2014. január 21., kedd

Ingyen ital - közösségépítés


Fotó innen

Régebben, amikor még nem volt vezetékes víz, a kút volt a települések egyik központi helye. Itt rendszeresen megfordultak az emberek vizet vételezni, inni, ill. mosni, közben persze társasági életet is éltek, eszmét cseréltek. A kutak megmaradtak, de szerepük átalakult. A régi kutak egy-egy település, városrész díszeként és ivókútként funkcionálnak. 


Az ivókút fogalmát most újrafogalmazta egy testvérpár, akik Zürich-Leutschenbach újonnan létesült lakónyedében (mehr als wohnen, azaz több, mint lakóhely) kaptak megbízást. Ez a terület (Hunziker Area) Zürich északi szélén, közel Oerlikonhoz (a reptérhez) egy ipari övezet, ami mostanában épül be.  Zürichben is él egy olyan szabályozás, ami előírja, hogy a kanton által megrendelt építkezéseknél a költségvetés 0,5%-át művészeti alkotásra kell fordítaniuk (korábbi poszt a témában itt). A projekt részeként létrehoztak egy modern "ivókutat", ami valójában egy fal mögé rejtett italautomata, amiből ingyen lehet forró italokat és levest fakasztani. A projekt célja egy "social-urban-zone", egyfajta találkozóhely létesítése volt, melynek során a közterület is felértékelődik. Olyan helyet akartak létrehozni, ami váratlan találkozások és előre nem látott közös programok kiindulópontja lehet. 

A 2013. június 27-i átadás óta érdeklődéssel figyelik, hogy mennyiben befolyásolja egy ilyen hely a tágabb közösség életét. Kik fordulnak meg a kútnál, mit csinálnak, meddig maradnak? Eddig elégedettek a megrendelők és a kivitelezők, no meg az ingyen ital fogyasztói is, noha - mint szinte mindennek, ennek is vannak ellenzői (feltételezem, hogy a szétdobált elhasznált, feltűnő narancssárga papírpoharak miatt - kezdetben a felhasznált poharak 30%-a hevert szanaszét, egy felhívás hatására már csak 13%-a, ami még mindig nem kevés).

Az automata kínálata természetesen nem végtelen. Óránként van maximálva a fogyasztás, ha a beállított mennyiség elfogyott, az automata leáll, majd az óra elteltével újra indul (mától megemelik az óránkénti limitet). Az első 207 nap alatt 1.800 liter ital fogyott. Az abszolút nyerő a forró csoki, de a hidegebb téli napoknak köszönhetően a húsleves fogyasztása is megugrott. Cikk itt.


Nagyon tetszik ez az ötlet (is), bár a környéke - meglepő módon - elég ápolatlan.



Hogy mit gondolnak róla az ott élő fiatalok? Itt megnézhető. A közeli iskolások tanítás előtt és után hosszú sorokban várakoznak, még a flakonjukat is feltöltik. Néhányan még szünetben is kiszöknek ide. Néhányan elmondták, hogy nem is akartak hinni a szemüknek, hogy valóban ingyen juthatnak forró italhoz.

Itt egy fiatal szakmunkás, aki a közelben dolgozik. Neki különösen tetszik az, hogy munkásruhában is nyugodtan odamehet, nem fogják kinézni (mert ugyebár eleve kint van) és közben akár bankárokkal is beszédbe tud elegyedni, akik szintén ott iszogatnak.

5 megjegyzés:

  1. "Néhányan elmondták, hogy nem is akartak hinni a szemüknek, hogy valóban ingyen juthatnak forró italhoz."
    A lényeg ebben a mondatban rejtőzik.
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az igazat megvallva ők bevándorlók voltak. Igaz, itt Svájcban semmi sincs ingyen, de ha mégis, akkor azt egy svájci úgy gondolja, h az neki jár és nem csodálkozik rajta. Szerintem. :)

      Törlés
  2. én úgy ismerem a mondást hogy Svájcban semmi sincs ingyen, de ha mégis akkor add.1.: nem Svájcban vagy, add.2: később drágábban megfizetsz érte.
    Egyébként a kezdeményezés jó, kíváncsian várom, mi lesz a "kísérlet" eredménye, kialakul-e vmi közösségi tér pl.: Piazza Insalata. Szilvia te biztos tudod mi ez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nem hallottam ezt a mondást, köszi! :) A badeni tervezett "Piazza Insalata"-ra gondolsz?

      Törlés
    2. igen, arra gondolok. szinten sok iskola meg üzlet van a környéken. de még nincs igazi közösségi funkciója, és most akarják átépíteni. de a hivatalos neve nem P.Insalata...

      Törlés