozottabban állnak ki érdekeikért és elveszőben lévő függetlenségükért, döntési szabadságukért. Ha egy település úgy tudja fenntartani magát, hogy kvázi üdülőövezetté válik, miért akarja neki megtiltani ezt olyasvalaki, aki az ország más szegletében él. Az érintettek a korlátozás alóli kivételek körét próbálják növelni, így egyre elégedettebbek azok, akiket korlátozni próbáltak.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése