2014. szeptember 8., hétfő

Múzeumok éjszakája - Zürich



Ugyan Svájcon belül Baselben található a legtöbb múzeum (kereken 40) és Luzern múzeumait látogatják a legtöbben (évente minden luzerni lakosra 11 eladott múzeumbelépő jut - a Verkehrshausnak, azaz a közlekedési múzeumnak köszönhetően, ami az ország leglátogatottabb múzeuma, évi 520.000 látogatóval), a múzeumok éjszakájára (Lange Nacht der Museen) Zürich is 46 helyszínt tudott felmutatni.

A 46 helyszín (múzeum, kiállítás, botanikus és állatkert) pedig helyszínenként további 2-8 programmal várta a látogatókat. Mivel nem szerettünk volna lemaradni az eseményről, belevetettem magam a programfüzetbe és kb. fél napot eltöltöttem azzal, hogy végignézzem a kínálatot és leszűkítsem a listát, kiválasztva a top 10-et. Ebben a listában mindannyiunk számára volt érdekesség. A cél nem az volt, hogy végignézzük a múzeumokat, sokkal inkább az, hogy képet kapjunk a meglátogatott múzeumokról, hogy megnézzük, érdemes lesz-e hosszabb időt és pénzt is rászánni, ill. a kísérőprogramok jelentették a legfontosabb vonzerőt.

Mivel Zürich emberléptékű nagyváros, a helyszínek között viszonylag egyszerű volt a közlekedés. Volt múzeumi különjárat is, de nem volt szükségünk rá. A meglátogatott 6 helyszín közül 3 közvetlenül egymás mellett volt, tekintve, hogy a zürichi egyetem gyűjteményeiről volt szó.

A főpályaudvar melletti nemzeti múzeumban kezdtünk (Landesmuseum Zürich), ahová csak röviden bepillantottunk (én egyszer már alaposan körülnéztem, nekem nagyon tetszett, ezért szerettem volna megmutatni a családnak is). A belépőként szolgáló karszalagot sajnos túlságosan szorosan tettem fel Józsinak, aki - csakúgy, mint a karszalag - ettől igencsak feszült lett és ekkor még a karszalag szorításától próbált szabadulni. Levenni nem lehetett, mert úgy már érvénytelen lett volna, újabb 25 frankot meg nem szívesen fizettünk volna az ügyetlenségem miatt. A pénztáros tanácsára bevizezte és ettől valóban lazult egy kicsit a fojtogató szorítás.


Innen az egyetemi gyűjteményekhez vezetett az utunk (3 villamosmegállóval kellett csak tovább mennünk). Boginak szimpatikus az egyiptomi kultúra, ezért az archeológiai gyűjtemény (Archäologische Sammlung der Universität Zürich) volt a következő állomás (ide egyébként más napokon ingyenes a belépés). Az ókori kultúrák (egyiptomi, etruszk, görög, római) tárgyi emlékei, szobrai találhatóak itt, igencsak nagy mennyiségben (1.500 db-os gyűjteményről olvastam valahol). Kiegészítő programként amulettet készítettünk és egy kvízt töltöttünk ki, ami "A múmiák nyomában" nevet viselte. A válaszokat a gyűjteményen végigsétálva lehetett megtalálni. A gyerekeké egész könnyű volt, mert csak fel kellett ismerni, hogy mit látnak az adott képen vagy mit ábrázol a szobor, a felnőtt kérdőív már egy kis tárgyi tudást is igényelt (volna) a fáraók témakörében. A kérdőívet helyesen kitöltők hieroglifákkal díszített óriás ceruzát kaptak. A kitöltéshez is hieroglifás ceruzát adtak, csak normál méretűt és azt is meg lehetett tartani.








Ezt követően átsétáltunk a grafikai gyűjtemény épületébe (Graphische Sammlung). Itt Annalies Štrba gyönyörű színkompozícióban tündöklő Madonna képeit csodáltuk meg, majd a nagy asztalokra kikészített papír alapanyagokból fejdíszt készítettünk magunknak, amiben elsétáltunk a felállított zöld vászon elé. Itt egy fotós lefényképezett minket és azon nyomban is nyomtatta a fényképet, amin azonban már szép bordó színházi függöny került a háttérbe.





A szemközti épület a zoológiai múzeumnak (Zoologisches Museum der Universität Zürich) adott otthont és mivel tömegesen mentek oda az emberek, mi sem akartuk kihagyni. Igaz, a 10-es listámon is szerepelt. Sajnos nagyon szorított az idő, így nem volt időnk mindent megnézni, amit szerettünk volna, de az igényes állatpreparátumok, a mamut-csontváz és az interaktív vitrinek miatt jó szívvel ajánlom gyerekeseknek. A jelenlegi - szintén interaktív - időszaki kiállítás is érdekes, a félelem  szerepéről szó ("Keine Panik").





Itt további kísérőprogramok voltak, amikre már sajnos nem volt időnk, így pl. a gyerekek (csak a gyerekek) zseblámpával felszerelve lemehettek a múzeum alagsorába, ahol elsötétítettek és így egy kicsit az éjszakai állatok (dämmerungs- und nachtaktive Tiere) szemével láthatták a világot és megfigyelhették, hogyan erősödnek fel egyéb érzékszerveik.

Gyorsan lesétáltunk a Helmhausba, hogy a programban egy kis változatosság is legyen. A kiállítóterem falai között, kortárs svájci alkotók művei alatt egy kétszemélyes zenekar 30 perces előadását hallgattuk meg. Dob és gitár, no meg ének. Az élő zenével nem vetekszik semmi, így ez is nagyon hangulatos volt, ráadásul a zene is bejött nekünk. A Palin & Panzer duót máskor is szívesen hallgatnánk.



A pályaudvar felé bandukolva még betértünk a Fraumünsterrel szemben álló Zunfthaus zur Meisen (eredetileg borkereskedők, nyeregkészítők és festők céhének székháza) Limmat-parti palotájába. A kivilágított ablakok hívogatóan hatottak ránk, látszott, hogy csodaszép belsőről van szó. Zürich 13 híres, történelmi céheinek egyikéről van szó. Az egyik faburkolatú termében porcelánkiállítást néztünk meg, ill. egy porcelánfestő hölgyet, munkában.




Ennyi fért bele a múzeumok éjszakájába. Az ország 1.107 múzeumában 2013-ban egyébként több mint 20 millió látogató fordult meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése