2014. október 26., vasárnap

Legális az eutanázia

Dignitas: Mietwohnungen, Industriequartier, Hotels – und jetzt sogar Sterbehilfe in Autos.
Fotó innen

Az eutanázia nem mai "találmány", már Szókratész és Platón is elmélkedett róla. Maga a szó is görög, a jó/szép/kellemes és a halál szavak összetételéből áll. Nem csoda, hogy a filozófusokat foglalkoztatta a kérdés, hiszen életről, halálról van szó, testről, lélekről, szabad akaratról, az élethez vagy másfelől nézve a halálhoz való jogról.

Alapvetően két fajtája létezik - az aktív és a passzív. 

Az aktív eutanázia közvetlen formájában egy személy (orvos, egészségügyi dolgozó) saját kezűleg előidézi vagy meggyorsítja egy másik személy (beteg) halálának bekövetkeztét, pl. méreginjekció beadásával. Az aktív eutanázia minden formája szigorúan tilos Európa szinte minden országában és az USÁ-ban is. 2002-ben Hollandiában engedélyezték először az orvosok támogatásával, majd - az orvosok ellenkezése ellenére - Belgiumban is. 2009-ben Luxemburg is csatlakozott azon országok köréhez, ahol az aktív eutanáziát legalizálták. 
Az aktív eutanáziának közvetett formája is van, amikor olymódon segít az orvos, hogy "csak" beszerzi a méreginjekciót, de nem ő adja be. Ez már több országban legális, így Svájcban (ahol inkább mondanám, hogy nem tiltott, mivel a szövetségi parlament még nem foglalt egyértelműen állást a pontos irányelveket illetően), Németországban és Svédországban.
A passzív eutanázia tulajdonképpen a meghalni hagyás, vagyis a beteg kérésére életmentő vagy életfenntartó kezelésekről mondanak le. Ez a módszer bizonyos szigorú feltételek mellett Magyarországon is lehetséges.

A kérdés természetesen változatlanul igencsak vitatott, leggyakrabban a gyilkossággal és az öngyilkossággal veszik egy kalap alá. Azok azonban, akik gyógyíthatatlan betegségben, esetleg már elviselhetetlen fájdalmak között élnek vagy ilyen betegekkel foglalkoznak, inkább áldásként, megváltásként tekintenek rá. 

A hagyományos keresztény vallás elutasítja, főleg azért mert ellentmond az ötödik parancsolatban foglalt, ölésre vonatkozó tiltásnak. 

A svájci parlamentben már évek óta téma az eutanázia (Sterbehilfe, Suizidhilfe), eredménytelenül. Törvényi szabályozását elutasították. A meghalni vágyóval szembeni feltételek világosak - legyen felelősségének és döntésének teljes tudatában, kapjon teljeskörű információt és alapos megfontolás álljon a döntés mögött. A büntetőtörvénykönyv úgy rendelkezik, hogy aki önös érdekből segít másnak abban, hogy elvegye magától az életet, az 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, amennyiben a kísérlet megvalósul, esetleg sikeres is.

Két szervezet, pontosabban egyesület is van, mely a fenti paragrafusra hivatkozva eutanáziával is foglalkozik: a Dignitas és az Exit. A Dignitast 2005-ben alapították és 5.500 tagja van 60 országból. Az 1982-ben alakult Exit pedig Svájc legnagyobb taglétszámú egyesületeinek egyike, 75.000 taggal (65.000 nyilatkozatuk van arra az esetre, ha az illető olyan súlyos helyzetbe kerülne, hogy életben tartásáról önmaga már nem tudna dönteni).

Tevékenységi körük az eutanáziánál szélesebb körű, pl. tabuk nélküli beszélgetőpartnerek és tanácsadók az élet végi kérdésekben, öngyilkossági prevenciót végeznek és támogatják a hozzájuk fordulókat, amennyiben konfliktusuk akad valamilyen hatósággal, idősek otthonával, orvossal. Utóbbiakkal együtt is működnek és a megfelelő fórumokon küzdenek a betegek emberi jogaiért. A hozzájuk forduló méltó módon, kísérettel meghalni vágyóknak természetesen orvosi igazolással, pontosabban recepttel kell rendelkezniük, ugyanis a használt szer (NAP - natrium-pentobarbital) kizárólag vényre kapható a patikában.

