2014. április 5., szombat

Vaduz - Liechtenstein



Azt eddig is tudtam, hogy Liechtenstein (vigyázat, nem Lichtenstein, mert az Németországban található!) Svájc és Ausztria közé van beékelve, de hogy ennyire közel van hozzánk, az csak akkor derült ki, amikor egy kb. 1 hónappal ezelőtti kiránduláson túlmentünk a lehajtón, ami oda vitt volna, ahová igyekeztünk és csak kb. 20 km-rel később tudtunk visszafordulni. Ekkor már - kis túlzással - akár gyalog is eljutottunk volna Liechtensteinbe.

Ezen felbátorodva úgy döntöttünk, meglátogatjuk. És milyen jó döntés volt! Azonnal beleszerettem a táj szépségébe és a nyugalomba, ami ott fogadott minket (itt látható egy kisfilm az országról). Mi Vaduzban álltunk meg, ami közvetlenül a svájci határ mellett található. A két országot a Rajna választja el egymástól, a folyó közepén húzódik az államhatár. Formális határátkelő nincs, egyszercsak ott van az ember.

Az első kisfilm német nyelvű, a második angol feliratos, nagyon informatív.
 





Liechtenstein egy ici-pici ország, hivatalos nevén Liechtenstein Hercegség, azaz Fürstentum Liechtenstein, felségjelzése az autókon FL. Európa 4. (Vatikán, Monaco, San Marino után), a világ 6. legkisebb állama. A szintén nem területi nagyságáról híres Svájc 260-szor nagyobb. Területen összesen csupán 160 km2, 12,4 km széles és 24,6 km hosszú. Méretéből adódóan az egyetlen ország, ami csak az Alpokban fekszik, azaz pusztán alpesi ország. Azonban ilyen picike területen is lehetséges nagy szintkülönbség. A legalacsonyabb pontja 430 méterrel fekszik a tengerszint felett, a legmagasabb pedig 2.599 méterrel van magasabban, mint a tenger szintje. Ha már a tengernél járunk: Üzbegisztán mellett az egyetlen ország, melynek csak olyan szomszédja van, amely szintén nem határos tengerrel.

Az országnak 36.000 lakosa van, ebből a fővárosban él 5.000. A kis területnek és a magas hegyeknek, erdőknek köszönhetően csupán 11 települése van Liechtensteinnek, melyek közül Schaan a legnagyobb, 5.700 lakossal. Ez a kis méret azonban nem akadályozta meg az országot abban, hogy a világ egyik leggazdagabbja legyen. Igaz, gazdagságát elsősorban annak köszönheti, hogy adóparadicsomként ismert. A 36.000 helyi lakosra (15.500 háztartásra) 100.000 postafiók jut és nem mellesleg 30.000 munkahely, melyeknek kb. a felét svájci, német és osztrák ingázók töltik be. A liechtensteini cégek kutatás-igényes, speciális termékeket gyártanak, nem egy közülük piacvezető a világon. A legsimertebb liechtensteini cég talán a Hilti. Pénzügyi, biztosítási szektorban a munkavállalók 18%-a dolgozik. 16 bank és 393 vagyonkezelő cég működik itt, melyek 83 milliárd euró értékű vagyont kezelnek (ez 2009-es adat). A munkanélküliség 2,3%-os. Az ország Svájccal gazdasági unióban van, hivatalos nyelve a német, a beszélt nyelv leginkább a svájci dialektushoz hasonlít (meg nem mondom, hogy melyikhez). Pénzneme is a svájci frank.

Liechtenstein alkotmányos monarchia, hiszen hercegségről van szó. A hercegi család az egyik legrégebbi és legtehetősebb uralkodó család. A II. János Ádám herceg magánvagyona mintegy 2 milliárd dollárra tehető. Az LGT Group (private banking és vagyonkezelés) a hercegi család cége, maguk is részt vesznek a vezetésében. Jelentős mennyiségű földjük is van, főleg Ausztriában. 



