2014. május 6., kedd

A banktitoknak annyi ... (?)

Marti Guhl/ Switzerland
www.w-t-w.org/en/martin-guhl/
Kép innen

Svájcra egy ideje egyre nagyobb nyomás nehezedik a banktitok feloldásával kapcsolatban, aminek most már nem tudnak ellenállni. A nyomást gyakorló országokhoz (az OECD országokon kívül) - többek között - csatlakozott Kína és Szingapúr is, Németországgal és az USÁ-val pedig már jó ideje folynak az információkiadási tárgyalások. A pénzek menedékhelyének számító országok közül Luxemburg („Luxemburg számára nem egzisztenciális kérdés a banktitok fenntartása. Pénzügyi központunk nem fekete pénzből és nem adócsalásból tartja fenn magát” – jelentette ki Jean-Claude Juncker) és nemrég (márciusban) Ausztria is beadta már a derekát és aláírta az automatikus adatcseréről szóló egyezményt, azonban mindkét ország csak azzal a feltétellel, hogy elvárják Brüsszeltől Svájc, Liechtenstein, Monaco, San Marino és Andorra bevonását is az automatikus információcserébe.

Az egyezményben arra vállaltak kötelezettséget, hogy automatikusan lejelentik az adott betétes hozamait az illetékes adóhatóságnak. Az EU tagországai az adóelkerülés elleni harc részeként akarják megszüntetni azt a lehetőséget, hogy egyesek a banktitkot szigorúan őrző országokban vezetett bankszámlákon rejtsék el meg nem fizetett jövedelemadójukat. A banktitkokat először a vagyonkezelőknél, az alapokban és a biztosításokban elhelyezett pénzekkel kapcsolatban fogják feloldani. A banki kamatjövedelmekkel kapcsolatos információszolgáltatást csak azt követően kezdik meg, hogy a fejlett országok elfogadják az ezzel kapcsolatos OECD-standardokat.

Nincs könnyű helyzetben Svájc. Valahogy úgy érezheti magát, mint a székely ember lánya, Mátyás királlyal szemben. Azt próbálta eddig megvalósítani, hogy adjon is információt (végső esetben, ha nagyon-nagyon muszáj), meg ne is (ugyanis akkor búcsút inthet a sok pénzes ügyfélnek, és akkor miből fognak megélni). Ráadásul a néhány napvilágra került eset mindenki számára világossá tette, hogy nem kis összegek forognak itt kockán. Uli Hoenesst, a Bayer München elnökét, korábbi játékosát pl. nemrég ítélték el 3,5 évre, 27,2 millió euró adócsalás miatt. Svájcban volt a titkos bankszámlája. A német adóhatóság jelentése alapján az elmúlt négy évben mintegy 55 ezer adócsaló adta fel magát, akik összesen 3,5 milliárd euró adót fizettek vissza. 

A mostanit megelőző legutolsó engedményt tavaly októberben tette a kormány, amikor a szeptemberi G20-es csúcstalálkozó után aláírt egy olyan nemzetközi egyezményt, amelyben azt ígéri, hogy adózási ügyekben a korábbinál „aktívabban” működik együtt a többi országgal. 

A mostani párizsi OECD-találkozón pedig politikai nyilatkozatot tettek a banktitok jövőbeli felszámolása. Persze nem eszik olyan forrón a kását. Először is meg fogják vizsgálni, hogy ez összeegyeztethető-e az ország törvényeivel és amennyiben igen, akkor mely országokkal kössék meg az egyenlő arányú, valamint szigorúan kölcsönös kötelezettségekkel járó adatkiadási/adatcsere egyezményeket (Reziprozität). Ha minden jól megy, akkor sem kerül minderre sor 2017 előtt. A parlament jóváhagyása mellett valószínűleg a nép szava is döntő lesz, népszavazás formájában. Egyelőre még semmilyen szerződést nem írtak alá ezzel kapcsolatban és azt is nyilvánvalóvá tette a svájci pénzügyminiszter, hogy a belföldi (Svájcban élő és ott számlát nyitó) ügyfeleknél továbbra is a bizalom elve lesz a mérvadó ügyfél és bank között.

Érdekesség, hogy közben az érintett bankok hogy reagálnak. A Credit Suisse általános szerződési feltételeibe ezév elején bevette, hogy bizonyos esetekben kiadhatja ügyfelei adatát a hatóságoknak, azok megalapozott kérésére. Az USÁ-ban pedig, ahol szintén jelentős banknak számít, és egyúttal nagy munkaadó is, már létrehozott egy leányvállalatot, ahová átvisz ügyfeleket, akiknél esetleg probléma lehet az adatkiadás. A bank természetesen nem mondja, hogy azért, de ha mégiscsak probléma adódna, akkor nem a Credit Suisse neve kerülne meghurcolásra ... Az USÁ-ban ugyanis nemrég lépett életbe egy törvény, a FATCA (Foreign Account Tax Compliance Act). Ennek értelmében az amerikai állampolgárok kötelesek bejelenteni a hatóságoknak külföldön fenntartott bankszámláikat és szankciók terhe mellett ugyanerre kötelezi a jogszabály azokat a külföldi bankokat is, ahol amerikai állampolgárok betétei vannak. Az Egyesült Államokban is betéteket gyűjtő külföldi, így európai bankoknak a FATCA szerint meg kell adniuk amerikai betéteseik neveit, számlaszámait, banki kontóját és számlamozgásait. Forrás itt.

A banktitok egy évszázados hagyományra vezethető vissza, ami a személyiségi jogok és privátszféra védelmén alapul. Svájcban 1934-ben foglalták törvénybe és tulajdonképpen ügyféltitoknak is nevezik, mert - elsősorban - nem a bankot, hanem az ügyfelet védi (Bankkundengeheimnis). Már az első világháború során is sokan svájci bankokba menekítették pénzüket, de miután később egy ügyféllista kikerült egy bankár kezéből, törvénybe foglalták azok szigorúan titkos kezelését. Ügyféladat kiszivárogtatásáért akár 50.000 frank büntetést is kiszabhattak.

A 2. világháború során, 1941-ben az USA blokkolt minden vagyont, ami a tengelyhatalmaktól vagy semleges országokból származott - ez kb. 5 milliárd franknyi svájci vagyont érintett. 1943-ban a szövetségesek, elsősorban az USA nyomása tovább erősödött, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a svájci bankokban a németek (nácik) által megszerzett/elrabolt kincsek (Raubgold/Nazigold) is menedéket találtak. A 2. világháború után aztán felszólították a sváci bankokat, hogy a náci vagyont szolgáltassák ki a szövetségeseknek. Ebből a célból egy küldöttség érkezett Svájcba és feljegyezték az összes érintett számlát. Ez nagy visszhangot váltott ki svájci jogász és bankárkörökben, ugyanis a törvénybe iktatott banktitok durva megsértéséről volt szó. Az 1946-os Washingtoni Egyezményben azonban olyan megállapodásra jutottak, ami alapján a német számlatulajdonosok visszakaphatták a svájci bankokban lévő pénzüket (250 millió frankot) olymódon, hogy kilétükről a világ nyilvánossága tudomást szerzett volna. Ezzel egyidejűleg az USÁ-ban lévő svájci vagyonokra vonatkozó blokádot is feloldották. Ezzel sikerült némiképp tompítani a banktitok intézményén esett csorbát. A 60-as években aztán ismét Svájc ellen fordult a közvélemény, amikor bizonyítottá vált, hogy bankjaiba menekített pénzek vannak, többek között a holokauszt áldozataié, melyek tulajdonképpen nem tartoznak senkihez (nincs élő számlatulajdonos). A kormány ekkor elrendelte a számlák átvizsgálását  és ezen vagyonok bejelentési kötelezettségét. Ebből egy pénzügyi alapot hoztak létre, melyből a jóvátételt finanszírozták.

Visszatérve arra, hogy mekkora összegekről van szó a banktitok, ill. az eltitkolt jövedelmek kapcsán és hogy miért védik annyira a banktitkot az érintett országok, nézzünk meg néhány adatot.

A pénzügyi és biztosítási szektor igen nagy jelentőségű Svájcban, a GDP 11%-át tette ki 2009-ben és 200.000 embert foglalkoztatott, ebből 135.900-at a bankszektor (az összes foglalkoztatott 6%-a). A pénzügyi szektor 14-18 milliárd frank éves adóbevételt termel, ami az ország teljes adóbevételének 12-15%-a. Becslések szerint 4 billió svájci frank betét található a svájci bankokban, melyek 55%-a nem svájcból érkezik és az EU-ból érkező pénzek 80%-a valószínűleg feketén.
Grafikon innen

Gabriel Zucman, fiatal francia közgazdász szerint az államkincstárak évente 130 milliárd euró adóveszteséggel számolhatnak az adóelkerülés következtében.

zucmanTBL_1.Png
Grafikon innen

Ezek a számok ugyan jóval alacsonyabbak, mint a témát kutató legismertebb szervezet, a Tax Justice Network (TJN) becslései, de igencsak magasak és az arányok is sokat mondóak. Látható, hogy milyen kitüntetett szerepe van Svájcnak a magánvagyonok kezelésében (is).

zucmanTBL_2.Png

Talán meglepő, mert Magyarország nem a nagy vagyonokról ismert, de egy, az elmúlt 30 év adatait alaposan elemző, részletes vizsgálat kimutatta, Magyarország államháztartásának 242 milliárd dollárnyi veszteséget kellett elkönyvelnie, amivel a 13. helyen áll a világranglistán.

Forrás itt


És egy következő érdekes táblázat, szintén Zucmantól ...

 zucmanTBL_4.Png

Vonatkozó cikkek itt, itt és itt. Háttérinformációk a témában itt, itt és itt magyarul.

3 megjegyzés:

  1. Hű, ez aztán profi összeállítás.
    Köszi.
    Sok- sok magyar vagyon pihen itt is a privát és az üzleti szektort is érintve.
    Egyszer kíváncsiságból nézelődtem a cégbíróság oldalán, sok "ismerőssel" találkoztam, akiknek itt van érdekeltségük.
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Ha az ember utánajár, egész sok információra bukkan. Akár egy cégbíróságon is, bár én odáig nem jutottam el. :)

      Törlés
    2. Igen, csak idő, téma, és kíváncsiság kérdése, hogy ki mire lel épp.
      :)

      Törlés