2014. február 25., kedd

Hidak útja

Nem írtam el, nem Hadak útja, mert az az égen található (Hadak útja a Tejút székely megnevezése), hanem valóban Hidak útja (Brückenweg, Bridge trail). St. Gallen Haggen vasútállomástól indul, 7,5 km hosszú és 18 hidat érint ez a túraútvonal a Sitter folyó mentén, azt át meg átszelve.

Térkép innen


Egy napos, de eső utáni napon vágtunk neki. Az első hídig volt egy kis könnyű séta, hóhiány miatti használaton kívüli sífelvonóval, helyes kis templommal, szép házakkal.





Már a túra elején, a parkoló mellett álló útjelző táblánál örömmel konstatáltuk, hogy egy darabon a "Solarweg"-gel, azaz a napos túraútvonallal esett egybe a Hidak útja, így élvezhettük is a napsütést - legalábbis az első 2 hídig. Rögtön az első egy hatalmas, a maga nemében rekorder. 355,6 m hosszú, 98,6 magas - ezzel Európa egyik leghosszabb gyalogos hídja. A magasságát nem említik rekordernek, pedig igencsak nagy mélységbe lehet letekinteni róla.

 A túra érdekessége, hogy túraajánlat szerint nem kell átmenni rajta, mert az útvonal a kiindulási oldalon folytatódik, le egész a folyóvölgybe, ahol egy egyszerű kis kőhíd és 2 szép, 1787-ben épült fedett fahíd bújik meg a magasban ívelő híd alatt. Innen - ha lehet - még látványosabb a nagy híd. Viszont innentől meredeken emelkedik az út, ugyanis a nagy híd másik oldalához kell felkaptatni. Kisgyerekes vagy fáradékony túrázóknak, babakocsit tolóknak tehát azt ajánlom, hogy rögtön menjenek át az első nagy hídon. Így ugyan kimarad 3 kis híd, és nem látják alulról ezt a nagyot, viszont megkímélik magukat a nagy emelkedőtől. Amilyen szerencsénk volt, itt újból kibukkantunk az árnyékból a napra - azt kell mondjam, egyikünk sem fázott (fenti kép).

A folyóvölgyet megjárva a zöldben kaptattunk föl

Ugyanaz a híd alulról


Itt aztán észrevétlenül átléptük a kantonhatárt és Appenzell Ausserrhoden (AR) kantonban találtuk magunkat, mely tényre az ott parkoló autók rendszámtáblájából következtettünk, éles logikával.



2 újabb fahíd következett, egyikük közvetlenül a Sittelviadukt lábánál, szinte eltörpül. A Bodensee-Toggenburg (ma Südostbahn) vasút viaduktja ugyanis 100 m magas és 365 m hosszú. Európa legmagasabb kő-acél konstrukciójú normál nyomtávú vasúti hídja, 1910 óta van használatban.




Ezután 3 látványos viadukt (az egyik az SBB-é, azaz vasúti) alatt, majd egy gyaloghídon haladtunk át. A folyómederben alig találtunk vizet, nyugodtan gyalogolhattunk a kavicságyon. A következő állomás egy látványra jelentéktelen, sőt, mondhatni csúnya építmény, funkciójában azonban különlegesség, ugyanis nem más, mint egy aquadukt, melynek 53 m hosszú betonvályúján keresztül szennyvíz folyik. Még egy hétköznapi betonhídon kellett átmennünk ahhoz, hogy újabb érdekességhez érkezzünk. A változatosság kedvéért egy 1882-ben épült függőhíd várta, hogy megringasson minket. Innentől nyílt terepen, mezőn keresztül folytattuk utunkat, a már nagy távolságból látható viadukt alatt, amin az autópálya forgalma zajlik. Érdekessége, hogy az autók alatt közvetlenül van egy szint a nem motorizált utazók, azaz a gyalogosok és biciklisek számára is. Ezt igazából csak a leírásból tudtam meg, a helyszínen nem vettem észre, valószínűleg a nagy magasság (64 m) miatt (meg azért, mert nem is feltételeztem, hogy keresnem kéne a tekintetemmel).


Hová tűnt a folyó?






A függőhíd


A függőhíd függesztésén át az autópálya-viadukt

Innen nem látszik a gyalogosoknak és bicikliseknek kiképzett szint


Menet közben még belebotlottunk egy szennyvíztisztítóba és egy tervezett geotermikus távfűtőközpontba.





Ilyen, amikor egy hód elkezd "kivágni/kirágni" egy fát
Egy "tanya" mellett is elhaladtunk

Végezetül még 2 kis jelentéktelen (hagyományos) betonhíd és 1 fedett fahíd következett. Ezen a ponton egy buszmegállóban pihentünk meg, amíg a pontosan az orrunk előtt elment - emeletes! - busz után 30 perccel érkező következő be nem állt a megállóba. Ezzel a St. Gallen belvárosában lévő főpályaudvarra buszoztunk, ahonnan egy pár perces vonatúttal jutottunk vissza a parkolóhoz (St. Gallen-Haggen állomásra).

A túra fiatalabb gyerekek által is teljesíthető, van benne emelkedő, ereszkedő, erdei út és házak között vezető is, mely hidak alatt és hidakon át vezet. Kiépített pihenőhellyel nem találkoztunk, de útközben néhány farönkre le tudtunk telepedni, hogy elfogyasszuk magunkkal vitt elemózsiánkat.

Ha valaki nem bírná az egész túrát, útközben több ponton is van menekülési útvonal.

Német nyelvű túraleírások itt és itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése