2014. szeptember 9., kedd

Elfogadott homoszexualitás

Fotó innen

Zürichben sétálva szinte nem telik el úgy nap, hogy ne sétálna el egy meleg pár kézenfogva előttem. Jellemzően a fiatalabb (18-25 éves) korosztály tagjait lehet így "tettenérni". Vannak, akik teljes természetességgel ölelik és csókolják egymást, miközben sorban állnak, mások egy kis teátrális civakodást követően folytatják kézenfogva útjukat a belvárosban. 

Megtehetik, ugyanis Svájcban 1942 óta legális a homoszexualitás. Hosszú és göröngyös utat kellett azonban bejárnia, míg idáig eljutott, amikoris a meleg rendőröknek külön szervezete van és homoszexulis közszreplők is nagy nyilvánosság előtt kötnek házasságot, ha ahhoz van kedvük. De erről egy kicsit később.

A homoszexualitás az emberiséggel egyidős. A Murdoch-atlasz nevű etnográfiai atlasz, mely 1167 egykori és mai társadalom legfontosabb jellemzőit vizsgálta meg (George P. Murdoch 1967-ben megjelent könyvében), a homoszexualitás adott társadalomban való elfogadottságára is kitér. "A homoszexualitás a társadalmak 60%-ában elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. A társadalmak 30%-a toleráns, tehát nincs beépülve a kultúrába, de nem csinálnak belőle gondot. Végül 10%-ot tesznek ki azok a társadalmak, amelyek tiltják a homoszexualitást, és különféle rendszabályokat hoznak ellene. Az utóbbi csoportba tartozik a zsidó-keresztény kultúra is." (Wikipédia)

A 3. századtól kezdődően Svájcban is bűnként tartották számon a szodómiát, ami alatt a férifak közösülését értették. Elég volt, ha valakire a gyanú árnyéka vetült, az aktuális, helyi uralkodótól függően halállal lakolt (voltak kemény és elnézőbb uralkodók). A francia forradalmat követő Helvét Köztársaságban (1798 és 1803 között) enyhült a helyzet, ekkor nem üldözték a homoszexuálisokat, de a Helvét Köztársaság végével az enyhülésnek is vége lett, a legtöbb kantonban újra törvényellenesnek minősítették és büntették - leggyakrabban elzárással és sokszor halálos kimenetelű kényszermunkával.

Az újkorban elsőként egy glarusi textilkereskedő állt ki könyvével a homoszexualitás mellett. Az 1836-ban és 1838-ban megjelent 2 kötetben azt az álláspontot képviselte, hogy a homoszexualitás elfogadása mérföldkő lenne a demokrácia és a liberális emberi jogok életében. Drámai változás még nem következett be, de az elkövetkező évtizedekben egyre több kanton vette ki a büntetendő cseleketek sorából (Offizialdelikt) a homoszexualitást és csak feljelentés alapján kerestek fel embereket. Elítélni pedig már csak szavahihető szemtanúk vallomása alapján lehetett. Ezzel drasztikusan visszaesett az elítéltek száma.

1942-ben, a II. világháború kellős közepén lépett életbe 24 évnyi előkészület után az első svájci büntetőtörvénykönyv. Ebben már csak a kiskorúakkal folytatott egynemű homoszexuális aktust tekintették büntetendőnek. Az ellenkező neműek közötti szexuális aktus alsó életkorát 16 évben határozták meg. Ezzel megtették az első lépést az emberi szabadságjogok felé, ami egyúttal ahhoz is vezetett, hogy Zürich Európa "melegközpontja" (Schwulenmetropole) lett. Az 1930-as években megkezdett listák, melyekben egyes városok rendőrsége számon tartotta a melegeket, azonban továbbra is léteztek. Zürichben 1978-ban tudták csak a sajtó érdeklődése mellett a regiszter megsemmisítését kivívni.

Időközben volt itt még nemzetközi jelentőségű újság, szervezetek, mozgalmak, az első - a melegek és leszbikusok jogait kéviselő - nemezti gyűjtőszervezet, a Pink Cross, azonban 1993-ban alakult meg. 53 egyesület, 34 üzem és több mint 2200 magánszemély a tagja. Székhelye Bernben található. Küzdenek a homoszexuálisokat érő diszkrimináció ellen és a meleg párok jogaiért, valamint a  tanácsadásban is aktív, kezdeményező szerepet vállalnak.

2000 óta tiltja az alkotmány a szexuális orientáció miatti diszkriminációt. Az egynemű párok házassága 2007 óta lehetséges (registrierte Partnerschaft), egy 2005-ös népszavazásnak köszönhetően, ahol a szavazók 58%-a tette le vokság emellett. A 23-ból 6,5 kanton utasította el (a szokásos katolikus, konzeratív kantonok).

Zürich és Genf a legelfogadóbbak, ezekben a városokban minden további nélkül nyilvánosan vállalható a homoszexualitás és itt található a legtöbb szórakozóhely és rendezvény a melegek részére. Vannak kevésbé jelentős központok is, mint Basel, Bern, Luzern, Lausanne és St. Gallen. Az ország többi részében nem igazán láthatóak nyilvános helyen melegek.

A művészetek és a politika terén már nagyjából teljesen elfogadott a homoszexualitás. Más szakmákban azonban még kevésbé. A Pink Cross által összeállított listából kiderül, hogy hol a leghátrányosabb. Ebből látható, hogy többnyire olyan szakmákról van szó, melyekben a férfiak dominálnak és ahol fizikai erőt és/vagy vezetői képességeket kell felmutatni. Sokan nincsenek tisztában a homoszexualitás mibenlétével és azt a gyengeséggel és a döntési képtelenséggel kötik össze. Ráadásul a homoszexualitást sokan a pedofíliával veszik egy kalap alá. Így nem meglepő a lista:


A meleg rendőrök helyzetét némiképp megkönnyíti, hogy 2008 óta létezik egy gyűjtőszervezetük, a Pink Cop. Jelenleg 145 tagot számlálnak, 40%-uk nő. Itt egyértelművé teszik számukra, hogy nemi hovatartozásuk nem akadályozza meg őket a jó munkavégzésben. Ráadásul néhány éve már a rendőri tananyag része, hogy a rendőrségen belül hogyan kezeljék a homoszexualitással kapcsolatban felmerült kérdéseket, ill. a homofóbián alapuló erőszakos bűncselekményeket.

A mezőgazdasági területen is érződik a nyitás, legalábbis a "Bauer, ledig, sucht" című párkereső reality show-ban. Itt gazdák keresnek párt és előfordult már meleg kapcsolat is a sorozatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy vidéken könnyebben szemet hunynának mostantól az ilyesmi felett, de mindenképpen jelzi, hogy nem városi "jelenségről" van szó.

Fotó innen

A sajtóban (rádióban, újságokban) gyakran lehet melegekkel kapcsolatos híreket hallani, olvasni. A Blick am Abend című ingyenes napilapnak pedig van olyan rovata, mint az "orvos válaszol", csak éppen homoszexualitással kapcsolatos kérdésekre válaszol egy szakértő (Dr. Gay).

Végezetül pedig egy abszolút pozitív példa, hogy lehet méltósággal is élni homoszexuálisként. Két zürichi szociáldemokrata városvezető, egy meleg férfi és egy leszbikus nő, évtizedek óta regisztrált kapcsolatban élnek. Néhány hete közös lagzit tartottak, amiről a média is beszámolt.

A két szóbanforgó politikus, akik nem egymással házasodtak össze - Fotó innen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése