2014. október 31., péntek

Újkori "rabszolgaság"

Boy
Fotók innen

Svájc múltjáról nem sokat tud a világ, pedig van néhány szégyenletes folt az egyik leggazdagabb ország elmúlt évszázadaiban, sőt, időben nem is kell annyira messzire mennünk.

Még ma is közöttünk élnek azok, akik az 1800-tól egészen az 1960-as évekig tartó nevelőszülő program, konkrétabban "gyermekkereskedelem" utolsó áldozatai voltak (ugyan már a 19. században kritizálták ezt a módszert, mégis ilyen sokáig gyakorlat maradt). Szegény családok gyerekei voltak ők, illetve többnyire árvák vagy egyedülálló anyák által nevelt gyerekek (Verdingkinder), akiket a hatóságok - erőszakkal - elvittek azokhoz a családokhoz, akik a legkevesebb pénzért hajlandóak voltak "befogadni" és "felnevelni" őket (csak a városokban voltak árvaházak, vidéken így oldották meg a helyzetet, ha nem volt rokon, aki vállalni tudta volna a gyerekeket). Az idézőjel oka az, hogy ezeket a gyerekeket gyakorlatilag cselédként, modern kori rabszolgatként használták, gyakran durván bántak velük, megalázták, kihasználták, sőt alkalomadtán meg is erőszakolták őket. 

Voltak olyan települések, ahol kisorsolták, hogy mely családoknak kell gyerekeket befogadniuk, akkor is, ha egyáltalán nem akartak. Megint máshol "piacra" vitték őket, ahol a rabszolgapiacról szóló filmekben látott módon mustrálták a gyerekeket, mielőtt megvették volna őket.

Általában parasztgazdákhoz kerültek, ahol ingyenes munkára kényszerítették őket tanítás előtt és után, éjszakába nyúlóan, a hét minden napján. Szeretetre, melegségre a legritkább esetben számíthattak a befogadó/nevelő szülők részéről. Néhányan nem élték túl a megpróbáltatásokat, vagy ha igen, később nem tudták azokat feldolgozni és öngyilkosok lettek. Igazi megtorlása nem volt a túlkapásoknak, bár ha nagy ritkán a hatóságok tudtára került egy-egy ilyen eset, akkor a gazdacsaládtól 5 évre megvonták a jogot, hogy újabb gyerekhez juthassanak. Időnként ellenőrizte egy szociális munkás, hogy hogy megy a gyerekek sora, de ilyenkor a családok legjobb arcukat mutatták.

 Archive photo of boys with a basket of vegetables

Az érintettek pontos száma nem ismert, csupán durva becslések vannak, mely szerint százezrekről van szó. Marco Leuenberger berni történész szerint az I. világháború előtt a Bern kantonbeli gyerekek 10%-a jutott ilyen sorsra.

Úgy gondolják, hogy ötszámjegyű azoknak a száma (más forrás kb. 10 ezerrel számol), akiket gyerekként elvittek és még ma is élnek. Nem kevesek pszichés problémákkal küzködnek közülük. Nagyon sokáig nem lehetett hallani erről a témáról, azonban 5 éve megnyílt egy kiállítás a ballenbergi skanzen egyik házában, és egyre többen kezdtek el beszélni róla. Július óta az egykori "eladott gyerekek" betekintést nyerhetnek aktáikba (melyek azért korántsem teljesek). Az érintettek közül sokan nem szívesen bolygatják a múltat, azonban néhány képvislőjük 2013. áprilisában az igazságügyminiszterhez fordult azzal a céllal, hogy nyilvános bocsánatkérést és anyagi kárpótlást kapjanak. Idén áprilisban elindítottak egy aláírásgyűjtést a kárpótlás érdekében tartandó népszavazáshoz. Mostanra összegyűlt a szükséges 100 ezer, az aláírást kezdeményező Guido Fluri pedig elkezdett lobbizni a parlamentben, hogy támogatókat szerezzen az 500 millió frankos kárpótlási csomaghoz.



Az alábbi angol feliratos (ausztrálok által készített) 16 perces dokumentumfilm megdöbbentő tényekről lebbenti le a fátylat.



2011-ben Der Verdingbub címen játékfilm készült a témából, mely a svájci mozikban nagy nézettséget ért el (trailer itt).

Ezt a rendszert sohasem tiltották be. Az 1960-as, 70-es években kezdett kihalni, amikor a farmokat elkezdték gépesíteni és ezáltal csökkent az emberi munkaerő-igény.

Franz Hohler, a számos irodalmi díjjal kitüntetett svájci író 2013-ban megjelent Gleis 4 (4-es vágány) című regényében találkozhatunk ezzel a témával.

3 megjegyzés:

  1. Ez egy nagyon érdekes téma. Sajnos, ha lesz is a kárpótlásból valami, azt kevesen fogják megérni.
    :(
    Ugyanakkor egy nyilvános bocsánatkérést tehetne a regnáló kormány, mint azt az Ausztrál kormány is megtette, ahol szintén sok gyerek nőtt fel így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bocsánatkérés megtörtént, ahogy az egyik belinkelt filmből kiderül, mégpedig személyesen, egy rendezvény keretein belül.

      Törlés
    2. Köszi, a filmet nem néztem meg.

      Törlés