2014. március 9., vasárnap

Hatalmas vagyoni különbségek

Grafikon innen


Már többször foglalkoztam a gazdagság és szegénység témakörével, de a sajtó az aktuális események, ill. kutatások alapján mindig újabb aspektusból vizsgálja meg, ezeket pedig szeretném én is megörökíteni és közzé tenni. Igaz, a mostani cikkben régebbi (3 éves) adatokról van szó, de azért elgondolkodtatóak az adatok.

Nincs még egy ország, ahol olyan kevesek ekkora vagyonnal rendelkeznének. Az országos adóhivatal (Eidgenössische Steuerverwaltung - ESTV) adatai szerint Svájcban a legaránytalanabb a vagyon elosztása. Az aránytalanság földrajzilag is jelentős. Baselban pl. a gyógyszeriparnak köszönhetően sok a tehetős, és a generációk óta itt élő gazdag és befolyásos családok ("Daig" tagok, pl. Hoffmann, Oeris családok) sem költöztek át az ország belsejében lévő adóparadicsomokba. Ezekben a kantonokban a kedvező adózás vonz sokakat a vállalkozásra és/vagy a letelepedésre (a fenti grafikonon kékkel a kevező adózású, pirossal a legmagasabb adózású helyek láthatók - egy kantonon belül azért vannak eltérések, mert összeadódik a helyi, a kanton szintű és a szövetségi adó, melyek közül csak az utolsó egységes mindenhol).

Az ESTV 1969-ben készítette első felmérését, a legutóbbi pedig a 2010-es állapotokat mutatja. Az adatokat elemezve kiderül, hogy miután az infláció hatásaitól megtisztították a számokat, a tiszta vagyon ezidő alatt megháromszorozódott és összesen 1434 milliárd frankra rúg.

Hans Kissling, a zürichi statisztikai hivatal egykori vezetője szerint (2008-ban megjelent könyvének címe Reichtum ohne Leistung) riasztóan nagyok a különbségek. A lakosság 1%-a a vagyon 57%-át birtokolja, 10%-a pedig 71%-át. Zürichben még ennél is kirívóbb a különbség: ott 1%-nak van akkora vagyona, mint az adókötelesek 95%-ának. Könyvében azzal magyarázza a vagyon ilymértékű növekedését, hogy egyrészt a két világháború között Svájcban nem semmisült meg a vagyon egy része, mint szinte minden európai országban, másrészt a magas jövedelmekre is csak alacsony adóterheket vetnek ki, ami sok gazdag és szupergazdag embert vonz az országba. Ma már szinte minden 2. Svájcban élő gazdag bevándorló.

A vagyon eloszlása Svájcban 2012-ben - Grafikon innen


Az Avenir Suisse projektvezetője szerint az is közrejátszik a vagyongyarapodáshoz, hogy az öregedő társadalomban egyre több az idősebb kereső, akik mostanra nagyobb összeget tudtak félretenni. Minél hosszabb ideje van jövedelme, annál többet tud félretenni, aminek a kamata és a befektetések hozama is növeli a vagyont.

Az egy főre eső vagyon a világon sehol sem olyan magas, mint Svájcban, köszönhetően az igen tehetős keveseknek. Egész pontosan 513.000 $ jut egy főre, vagyis egy felnőttre. A Credit Swiss Global Wealth Report 2013. végén megjelenő tanulmányából kiderül az is, hogy most először lépte át az 500.000-es küszöböt ez az összeg és hogy ezzel több mint 100.000 $-ral megelőzi a 2. helyezett Ausztráliát. Ha a világszintű adatokat nézzük, az egy felnőttre jutó vagyon Svájcban 10x annyi, mint a világátlag (51.600 $).

Egy másik cikkben ugyanerre a tanulmányra hivatkozva egész más adatok és sorrend szerepel (nem dollárban, hanem euróban és nem felnőttre, hanem egy főre adják meg az adatokat, így Ausztrália már nem a 2. helyen szerepel), viszont Svájc ott is az első helyen szerepel. 

Grafikon innen


Ezzel egyidőben csökkent Svájcban azoknak az aránya, akik egyáltalán semmi vagyonnal nem rendelkeznek. 1981-ben még az 1,17 millió háztartás 35,5%-ának nem volt egyáltalán semmi megtakarítása. 2010-re 25,5%-ra esett vissza ez az arány. Egy ilyen gazdag országban ez meglepően magas arány.