A parlament (Landtag) 25 tagú, a kormány pedig 5 miniszterből áll. Ők felelősek a mindennapi kérdésekben. A nők csupán 1984. július 1. óta szavazhatnak, kivéve az önkormányzati választásokat. 2003.-ban megreformálták a demokratikus alkotmánylevelet is, amely kibővítette, illetve megerősítette az uralkodó jogköreit. Ezenkívül amelyik község megszavazza, az kiléphet az államból. Hadsereg nincs, az ország védelmét Svájc biztosítja, ill. a kis létszámú rendőrség.


Bal oldalon a Parlament, jobb oldalon a Kormányhivatal épülete

A Parlament épülete (25 fő számára ...)

Liechtenstein Landtag inside.jpg
Fotó innen

A főváros - is - igencsak kicsi, 5.000 lakos mellett mekkora is lehetne? Tulajdonképpen van egy sétálóutcája és egy főutcája. Az egész város elfér egy A3-as méretű térképen olymódon, hogy minden épület felismerhető rajta. Ilyen térképre és egyéb más információs anyagra a sétáló utcán  (Städtle) található turisztikai irodában (Liechtenstein Center) lehet szert tenni.




Szintén ezen az utcán található a város összes nevezetessége, a Parlamenttől és Kormányhivataltól kezdve a városházán és a múzeumokon keresztül szinte minden. Gyalog kb. 8 perc az utca egyik végétől a másikig, feltéve, hogy nem állunk meg fényképezgetni, vagy bemenni a múzeumokba, üzletekbe. Ez utóbbiakba nem igazán érdemes, mert az árak igazán csillagászatiak, bár az órák szerelmesei sok óraüzlettel találkozhatnak. A múzeumok viszont érdekesek. A posta- és bélyegmúzeumba ingyenes a belépés. Igaz, elég pici, de a bélyeggyűjteménye nagy. Liechtenstein a bélyegek országa, a bélyeggyűjtők nagyra értékelik az itt kiadott bélyegeket, ami egyébként nem kis bevételt hozott korábban az országnak. A 75 éves jubileumi évben (1987-ben) pl. 21 millió frank értékben értékesítettek bélyeget. Mára csökkent a jelentősége, 2002. januárjában ugyanis érvénytelennek nyilvánították az összes, 1967 és 1995 között kiadott bélyeget. Ekkor volt először több a kiadás a bélyegekkel kapcsolatban, mint a bevétel. Évente ma már 150-300.000 bélyeg kel csak el.





A Liechtenstein Center másik oldalán a Nemzeti Múzeum (Landesmuseum) található, az utca túloldalán pedig a Művészeti Múzeum (Kunstmuseum) antracitszürke kocka épülete (svájci tervező munkája). Itt időről időre megújuló kiállításon a hercegi család - nemzetközi szinten is jelentős - magángyűjteményéből is bemutatnak jó néhány darabot.

A sétálóutca másik végén a városháza épülete fogadja a látogatót. Emögül indul délutánonként (16.30-kor) a kisvasút, ami 30 perc alatt körbeviszi a látogatókat a városon. A hercegi vár a hegyoldalról néz le a városkára, de 1938 óta nem látogatható, ugyanis azóta lakik benne a hercegi család. Az 1791-es önálló állam fennállása után az első két herceg a lábát sem tette be az országba, főként Bécsben, valamint cseh- és morvaországi birtokaikon laktak (a 2. világháború után 1.600 km2-nyi területüket államosították csehországban). 



A sétálóutcáról letérve a hegyoldal felé gyönyörű zöldövezetbe, kertes házak közé érkeztünk. Egy picikét tovább pedig a régi városmagban találtuk magunkat. A régi házak között szőlősföldek zöldellettek.




Fantasztikusan hangulatos, különösen a hóföldte alpesi csúcsokkal a háttérben!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése