2013. december 21., szombat

Mit esznek Svájcban karácsonykor?

Fotó innen


Bennünk, magyarokban, azonnal felmerül ez a kérdés, hiszen Magyarországon van néhány tipikus karácsonyi étel. Biztos, hogy régiónként vannak eltérések, de a halászlé, a töltött káposzta és a bejgli, meg a mézeskalács egész biztos mindenkinek az eszébe jut.

A kórusban azt mondták az asszonyok, hogy errefelé a főtt sonka (Rollschinkli, olyasmi, mint nálunk a húsvéti sonka) állandó szereplője a karácsonyi asztalnak. Káposztát és burgonyasalátát esznek hozzá.

Az interneten itt és itt utánaolvasva is azt találtam, hogy hús mindenképpen kerül az asztalra (feltéve, hogy nem vegetáriánus az ember). Ez a szokás abban gyökerezik, hogy a középkorban, amikor egyébként egy átlagember nem engedhette meg magának bármikor a húst, úgy takarékoskodott, hogy karácsonykor viszont igen.

Tipikus svájci karácsonyi étel azonban nincs, mint ahogy nincs egységes nyelv és kultúra sem. Vannak kantonok és nyelvi régiók, leginkább ezek alapján lehet különbséget tenni.

Ha feltétlenül általánosítani szeretnénk, az mondható el, hogy igyekeznek valami különlegességgel készülni. Valamilyen drágább, különlegesebb hússal (a hús itt amúgy is arany árban van), egzotikus gyümölcssel, különleges tésztafélével, fagylaltspecialitással. Ilyenkor még azok is jobban odafigyelnek a minőségre, akik egyébként az árra optimalizálnak.

Ebben az időszakban fogy el az éves eladott mennyiség 1/4-e a húsfondüből is (Fondue Chinoise), talán azért, mert a fondüzés társasági esemény és ugye ez nem a szegényember étele változat, azaz nem a sajt, hanem a drága, húsos (sertés, marha, szárnyas) variáció. Nem igényel nagy előkészületet, viszont sokáig lehet mellette ülni, beszélgetni és nem is hűl ki. Lehet kapni dobozban, de hidegkonyhai készítményként szépen elrendezve is. A vékony hússzeletkéket forró húsleveslébe (Buillon) dugják, így készíti el magának mindenki a falatkákat.

Fotó innen
Fotó innen

Fotó innen


Egy szakíró szerint olyan, hogy tradícionális svájci konyha azért nem alakult ki, mert egészen a 20. századig a saját maguk által termeltekből táplálkoztak az emberek. Egyedül a cukrászat indult fejlődésnek már a 16. században, olyannyira, hogy távoli országokba is eljutottak a svájci cukrászok, vagy termékeik. Aztán a nyelvi régiók is eltérnek egymástól konyhájukban. A francia nyelvű részen francia módi szerint főznek, a tessiniek az olasz konyhát követik, a német ajkúak pedig ... hát, semmiképpen sem német módon. Ha már valamihez, akkor a francia konyhához közelítenek, mégpedig azért, mert a középkorban nem voltak adottak - a többnyire vidéki - településeken a konyhakultúra fejlődésének feltételei, a turizmus és a hotelek 18. századi fejlődésével azonban szükség volt az igényesebb gasztronómiára, ezért a francia konyhából vettek át sokmindent.

4 megjegyzés:

  1. Nem is gondoltam, hogy a karácsonyi ételek terén már integrálódtam.
    :)
    Nálam soha nincs halászlé, töltött káposzta, bejgli.
    :)
    A magyarázatot köszönöm, már többször gondolkoztam azon, hogy miért nincs tipikus svájci konyha, most megleltem a választ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is csak a mézeskalácsig jutok el a karácsonyi menü elkészítésében ... mondhatni, visszafelé haladok. :)

      Törlés
  2. Az asszonyok igazat mondhattak, a múlt héten nézegettem a coop-ban, hogy micsoda sonkaválaszték van, és azon gondolkodtam, hogy lehetne bespájzolni húsvétig, amikor sehogyan sem lehet normálisat találni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fagyasztani? Tudom, az már nem "olyan", de érdemes lenne kipróbálni. Hátha.

      Törlés