2014. február 3., hétfő

A kórusról és a szervezettségről

2 héttel ezelőtt sor került a második fellépésre is, melyen az asszonykórussal együtt én is ott voltam. Ez alkalommal a helyi ökumenikus istentiszteleten szerepeltünk. Nem voltam még ilyesmin, de valahogy nem ilyennek képzeltem egy ökumenikus istentiszteletet.

A helyszín egy Mehrzweckhalle, vagyis egy olyan terem, amit különböző célokra lehet használni/kibérelni. Olyan, mint egy nagy tornaterem, a két végében vannak is felhajtható kosárpalánkok, de van függönyös színpad és vetívászon és profi, elektronikusan működtethető sötétítőrenszer (függönyök) is.

Ebben a teremben voltak asztalok felállítva, szépen megterítve, virágokkal dekorálva - az istentisztelet után ugyanis közös ebéd következett, amit a helyi fiatalok (talán ifik?) készítettek és szolgáltak fel. Minden asztalra tettek egy táblát, hogy kinek a részére van lefoglalva, pl. a kórus számára vagy a veterán svájci gárdisták számára. Ez utóbbi asztal (és csak ez) sajnos üres maradt, pedig szívesen megnéztem volna egy-két volt gárdistát.

Minden helyre tettek egy példányt a kinyomtatott programból, ami a programpontokon kívül az egyik pap/lelkész szövegét is tartalmazta. Talán a nagyotthallók miatt? Mindenesetre mindenki olvasta, ahelyett, hogy a papot nézték volna. Az is pontosan be volt jelölve, sőt vastagon kiemelve, hogy hol kell a híveknek megszólalniuk egy ámen vagy egyéb rövid mondat erejéig.

A program érdekessége volt még, hogy beszámolt annak az alapítványnak a vezetője, ami a hívek adományaiból Azerbajdzsánban jótékonykodott. Diashow-val mutatta be, hogy kiknek és mit tanítottak. A legfontosabb projekt több gazdának biológiai gazdálkodásra való átállítása volt. Arrafelé jellemző a mogyoró termesztés. Korábban a Szovjetunió ill. Oroszország volt a nagy felvevő piac, ami a mennyiséget és nem a minőséget kereste. A bio termékekkel, mogyoróval azonban kevesebb, de jóval jobb minőségű árut tudnak kínálni igényesebb piacok számára, nagyobb haszonnal, ami jobb megélhetést biztosít a termelőknek. Új gyümölcsösöket is telepítettek, öntözőrendszerrel. A gyülekezet tagjainak köszönetképpen egy-egy kis zacskó mogyorót adott az alapítvány vezetője. Nagyon tetszett, hogy az adomány nem csak úgy megy a kalapba, hanem valóban nyomon követhető a sorsa és a hatása.

A szervezők a kisebb gyerekekkel érkezőkre is gondoltak. Egy komplett kis játszóház települt ki, plüss- és társasjátékokkal, babákkal, színezőkkel, színesceruzákkal, no és egy ovóbácsival, aki foglalkozott a terem végében csöndben játszó gyerekekkel.

Az ételért búcsúzáskor a terem kijáratánál kellett fizetni, fejenként 12 frankot. A sütemények a gyülekezet tagjainak jóvoltából kerültek az asztalra, ami külön térítés ellenében volt kapható. A finom házi süteményekből jó párat hoztam haza a családnak is.

Az istentisztelet másnapján a kórusnak, mint egyesületnek volt az éves közgyűlése, melyen ünnepélyes keretek között felvételt nyertem a kórusba. Azonnal a kezembe is nyomtak egy 4 oldalas szabályzatot, de viccesen hozzátették, hogy semmi komoly, nyugodtan tegyem a fiók mélyére.

Természetesen a közgyűlésnek is szigorú menetrendje és programpontjai voltak. Az elnökségen kívül volt még szavazatszámláló is, bár az összes szavazásnál látható többség volt (ha nem éppen egyöntetű szavazás), így nem volt semmi szerepe szegénynek. Megtudtam, hogy vannak a kórusnak tiszteletbeli tagjai is, pl. olyanok, akik régen tagjai voltak a kórusnak, de ma már nem énekelnek velünk. Aztán vannak nem aktív tagok is, akik szintén fizetnek tagdíjat, de jóval kevesebbet, mint az aktívak (az aktívakér évi 60 frank). Az értelmét nem tudom, talán ha elolvasnám az alapszabályzatot, amit kötelességtudóan betettem a fiók mélyébe, akkor okosabb lennék.

A közgyűlés 2. pontja az előző évi közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása volt ... Így legalább egy kicsit betekintést nyerhettem abba, hogy mi is vár rám az elkövetkezendő órában. Ezután az elmúlt év eseményeit sorolta fel az elnök, majd a pénztáros beszámolója után az ezévi programokról szerezhettünk tudomást. Pl. arról, hogy nyár elején a kórustagok el szoktak menni együtt kirándulni az ország egy távolabbi pontjára. Legvégül pedig mulasztásmentes próbárajárásért virágjutalomban részesültek a legszorgosabb énekesek. Egyetlen egy néni volt jelen az összes próbán az elmúlt évben, mégpedig a legidősebb, 82 éves Regula néni. A tagok életkorából adódóan időnként sajnos rossz hírekről számol be az elnök, mint pl. nemrég arról, hogy az egyikük demenciája annyira előrehaladott, hogy már nem tud többet kórusba járni, sőt magáról gondoskodni sem, ezért idősek otthonába került. Máskor pedig egy-egy műtétről vagy egyéb okból kórházba kerülésről szól a híradás. Hiába, az átlagéletkor 65-70 év körül lehet, de igazán nagyon kedvesek és fiatalosak.

A közgyűlést is vacsora zárta, melyhez mindenki magának vitte a tányért és az evőeszközöket és házi készítésű ételeket fogyasztottunk. Én fél 11-kor már eljöttem, de az idősebb korosztály ekkor még javában élte a társasági életet. Gyanítom, hogy sokukat a kórus és az ottani társaság tartja fiatalon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése