2013. október 31., csütörtök

Üdvözlési formák Svájcban

 

A Svájcba érkező először talán a köszönéssel találja magát szembe és csodálkozik, hogy már ezt sem érti. Hol a megtanult és várt "Guten Tag", "Hallo" és az "Auf Wiedersehen"? Németországban ...

Találkozáskor a "Grüezi" vagy "Grüessech" formulát használják, esetleg ha nagyon kedélyesek, akkor "Grüezi wohl", többes számban "Grüezi mitenand". Tegeződős formában "Hoi", esetleg "Sali", többes számban itt hozzájön a "zäme".

Ha nagyon reggel van, akkor még elmegy a "Guete Morge", délben - ha látszik, hogy a munkatárs feltételezhetően enni megy vagy hamarosan enni fog - "En Guete".

Az "Auf Wiedersehen"-t itt a legritkább esetben használják, talán, ha  kedveskedni akarnak és szívességet tesznek azzal, hogy szépen, németül köszönnek el. Egyébként "(Uf) Wiederluege", de sokkal gyakrabban - a francia eredetű és 1914 előtt általánosan használt, majd a franciaellenes propaganda hatására elvetett, de újból divatba jött - "Ade", "Adieu" elköszönés dívik, de érdekes módon csak a német nyelvterületen. A francia nyelvterületen az "Adieu" végleges elköszönésnek számít (Auf Nimmerwiedersehen, vagyis a sohaviszontnemlátásra), ott inkább az "Au Revoir"-t használják. 

A tegeződős elköszönés a Tschüss, de gyakran a "Ciao", még az idősek között is, sőt, duplán: "Ciao, ciao!". Most utánaolvasva tudtam meg, hogy a Magyarországon egy időben - úgy 30 éve - használt "Cső" elköszönés a német "Tschüss" "Tschö" változatából került át a magyarba. Na ezt se gondoltam volna! :)

Társaságban, ismerősök között (legyen ez akár egy szerelő, vagy a főbérlő) a köszönés elengedhetetlen része a kézfogás és a másik nevének használata (Grüezi Herr Brosi, Hoi Monika). A kórusban, ahová járok, még nem tudtam megjegyezni mindenki nevét, de érkezés után kézfogáskor kis várakozás után mindig kisegítenek, és mondják a nevüket, hogy meg tudjam jegyezni és azon köszönthessem őket. Ugyanez elköszönéskor.

Forgalmas városokban nem, de gyér forgalmú településeken, ahol mondjuk percekig nem jön szembe senki, ott illik egymásnak köszönni, akkor is, ha nem ismerjük egymást. Sőt, egyesek még túrázás közben, a hegyen is köszönnek.

Barátok, családtagok között természetesen itt is adnak puszit, nem is kettőt, hanem hármat (balról kezdve). Vannak esetek, amikor csak egyet. Az igazán közelállókat megölelik, ilyenkor puszi nincs. Bővebben (németül) itt és itt.

Itt egy kis angol-sviccerdüccs szótár.

Korábbi bejegyzéseim a témában itt és a dialektus, valamint a Schwitzerdütsch címke alatt.

2 megjegyzés:

  1. :)
    Jól összeszedted.
    Amikor átmegyek Németországba, néha ott is Grüzizek vagy Adézok.
    :(
    Egyből tudják, melyik irányból jövök.

    VálaszTörlés
  2. Én Genfben azt tapasztaltam, hogy parkokban, iskolák környékén is jellemző, hogy köszönnek egymásnak az emberek ismeretlenül is. A kézfogás itt is jellemző, elég nehezen szoktam hozzá :-)

    VálaszTörlés