Svájcban azonban nem csak a felhalmozott vagyon sok, hanem a háztartások által felhalmozott adósság is. Ennek egy főre jutó összegében (93.800 frank/fő) szintén Svájc a világelső, bár ha a gazdaság teljesítményéhez viszonyított arányát nézzük, Dánia (148,5 %) és Hollandia (139,1 %) után csak a 3. (124 %). Az eladósodottság okát a jelzáloghitelekben találjuk meg, ugyanis Svájcban rendkívül drága az ingatlan (is). Ugyan a lakosság nagyobb hányada bérlakásban él, vásárlásnál azonban általában elegendő a 20% önrész.

Május 18-án kerül sor az újabb népszavazásra, melyben a 4.000 frankos minimálbérről fognak dönteni. Számomra meglepő (és felháborító) módon a luxusszállodásk szövetsége (Swiss Delux Hotels - 39 hotel) emelt szót, hogy ha elfogadnák a javaslatot és valóban kötelező lenne minden alkalmazottuknak megadni a minimálbért, akkor lehúzhatnák a rolót. Ezek szerint a luxushotelek, ahol egy legolcsóbb szoba egy napi ára 430 frank, egy duplex-suit-loggia 3.600 frank, még minimálbért sem ad munkatársainak - a cikk szerint 10-30%-uk ennél kevesebbet kap.

Cikk itt, itt, itt és itt.

3 megjegyzés:

  1. Hű, ez nagyon érdekes írás volt.
    Úgy hallottam, hogy vannak törekvések arra vonatkozóan, hogy ez az egyenetlenség kiegyenlítődjön, de ez biztosan hosszabb folyamat lesz.
    Az egyik ilyen, hogy ma már nem olyan egyszerű a cégek kantonváltása. Ugyanis, ha bizonyíthatóan máshol végez valaki gazdasági tevékenységet, és csak a központ van pl. Zugban, akkor akár felesben fizetheti a cég az adót. Vagy pl. meglévő cég esetén a cégbíróság vissza is dobhatja a szándéknyilatkozatot.
    A minimálbérről: a vendéglátóipar, és az építőipar foglalkoztatja a legtöbb külföldit, itt a legkevesebb a bér. Sok pénzt "fognak" rajtuk a vezetők. :(
    Ha felemelik? Nem tudnak havonta Bentley-t cserélni szegény szállodatulajdonosok. Ha lesz egy kis időm sajnálom őket. :(

    VálaszTörlés
  2. Ezek a különbségek soha nem fognak kiegyenlítődni, sőt, még mérséklődni sem nagyon.
    Ami a 4000 frankos minimálbért illeti - nem sajnálom a hoteltulajdonosokat, de egy kicsit gondolkodjunk már el ezen a dolgon. Ha egy szállodai takarító-portás-londíner 4000-et keres, akkor ki a fene fog akárminek tanulni, hogy keressen 2000-rel többet? Pl. egy gépészmérnök 6-8000-nél többet nem nagyon keres, és azért ahhoz mégiscsak be kell invesztálni +6-8 év tanulást.
    Vagy akkor majd feljebb tolódnak a bérek egy-két ezer frankkal? Vagy még több indiait, németet, stb. lehet importálni, hogy a kvalifikált munkaerő-szükségletet is ki tudják elégíteni?
    Azért ez a kérdés kicsit messzebre vezet, a szállodatulajok zsebeiben turkálásnál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen összetett kérdésről van szó, és az is egyértelmű, hogy a jelenlegi rendszer (nem a svájci, hanem a "kapitalista") nem fenntartható. Ez magával hozza azt, hogy csak toldozni-foltozni lehet, és rossz v kevésbé rossz megoldások jöhetnek szóba. Azt azonban nem tartom elfogadhatónak, h keményen dolgozó emberek (a világ bármely pontján, még ha nincs is semmilyen végzettségük) ne keressenek annyit, amennyi a szolíd, de biztonságos megélhetéshez kell. Minden munkaerőre szükség van, a legkevésbé népszerű munkát is el kell végeznie vkinek. Ezért (is) tartom jó ötletnek a feltétel nélküli alapjövedelem kezdeményezést.

      Törlés