2014. március 14., péntek

Újabb felolvasóest

Mostanában valahogy sűrűbbek a programok, mintha téli álomból ébredt volna a világ, beindult, felpezsdült az élet. Ehhez még a gyönyörű, korai tavaszi időjárás is hozzájön, enyhe idővel és sok napsütéssel, amiért külön hálás vagyok. A bátrabbak már rövidujjúban, a még bátrabbak rövidnadrágban élvezik az első meleg napsugarakat.

Tegnap du./este az iskola által szervezett felolvasóestre (Leseabend) mentünk el. Két párhuzamos program volt, Bogi az egyiket, én a másikat választottam. Bogi az iskolatársai által tartott felolvasást hallgatta meg, én pedig egy színésznő és 2 író előadását (az utolsóra Bogi is csatlakozott).

Először Valérie Cuénod színésznő tartott egy felolvasást. Az iskola egyik termében alakítottak ki számára egy mini színpadot, díszlettel. Nagyon hangulatos volt, tényleg, mintha egy kamara színházban lettünk volna. Az előadás maga is színvonalas volt, a szöveget nagyrészt tudta, de azért bele-bele olvasott. Edgar Allan Poe Különleges történetek c. könyvéből egy olyan történetet adott elő, amiben egy szellem is szerepelt. A szellemmel folytatott párbeszédben a szellem egy, a színésznő kezében tartott és - a szellem megszólalása idejére - magasba emelt diktafonról beszélt. 





A következő előadó János Moser, egy 1989-ben született fiatalember volt. 22 éves korában jelent meg első novelláskötete, a "Das Kaninchen und der Stein". Nekünk azonban egy olyan történetet olvasott fel, ami még nem jelent meg sehol sem. Egyszerűen zseniális volt!

 Janos Moser

Ezután Christoph Simon következett. Itt egy kicsit nehézkessé vált a dolog, ugyanis ő nagyrészt nem felolvasott, hanem előadott, ami azért nagy különbség, mert a svájciak irodalmi német nyelven olvasnak fel (ez az, amit mindenki megért, aki németül tanult), viszont dialektusban beszélnek. Rögtön az elején meg is kérdezte, hogy érti-e a hallgatóság a berni dialektust, mert ő bizony Bernből jött és ebben a dialektusban beszél. Úgy tűnt, hogy rajtam kívül mindenki értette, mert nagyon jókat kacarásztak a poénjain. Amit megértettem az előadásából, az valóban szórakozató volt. Előadását a táblán rajzokkal is illusztrálta, rajzai a Youtube-on is láthatók (Babypunk). Végezetül néhány helyi dolgot kérdezett a gyerekektől (hány lakosa van a városnak, mi zavarja őket, ki a kedvenc tanáruk, hogy mondanak valamit helyi dialektusban stb.). Ezeket beillesztette egy már kész történetbe, ami egy olyan fiatalról szólt, aki új városba költözött, ezáltal új iskolába kellett mennie, megküzdenie mindazzal a nehézséggel, ami ezzel együtt jár. Dupla siker volt, hiszen egyrészt a gyerekek úgy érezték, közösen írták a darabot, másrészt mindenki váltott már iskolát (6. osztálytól új iskolába kerülnek), ezért ismerősek lehettek számukra a főhős érzései.




Ő jóval tapasztaltabb és persze néhány évvel idősebb író, mint János, neki már több könyve is megjelent, mindegyiket lefordították egy-két nyelvre (mindig másra), az egyiket (Zbinden's progress) angolra is (meg perzsára). Néhány angol nyelvű szösszenet a honlapján is olvasható.

Fotó innen

Az utolsó programon már nem maradtunk ott, mivel este 9-kor kezdődött és másnap (azaz ma) még tanítás volt. Renato Kaiser "spoken-word performance"-éről így lemaradtunk. Valószínűleg őt sem értettem volna ... (bár találtam olyan fellépését is, ahol Hochdeutsch-ot beszél).




Nekem nagyon tetszik az ötlet, hogy a 12-15 éves fiatalokhoz így hozzák közelebb az irodalmat. Egyébként az iskolában van "író-szakkör" is ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése