2014. március 17., hétfő

La Chaux-de-Founds

Fotó innen

Ez a francia határvidék melletti, Svájc északnyugati részén, Neuchatel kantonban található város több dologról is nevezetes. Én azt olvastam róla, hogy az egyik legcsúnyább svájci város, azonban kellemes meglepetés ért. Persze, nem olyan, mint a többi, évszázadok óta érintetlen város, de talán épp ezért üdítő a mássága.

Először is, Európa legmagasabban fekvő városáról van szó, ami egész pontosan a tengerszint felett 1.000 méterrel fekszik.

Elhelyezkedéséből adódóan igencsak hideg telek szoktak errefelé járni. A közelében fekvő területet Svájc Szibériájának is nevezik,  a hidegrekordot is itt mérték (-41,8 C fok). A hideg, unalmas téli napokat az itt élők csipkeveréssel és órakészítéssel ütötték el, de erről később. Mi a mai, március közepi napon még koszos hókupacokba botlottunk ...




1794-ben a település - ekkor még falu - 3/4-e elpusztult egy hatalmas tűz során. Az újjáépítés a kor szellemében és az igények figyelembevételével történt. Ekkor már mind a csipkeverés, mind az óragyártás nagymértékben elterjedt, mind otthon, mind üzemi keretek között. E kettőnek köszönhetően egy modern és ideálisnak gondolt városszerkezetet álmodott meg a megbízott tervező. Az új település nem csupán a leégett újraépítése volt, hanem egy olyan várost terveztek helyére, ami lehetőséget nyújt a fejlődésre, de nem teszi lehetővé a tűz terjedését, tiszta, áttekinthető, széles utcákkal, melyek a tűzbiztonság mellett a hó eltakarítását is megkönnyítik és minden ház számára, melyek dél felé vannak tájolva, sok napfényt biztosítanak, azáltal, hogy a szemközti ház - a kellő távolság miatt - nem árnyékolja le. A gyártás és a lakások egy épületben kaptak helyet. A természetes fény az egyik legfontosabb a csipkeverők és az óragyártók számára. Emellett a legtöbb házhoz kertet is terveztek. A francia forradalom szele és ideológiái ide is elértek, így az ideális városhoz az egyenlőség elve is hozzátartozott.

Így jött létre egy sakktáblaszerű városkép, ill. az urbanizáció és az óraipar fejlődésének szimbiózisa, aminek köszönhetően La Chaux-de-Founds (a szomszédos, szintén óragyártásból élő Le Locle városával együtt) 2009 óta az UNESCO világörökség része (a 11. Svájcban).

A 17. században kezdtek el először órakészítéssel foglalkozni az itt élő - a Jura hegység által - viszonylagos elszigeteltségben élő parasztok. A nyári munkák csak szezonálisan kötötték le őket, ezek befejeztével más tevékenység után néztek. Így fordultak többek között a csipkeveréshez és az órakészítéshez, melyek kis helyen, kis anyag- és energiaszükséglettel is elvégezhetőek voltak. A szükséges alapanyagok nagyrészt helyben megtalálhatók voltak. 

1870-ben 4500-an éltek órakészítésből a városban, az akkori lakosság csaknem fele. Kezdetben a templomok toronyóráját készítették, majd otthonaikba ingaórát (1750-ben 68 ingaórakészítő élt a városban), míg a 18. század végére áttértek a kisméretű órák gyártására.

Egy 1806-os statisztika szerint 116.500 ezüst-, 14.000 arany- és 1.100 ingaóra készült a 2 városban, 4.318 órakészítő jóvoltából. A tehetségesebbek hamar rájöttek, hogy valahogy meg kell különböztetniük magukat a genfi órakészítőktől és a luxusórákra specializálódtak.

1820 óta a kanton nemesfémellenőrző központja is itt található. Az óragyártás méretét jól szemlélteti, hogy 1853-ban 213.775 arany- vagy ezüst házú órát láttak el fémjellel.

A 19. század 2. felében egyre több embert vonzott az ekkor már ipari méreteket öltött óragyártás. Az újonnan érkezettek számára nagy sietségben húztak fel újabb és újabb épületeket. Egy tipikus ház La Chaux-de-Fonds-ban 4-5 emeletes sorház, melynek emeletein 2 lakás található és legfelső szintjén nagy ablakokkal rendelkező órásműhely van. A 19. század végén az art nouveau megjelenésével egy kicsit fantáziadúsabbá váltak az épületek pl. műmárvány és üvegablakok alkalmazásával.







Az építészet kapcsán még egy fontos megemlíteni való van. Itt született 1887-ben Le Corbusier (Charles-Edouard Jeanneret néven), a 20 század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyisége. Munkásságának egyik elismeréseképp Le Corbusier arcképe szerepel a svájci 10 frankos bankjegyen. Legismertebb alkotása La Chaux-de-Founds-ban a Villa turque, ami 1917-ben épült, jóval magasabb költséggel, mint ahogy megálmodója számolta. Ezért a megrendelő be is perelte. Ma az Ebel luxusóragyár tulajdona. 




Ha már a híres szülötteknél tartunk, itt látta meg a napvilágot 1878-ban Louis Chevrolet is,  aki 1915-től amerikai autóversenyzőként vált ismertté (a család 1886-ban emigrált Burgundiába, később Louis Kanadába, ezt követően pedig New York-ba, ahol a Fiatnál dolgozott), majd meglapította a Chevrolet Motor Car Company-t.

Ahogy közeledtünk La Chaux-de-Fonds felé, az út egyre jobban emelekedett. Jobbra-balra tekintve kisebb-nagyobb hófoltokat láttunk, majd egyszercsak megpillantottuk a város. Nem a legszebb oldala tűnt fel elsőnek, hanem a város szélén látható sokemeletes lakótelepi házak. Francia Svájc 3. legnagyobb városává nőtte ki magát az óragyártásnak köszönhetően, kb. 38 ezer lakosa van. 



Leparkoltunk a városháza és a rendőrség előtti parkolóban és 1-2 perc sétával máris a várost hosszában keresztülszelő sugárúton találtuk magunkat. Itt található a Tour Espacité, a 14 emeletes kör alakú toronyház. Földszintjén a turisztikai iroda - vasárnap - zárva volt, de a legfölső szintjén az étterem teraszára ingyenesen föl lehet menni. Innen jó rálátás nyílik az egész városra, a híres-neves sakktábla-szerkezetre.



Fő célunk az óramúzeum volt (belépő 15 frank), ami állítólag a világon a legnagyobb, a maga 4.500 db-os gyűjteményével. Alapvetően régi és különleges órák láthatóak itt, ill. az időmérés történetével is megismerkedhettünk. Az audio guide segítségével rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg, és hihetetlenül szép mesterműveket láttunk. Bejárata azonban ritka ízléstelen, bár az épület díjat nyert.











Megnéztük még a néhai aukciósház épületében az információs központot (showroom), ami az óragyártás és a város kialakulásának történetét mutatja be képekben és egy 15 perces film formájában (választható angol, német, francia, olasz nyelven).




Elsétáltunk a vasútállomáshoz, mellette a posta hatalmas épülete, kicsit távolabb a városi könyvtár szintén jókora épülete. Corbusier híres épületéhez is ellátogattunk. Kimaradt a - nagyon ajánlott - lovarda (Ancien Manege), ami a múzeumpark mögött található (de ezt csak később tudtuk meg).



Az óragyártás emléknapja 2014-ben november 8-án lesz. Ekkor sok program fogadja az érdeklődőket, de legtöbbre előre kell regisztrálni a korlátozott létszám miatt.

Egy látogatást megér ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése