2013. december 20., péntek

Iskolaváltás - megbeszélés

Amikor Bogi befejezte a nyelvi integrációs osztályt nyáron, akkor volt lehetősége választani, hogy az alacsonyabb követelményrendszerű Sekundarschule-ba, vagy a magasabb színvonalú Bezirkschule-ba megy. Akkor még nagyon nem akart az erősebb iskolába menni, félt tőle, mivel állítólag a svájci gyerekeknek is nehéz, ő meg még csak 1 éve tanult ekkor németül. Hosszas vívódás után ráhagytuk, mert úgy gondoltuk, hogy valóban kell még egy kicsit erősíteni a nyelvtudását.

Szerencsére azonban olyan jól vette az akadályt az új iskolában, hogy - egyáltalán nem jellemző módon - azok a jegyei jobbak, amiket a tanulós tantárgyakból (német, történelem, földrajz, biológia) kapott (ezek átlaga 5,5). Jeleztem az osztályfőnökének, hogy szeretnénk, ha átmehetne a Bezirkschule-ba és tegnap meg is volt a beszélgetés.

A technikai része az átjelentkezésnek úgy néz ki, hogy írnunk kell egy kérvényt a másik iskola igazgatójának, ami mellé a jelenlegi osztályfőnök is odateszi a saját javaslatát. Elvileg kérhetjük azt is, hogy melyik osztályba szeretnénk, ha kerülne, aztán ha megoldható, akkor ezt figyelembe is veszik.

A badeni Bezirkschule egyébként a kanton legnagyobb iskolája, nagyjából 700 diák tanul benne, évfolyamonként 7-8 osztály van. 

A megbeszélés úgy zajlott, hogy az osztályfőnök elmondta a teendőket és megkérdezte Bogit, hogy akkor ezek szerint úgy döntött, hogy átjelentkezik. Hát, tulajdonképpen nem, mert melyik gyerek vállal önként ennyi idős korában megint egy új iskolát, új tanárokat, új osztálytársakat, no meg több tanulnivalót ... De belátta, hogy a jövője szempontjából ez jobb neki. Erre azt mondta az osztályfőnök, hogy az életünk tele van változásokkal és valójában csak néhány ember van, aki végigkísér minket az életünkön. Abszolút partnerként beszélt vele (csakúgy, mint az előző osztálybeli tanára), a félelmekre valós válaszokat adott, konkrét példákkal, a saját életéből is. 

Felkészítette arra is, hogy többet kell majd tanulnia, meg kell tanulnia a lényeget kiszűrni a sok anyagból és hogy bizony könnyen előfordulhat, hogy akár egy jegyet is ronthat (itt tizedesjegyek vannak, ami sokkal reálisabb osztályzást tesz lehetővé, nem a tanár jóindulatán múlik, hogy fölfelé vagy lefelé kerekít). Azt is elmondta, hogy ott ritkábban írnak tesztet, így kevesebb jegye lesz, ezért, ha valamelyik teszt nem jól sikerül, nagyon kell készülni a következőre, mert kevés lehetőség van a javításra. Azt javasolta, hogy legyen egy kicsit aktívabb az órákon (egyelőre nem jelentkezik, csak akkor beszél, ha a tanár kérdezi), hogy a sok gyerek között kitűnjön, különben a tanár nem fogja tudni, hogy nem azért nem jelentkezik, mert nem tudja a választ, hanem azért, mert kényelmes/nincs kedve/nem szeret szerepelni stb.

Azzal váltunk el egymástól, hogy a szünet alatt Bogi még egyszer átgondolja a dolgokat, és ha megszületik a döntés, akkor megírjuk a kérvényt. Amikor megkapjuk a választ (remélhetőleg pozitív lesz - a jegyek alapján nem utasíthatják vissza), akkor megbeszéljük, hogy Bogi mikor mehetne be megnézni az iskolát, hogy ne az első tanítási napján kóvályogjon a nagy, idegen épületben eleszetten. A német tanárnője mindkét iskolában tanít, ezért felajánlotta, hogy majd ő körbevezeti.

Ez sem lesz egy könnyű időszak ... (de Bogi eddig mindenhol beilleszkedett és jól teljesített). Drukkolok magunknak, hogy most is minden rendben menjen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése