2014. június 4., szerda

Verzasca völgye - kötelező program!



Nem sokkal azután, hogy Svácba költöztünk, a kezembe akadt egy prospektus, amiben a Verzasca völgyében készült fotók is szerepeltek. Azonnal beleszerettem és felírtam a virtuális listámra, a látnivalók közé.

Nem hiába vártam néhány éven keresztül! A Verzasca völgyét mindenkinek látnia kell, aki a környéken jár! Egy tessini kirándulásnak feltétlenül legyen a része, legalábbis azok számára, akik szeretik a természet szépségeit.

A hotelben kaptunk egy másolatot a buszmenetrendről, így pontosan meg tudtuk tervezni az utat. A 321-es sárga postabusz közvetlenül a vasútállomás mellől indul, de útközben sok helyen megáll, még Locarnon belül is. Az indulási helyet szinte el sem lehet téveszteni: olyan sokan vártuk reggel a buszt, hogy attól tartottam, fel sem fogunk mind férni. És valóban, sokaknak csak állóhely jutott. De ne felejtsük el, hogy Svájcban vagyunk! A következő megállónál már ott állt egy másik 321-es busz, amire az ott várakozók fel- és a mi buszunkon csak állóhelyet kapók át tudtak szállni. Szükség is volt rá. A völgy legutolsó állomásáig összesen 1 óra 14 perc a menetidő, és nemegyszer hajtűkanyarokon, szűk hegyi utakon át vezetett az utunk.

Ez a ház egy kicsit nagyobb ívű hajtűkanyarban áll

Mi úgy döntöttünk, hogy először végigmegyünk, útközben felmérjük a terepet és visszafelé állunk meg a további látnivalóknál. A busz végállomása a 97 lakosú Sonogno falvacsaka. Közel 1000 méter (egész pontosan 917 méter) magasan fekszik, az össz forgalmat a falu szélén időnként felbukkanó postabusz jelenti, zajt pedig csupán a sebes folyású Verzasca folyó zubogása kelt. Ettől eltekintve teljes csend és nyugalom honol a környéken. A település az erre a vidékre jellemző sötétszürke kőházakból áll, melyeknek a teteje is kőből készült. A mai napig működik a falu közkemencéje, ami ottlétünkkor éppen be is volt gyújtva. A házak között elsétálva egy csodaszép tisztásra értünk, amin egy nagy játszótér fogadja a gyerekeket, a másik oldalon pedig egy sportkomplexum a sportolni vágyókat. Nyáron teniszezni lehet, télen korcsolyázni. Visszatérve a buszmegállóhoz, egy idős néninél megálltunk, aki saját (címke és zárjegy nélküli), abszolút autentikus, saját készítésű termékeit kóstoltatta és árulta. Az a kategória, amit ha megkóstolsz, azonnal veszel is belőle. Így jártunk mi is a rozmaringos mini bagettel és a fügemustárral is. Én életemben nem hallottam még fügemustárról, pedig mennyei! Persze hogy vettünk ...

A beérkezett postabuszok hirtelen eltorlaszolják a keskeny utat


A falu összes családja megsütheti benne a kenyerét
A svájci zászló itt is elmaradhatatlan kellék
Íme, a sportkomplexum


Innen csodaszép gyalogtúrákat lehet tenni, mi azonban az idő rövidsége miatt a buszos kirándulás mellett döntöttünk. Következő állomásunk a völgy közepe táján lévő Lavertezzo nevű hely volt, ami a Ponte dei Salti nevű, 17. században épült, kétpúpú kőhídról nevezetes, no meg a Verzasca folyó elképzelhetetlenül tiszta és zöld víze, ami nem csak itt, hanem a folyó szinte teljes hosszában hatalmas sziklák között tört magának utat és formálta közben ezeket lágyan ívelővé. Itt a hídnál, ami a két púpnak köszönhetően hullámvasútszerű élményt nyújt, könnyen le lehet menni a folyómederhez, ahol a sziklákon sétálva végül kiválasztottunk egy nagyobb sík felületet, aminek napmelegítette felületén hosszasan elidőztünk. A kristálytiszta víz  csodálatos zöld színét a muszkovit (magyarul csillámkő) kristálytól kapja. A Duna homokjában is sok muszkovit található, de a szennyezett víz esélyt sem ad érvényesülésének. A Wikipédia szerint a muszkovit kristály színe színtelen vagy halványzöld, esetleg halványsárga. A folyó nevének jelentése "zöld víz", verde aqua, azaz Verzasca és tényleg. Gyors folyása miatt vadvízi evezősök, kajakosok, kenusok kedvelt célpontja.

Középen egy nagy sziklán támaszkodik a híd

Na, erről a zöld színről beszéltem!



Édes semmittevés
Egy 18. századi kis templom is található itt, közvetlenül az út túloldalán





A völgyben visszafelé haladva a tó felé a soronkövetkező látnivalót már csak a buszból néztük meg, noha megért volna egy személyes látogatást. A következő buszig azonban 2,5 órát kellett volna várni, annyi időnk meg már nem volt. Tekintve azonban a látványosság méretét, a buszból is jól látszott. Ez a látványosság pedig nem más, mint a híres Verzasca duzzasztógát (Staumauer).  A Verzasca folyó vízét - áramtermelés céljából - felduzzasztották, így jött létre a Vogorno tó, és 1961-65 között megépítették Európa egyik legmagasabb (egy másik forrás szerint Svájc 4. legmagasabb), 220 méter magas és 380 méter hosszú duzzasztógátját. A betonkoszorú alul 25, fölül 7 méter széles. Hírnevét elsősorban nem méretének, hanem az 1995-ben itt forgatott James Bond film (Goldeneye) bungee jumping jelenetének köszönheti. A bungee jumpingot egyébként bárki kipróbálhatja, előzetes bejelentkezés és potom 190 frank ellenében. Cserébe 7,5 másodperc szabadesést kap ... lélegzetelállító élmény.




-
Fotó innen



2 megjegyzés:

  1. Tessin gyönyörű, megunhatatlan. Köszi a megosztást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon szeretem, kár, h olyan messze van! :)

      Törlés