2014. február 10., hétfő

Megszavazták a korlátozott bevándorlást

 Vote result 9.2.14


A közvetlen demokráciának megvannak az előnyei és a hátrányai is. A tegnapi népszavazás kapcsán az idő fogja megadni a választ, hogy ez a szavazás melyik kategóriába fog tartozni: a sikerek vagy a kudarcok közé fogják-e sorolni.

1992-ben, majd 2001. márciusában ismét egyértelműen és egyöntetűen arról döntött a svájci nép, hogy nem kívánnak az EU része lenni. Kivétel nélkül minden kantonban így szavaztak. Egy ilyen pici ország azonban nem élhet bezárva, a saját felvevő és értékesítési piacára utalva. Ezért ezt követően Svájc az EU országokkal bilaterális szerződéseket kötött (melyről már 1999-ben döntöttek népszavazás útján). A 2001-es népszavazást azért indították útjára, mert a nép a bilaterális szerződések mellett döntött, aminek viszont az a következménye, hogy az EU alapszabályai Svájcra nézve is kötelező érvényűek, azok megváltoztatásába azonban nincs beleszólása. A csatlakozási népszavazást újból kezdeményezők úgy vélték, hogy ennél akkor már előnyösebb a csatlakozás, hiszen akkor Svájcnak nemcsak követnie kell a szabályokat, hanem módosítástokat is javasolhat, ill. azokról szavazhat. 

A szavazásra jogosutak 55,8%-a járult az EU csatlakozás kérdésében az urnákhoz (ez kiemelkedően magas részvételi aránynak számít) és 76,8%-ban utasították el a csatlakozást. Igenám, de a jelen állapot szerint a munkaerős szabad áramlásának biztosítása az EU-nak olyan alapelve, ami Svájcra nézve is kötelező érvényűen betartandó. A tegnapi népszavazással, mely a tömeges bevándorlás megakadályozására irányul, egész pontosan a bevándorlók számának kvótákban való meghatározását kezdeményezi, szintén rekord arányú szavazói részvétellel (56%), igaz, csak minimális különbséggel, de megszavazásra került. A szavazók 50,3%-a gondolta úgy, hogy most már elég, éppen elég sok külföldi van így is az országban, végtelenül (és szabadon) nem szeretnének többet fogadni. A szavazási eredményekben most is nagyon megmutatkozott a különbség az ország francia és német ajkú része között. A francia nyelvterületen, ill. azon városokban, ahol eleve sok külföldi él és dolgozik (Basel, Zug, Zürich), a korlátozás ellen szavaztak. A vidéki, mezőgazdaságibb területeken pedig a kampányra és az azáltal bennük keltett és visszhangra talált félelmeikre hallgattak az emberek. A szavazás eredménye nagyon jól látható a fönti térképen (pirossal a korlátozást ellenző kantonok).

Innentől a politikusok kezében van a labda. Mostantól 3 év áll rendelkezésükre, hogy az EU tagállamokkal kötött bilaterális szerződéseket a népszavazás eredményének tükrében újratárgyalják és meghatározzák az egyes országokra érvényes kvótákat. A politikusok itt egyébként valóban a népet szolgálják. Egy tegnap esti interjúban az egyik fő politikus mosolyogva nyilatkozott, hogy a nép döntését figyelembe véve kell az elkövetkezendő időszakban az ország érdekeben végezniük feladatukat. A mosoly pedig nem azért volt az arcán, mert a szövetségi parlament, a kormány, vagy a gazdasági szervezetek támogatták az indítványt, épp ellenkezőleg. Ők azonban tudják, hogy demokráciában mi a politikus, ill. a politika elsődleges feladata.

A népszavazást megelőző este a téli olimpia megnyitóját néztük. Talán épp az orosz olimpiai csapat bevonulása közben mondta azt a kommentátor, hogy jó lenne, ha nem felejtenénk el (mármint ők, svájciak), hogy Svájc nem volt mindig olyan jómódú, mint most. Voltak idők, nem is olyan régen, amikor az éhhalál elől sok svájci Oroszországba menekült, ahol természetesen nem fordították vissza őket a határon, kvótarendszerre hivatkozva.

Apropó, olimpia. Svájc egyik nagy reménysége az olimpián pont egy olyan orosz versenyző, aki még csak néhány éve svájci állampolgár. Iouri Podladtchikov szülei 1996-ban jöttek Svájcba. Az első olimpiai aranyérmesük ezen a téli olimpián szintén nem "echte" svájci. Dario Cologna szülei Olaszországból vándoroltak be Svájcba. Ő ugyan már Svájcban született, tehát ún. secondo, de ez még ugye nem elegendő a svájci állampolgársághoz. No és Svájc nagy büszkesége, a teniszező Stanislas Wawrinka sem tősgyökeres svájci.

Tegnap, azaz a szavazás napjának estéjén, amikor az eredmények publikussá váltak, több nagyvárosban (Baselben, Bernben, Luzernben és Zürichben) is demonstrációt szerveztek, melyek sajnos nem is maradtak mind a békés keretek között (Zürichben). A demonstrálók szerint szégyen, hogy egy demokratikus országban ilyen anti-demokratikus kezdeményezés létrejöhetett és átmehetett. A rasszizmus és az idegengyűlőlet ellen is tüntettek, ami egyre inkább kezd elharapódzni.

Fotó innen
A lapok természetesen most mind belföldön, mind külföldön tele vannak a választás eredményének hírével.

"Ez nyugtalanító eredmény, mert azt jelenti, hogy Svájc befelé akar fordulni. És ez ellentmondás, hiszen Svájc külkereskedelmének hatvan százalékát az Európai Unióval bonyolítja le" - emlékeztetett rá a francia diplomácia vezetője az RTL kereskedelmi rádiónak adott interjúban. "Ez rossz hír szerintem Európának és a svájciaknak is, mert ha Svájc bezárul, azzal a svájciak magukat fogják büntetni" - tette hozzá, kiemelve, hogy "Svájc önmagában nem képvisel jelentős gazdaságot". 

"Felül kell majd vizsgálni a kapcsolatainkat Svájccal" a bevándorlási kvóta bevezetése miatt - mondta Fabius. Emlékeztette arra, hogy a Svájc és az Európai Unió között 1999-ben a munkavállalók szabad áramlásáról és egyéb más részletekről aláírt egyezményeknek van egy "guillotine" elnevezésű záradéka, amelynek értelmében ha egy elemet az egyik fél megkérdőjelez, akkor az egész megállapodás érvényét veszti, s ez azt jelenti, hogy "most mindent újra kell tárgyalni". (Forrás HVG)

Svájc gazdaságilag sokkal inkább rá van utalva az EU-ra, mint fordítva. Az EU országok exportjának csupán 6,6%-át teszik ki a Svájcba érkező termékek, míg Svájc exportjának 62%-a megy EU tagországba és importjuk 79%-a származik onnan.

Természetesen külföldön sem egységesek a vélemények. Angliában pl., ahol már jó ideje elegük van az EU-ból, kedvező visszajelzések érkeztek, melyben dicsérik a svájci nép bátorságát. Campbell Bannerman, angol EU-képviselő úgy véli, hogy enneka  döntésnek nagy hatása lesz az EU-n belüli tárgyalásokra, ugyanis a tömeges bevándorlástól és annak hatásától több országban is tartanak.


A belföldi lapok elsősorban a választás eredményének gazdaságra gyakorolt hatását elemzik. Az UBS elemzője szerint drasztikus következményei lesznek a munkaerőpiacra nézve, elsősorban a kevésbé kvalitikált munkaerőt igénylő ágazatokban és munkakörökben.  A legtöbb külfüldi ugyanis a szolgáltatási szektorban (181.000-en a 814.000-ből) dolgozik, de arányaiban az ipar (144.000-et a 314.000-ből) és az építőipar (92.000-et a 155.000-ből) foglalkoztatja a legtöbb külföldit. A turizmusban dolgozó külföldiek száma is jelentős. A vendéglátásban dolgozók 40%-a külföldi, melynek 1/3-a az EU-ból jön. Azonban nemcsak a munkaerő miatt aggódnak, hanem a külföldi vendégek elriasztása is aggodalommal tölti el a turizmusban, vendéglátásban érdekelteket. Az erős frank miatt már így is kétszer is meggondolja egy vendég, hogy Svájcba jöjjön-e, ezért az elmúlt időben különböző kampányokkal igyekeztek a német vendégeket újra Svájcba csalogatni. A mostani szavazás eredménye azonban különösen Németországban váltott ki erős ellenérzést (legalábbis hivatalos szinten).

Svájcban a munkavállalók 25%-a külföldi (népességen belüli arányuk 23%). A külföldiek nemcsak mint munkaerő, hanem mint adófizető, fogyasztó és egészségpénztári befizető is hozzájárulnak a svájci gazdaság erősségéhez. Az itt lévő külföldiek aktív korúak, azaz magas egészség- és nyugdíjpénztári befizetők, aminek egyelőre még nem haszonélvezői (egészségügyi kezelésre is inkább az idősebb korosztály szorul). Ezáltal hozzájárulnak az öregedő svájci népesség "finanszírozásához".

A népszavazást, azaz a kvótarendszer bevezetését kezdeményező SVP (jobboldali populista párt) egyik érve az volt, hogy az egyre több külföldi miatt nőnek a lakbérek. Az elemzések szerint azonban a külföldiek számának csökkenése pont ellenkező hatást válthat ki. A lakáshiány átfordulhat túlkínálatba, ami a lakások árának zuhanását eredményezheti. Ez a nyugdíjpénztárakra is kihat, hiszen ezek nagyrészt pont ingatlanba fektetnek be (hivatkozott cikk itt).

Ha az EU betartja ígéretét, miszerint nincs mód arra, hogy az EU tagállamokkal kötött bilaterális egyezmények által nyújtott előnyöket élvezzék, de a munkaerő szabad mozgásával járó következményeket nem akarják viselni, akkor bizony az EU piacokra való bejutáson kívül mástól is elesik az ország, melyek talán nem gyakorolnak közvetlen hatást a gazdaságra, de a jövő szempontjából nagyon is fontosak. Így pl. nem részesülhetnek majd a kutatási támogatásokból (Horizon 2020), és a csereprogramokban sem vehetnek részt (Erasmus).

További cikkek itt, itt, itt, itt, itt és itt. Egy kis összefoglaló a külföldi sajtóból és a helyiek kommentjeiből itt. Pár nappal később a rasszizmusról itt (vagyis hogy rasszisták-e a svájciak).

Én személy szerint megértem azoknak az aggodalmát, akik azt látják, hogy egyre több a külföldi, hogy újabb és újabb építkezések vannak mindenfelé, hogy nőnek a lakbérek, hogy egyes óvodákban, iskolákban az osztály fele külföldiekből áll, akik még nem beszélnek jól németül (svájciul meg egyáltalán), azonban az érem másik oldalát is figyelembe kell venni. Ez pedig az ország gazdaságának működőképessége és az ország szinte példa nélküli fejlődése és gazdagsága. Részben pont a külföldi munkaerőnek köszönhető mindaz a fejlődés és jólét, amit féltenek, mind megosztani, mind elveszíteni.

3 megjegyzés:

  1. Nehéz kérdés, sok cikket, hozzászólást, véleményt elolvastam én is, szerintem az az alapbaj, hogy a mai világban nem müködhet a teljes izoláció, amit Svájc szeretne és nem látják be, hogy ök is valamilyen szinten függenek a külföldiektöl. Egyébként nagyon érdekes, olvastam osztrák újságban véleményeket is, mintha egy rossz filmben lenne az ember, kb 90%-a teljesen egyetértett Svájccal, szinte irigykedve irták, hogy milyen jó Svájcnak és büszkék arra, hogy "valaki végre megmutatta...". Az biztos, hogy probléma a sok külföldi integrálása, de nem csak itt, hanem akár Németo-ban, Angliában, Ausztriában, nem egyszerü megoldást találni, de az is biztos, hogy nem egyszerüsiti meg a mi életünket itt külföldiként...

    VálaszTörlés
  2. Nekem ez egy nagyon rossz üzenet. Már a választást megelőző héten olvasgattam a hozzászólásokat egy-egy fórumon és meglepően sok volt az 'igen".
    A választás követő napon találkoztunk a svájci megrendelőnkkel, aki kicsit kényelmetlenül érezte magát (azt persze nem tudom mire voksolt), de nyugtatott, hogy nem eszik olyan forrón a kását.
    Hm... majd meglátjuk.

    VálaszTörlés
  3. Összetett kérdés, meglátjuk, mi lesz a folytatás. Pici megnyugvás számomra, h ugyan Aargau összességében a korlátozás mellett szavazott, de Baden ellene ... :) Hiába, a nagy cégek és a miattuk itt élő sok külföldi ... Testközelből nem vagyunk annyira fenyegetőek, mint elvont fogalomként.

    VálaszTörlés