Az Exit évente több mint 2.000 megkeresést kap, ebből 2012-ben 600 körülit tartottak indokoltnak (a többiek a tanácsadás hatására meggondolták magukat, ugyanis a halálvágy sok esetben csak segélykiáltás a környezet felé) és kb. 450 beteget kísértek aktív eutanáziával végső útjukra. Az ilymódon meghalni vágyók száma évről évre növekszik, mégpedig nem is kis mértékben. 2008-ban még csak 167 beteg élete ért véget az Exit közreműködésével.

Időről időre vannak esetek, ahol az Exit vagy a Dignitas megtagadja a kérvényező kérését. 2013-ban pl. egy 82 éves súlyos beteg hölgy fordult emiatt az ENSZ Emberjogi Bizottságához, mivel mind az orvos, mind az Exit megtagadta az eutanáziában való segítséget. Ezt követően a zürichi egészségügyi hatósághoz, majd a kanton legfelsőbb szervéhez is hiába fordult. Nem adta fel, végül Strassbourgban kötött ki panasza, aminek ott helyt is adtak, az Emberi Jogok és szabadságok védelméről szóló egyezmény 8. cikkére hivatkozva, ami a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogról rendelkezik.

Nem a konkrét esetben marasztalták el Svájcot, sokkal inkább az egyértelmű, világos szabályozást hiányolták. Arra szólították fel az országot, hogy dolgozzon ki olyan szabályozást, amely arra vonatkozóan is iránymutatást ad, hogy milyen körülmények, feltételek mellett juthatnak hozzá (ha egyáltalán) halálos betegségben nem szenvedők a szükséges méreghez és részesülhetnek eutanáziában. A hölgy esetére csak annyit mondtak, hogy a nem egyértelmű szabályozás miatt nem tudhatta biztosan, hogy kívánsága a méltó halálra elfogadásra talál-e, és ez a bizonytalanság bizonyára szenvedést okozott számára.

Mivel azonban egyelőre nincs egyértelmű szabályozás az orvosok számára, hogy ilyen esetekben mit tehetnek (legálisan), ez elegendő elrettentő erővel rendelkezik, hogy megtagadják a halálos méreg receptre való felírását.

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is beismeri, hogy ilyen nehéz, etikai és morális aspektusokkal is rendelkező kérdésben politikai konszenzusra lehessen jutni. Ez azonban nem tántoríthat el egy demokratikus államot abban, hogy a döntéshez vezető úton elinduljon. A szövetségi parlament az esetet megelőző évben (2012-ben) úgy döntött, hogy az eutanázia újraszabályozását nem eszik napirendre. Az Exit ettől függetlenül ki szeretné terjeszteni tevékenységi körét a nem halálos betegekre is, természetesen csak erősen indokolt esetben. A társadalmi vita már folyik, az ellenzők féltik az időseket, akik attól való félelmükben, hogy családjuk számára csak terhet és magas költségeket jelentenek (igen drága az idősek otthonában való elhelyezés, ami Svájcban nagyon gyakori), családtagjaik érdekében inkább a halált választanák.

Azok azonban, akik igazolhatóan súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, továbbra is számíthatnak az illetékesek segítségére. Olyannyira, hogy sokan jönnek külföldről is Svájcba meghalni. 2008 és 2012 között pontosan 611-en. Az ilyen céllal utazók száma ezidő alatt megduplázódott.

Egy kutatásnak köszönhetően a következőket tudhatjuk meg róluk:
  • A 611 "Suizidtouristen" 31 különböző országból érkezett.
  • A legtöbben Németországból és Nagy-Britanniából, de még az USÁ-ból és Kanadából is jöttek.
  • A legfiatalabb 23, a legidősebb 97 éves volt. Az átlagéletkor 69 év.
  • Közel 60%-uk nő.
  • A betegek közel fele neurológiai betegségben szenvedett, további nagy csoportot a rákosok és a súlyos reumás esetek képezték.

Egy biztos - a méltó betegségtől és a fájdalomtól méltó módon megszabadulni vágyás igénye fennáll, de a kérdés annyira összetett és annyira egyedi minden eset, hogy törvényileg nehéz nyugodt szívvel szabályozni.

Cikkek magyarul itt, itt és itt, németül itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt, angolul itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése