2013. szeptember 14., szombat

A világ legboldogabb nemzetei

 A woman rides a bike on her way to work in heavy snow in Copenhagen, Denmark.

A New York-i Columbia Egyetemen belül működő Earth Institute 2. alkalommal készítette el az ENSZ megbízásából azt a felmérését, amelyből kiderült, hogy melyik országokban érzik legboldogabbnak magukat az emberek. Ez a World Happiness Report (teljes angol nyelvű jelentés itt).

A jelentés, amely 2010-2012 közötti adatokat vett alapul - az egyes országok boldogságindexének megállapításakor többek között olyan változókat vesz figyelembe, mint a várható élettartam, a jólét, az egészség, az embertársak segítőkészsége, a korrupció érzékelt jelenléte, a közbiztonság, az életút megválasztásának szabadsága, a szociális ellátórendszerek hatékonysága vagy a munkanélküliségi ráta.

A dobogósok: Dánia, Norvégia, Svájc. Őket követi Hollandia, Svédország, Kanada, Izland, Ausztrália, Ausztria. Az USA a 17., Németország a 26., Szlovákia a 46., Magyarország pedig a 110. helyen áll a 156 ország adatait elemző listán.

Tekintve, hogy a top 10-ben több északi ország is szerepel, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szép idő és az enyhe klíma nem elsődleges a boldogságérzethez. Ami viszont számít, az 2 fő csoportba osztható:

Külső tényezők:
  • jövedelem
  • munka, munkanélküliség
  • közösség és kormányzás (politikai vezetés)
  • értékek és vallás

Személyes tényezők:
  • mentális egészség
  • fizikai egészség
  • oktatás, végzettség
  • nem és életkor

A National Geographic 5 tanulságot vont le a felmérésből:
  1. Megéri gazdag országnak lenni. Ez ugyan evidensnek tűnik, de mégis. A pénz önmagában nem boldogít, de nem is ront a helyzeten. A lista élén azok az országok állnak, ahol a legdrágább az élet. Viszont magasak az adók, sokat fordít az állam az egészségügyre, a szociális intézményekre és alacsony a korrupció szintje is. Háborúk sem igazán dúlták fel ezen országokat és malária sem pusztított.
  2. A több pénz több problémával jár. A jóléti országok ugyanis saját maguknak kreálnak problémákat, pl. azáltal, hogy olyan termékek fogyasztására ösztönöznek, melyek fogyasztása nem feltétlenül tesz jót az egészségnek (gondoljunk itt a cigarettára, a transzzsírokat tartalmazó chips-ekre stb.). Ezért az idő múlásával ezen a területen csökken a jóléti országok polgárainak elégedettsége.
  3. Európában szegénynek lenni különösen nehéz. Bulgáriát emelik ki, amely ugyan az EU tagja, de messze a legszegényebb és hatalmas korrupcióval küzd. 
  4. A jó időjárás nem egyenes út a boldogsághoz. Sokunk álma az azúrkék tenger, homokos tengerpart, pálmafák. Úgy tűnik, hogy ezek inkább a nyaralás szükséges kellékei, mert azokban az országokban, ahol ez adott, nem kifejezetten boldogok az emberek. Izlandon viszont, ahol szinte alig látni a napot, a legboldogabbak közé tartoznak, csakúgy, mint a Skandináv államokban.
  5. A boldog emberek biciklivel járnak - de nem azért, mert nem futja nekik autóra, hanem saját elhatározásból (Dánia, Hollandia).

A politikusok természetesen azt szeretnék tudni, hogy melyik faktor javulása növeli az emberek boldogságérzetét. Az egész kutatás ötlete még 1972-ben merült fel Bhutánban, abból kiindulva, hogy a gazdagodás nem feltétlenül jár együtt a boldogságérzet növekedésével. 1974-ben egy Richard Easterlin nevű férfi egy cikkben publikálta, hogy ezügyben mire jutott. Két tényt tárt fel, ezek azonban egymásnak ellentmondanak. Az első szerint egy adott időpontban egy társadalmon belül a gazdagabbak általában boldogabbak a szegényeknél. A második szerint egy idő elteltével a társadalmak többségénél megfigyelhető, hogy az ország lakói nem lesznek boldogabbak, ha a gazdaság jobban teljesít, vagyis növekszik az ország GDP-je. Ezt azóta Easterlin paradoxonnak nevezik. Igaz, az első állítást már nem tartják teljesen igaznak. Az indoklás egyébként úgy szól, hogy az emberek általában nem az abszolút, hanem a relatív jövedelmüket nézik, vagyis másokhoz hasonlítják magukat, azaz jövedelmüket. Amennyiben gazdagabbakról van szó, ők boldogabbak, elégedettebbek, hiszen a szegényekhez hasonlítják magukat - ezt az állítást vonták azóta kétségbe. A 2. állítást pedig azzal indokolta Easterlin, hogy egy időintervallumon belül ha jobban megy az ország gazdasága, a különbségek megmaradnak a jövedelmek között, tehát a boldogságérzet nem növekszik (aki addig szegény volt, kevésbé az, de még mindig távol van a gazdagoktól). Azóta különböző laboratóriumi vizsgálatokkal igazolták, hogy ha a másik (referencia) személy jövedelme növekszik, az ember boldogságérzete csökken. Ugyan nem minden esetben, mert van, akinél ez a lehetőséget jelzi, hogy akár ő is el tudja ezt érni (fény az alagút végén effektus).

A politikusok kérdésére a válasz úgy hangzik, hogy kétféleképpen növelhető az emberek boldogságérzete. Vagy a boldog emberek arányát kell növelni, vagy azokon a területeken változtatni, melyeken a még nem boldog emberek hiányt szenvednek. A World Happiness Report ugyanis teljes részeltességgel megmutatja az élet minden szegmensét és az azokkal való elégedettséget, mely boldogsághoz vagy boldogtalansághoz vezet.

Egy nemzet boldogságáért azonban nem csak a kormányzat tehet. Elég, ha csak a személyes tényezőkre, az egészségre, a családra, a kipihentségre gondolunk.

A boldogság - a személyes szinten túl - több szempontból is nagyon fontos, mégpedig nemzeti, kormányzati szinten is. A boldog emberek tovább élnek, egészségesebbek, produktívabbak, jobban keresnek és jobb állampolgárok is.

Nemrég olvastam egy tanulmányt, amelyben fiatalokat kérdeztek meg, hogy boldogok-e, ill. mire lenne még szükségük ahhoz, hogy boldogok legyenek. A válasz az volt, hogy átlagosan kb 4,5 db tárgyra van még szükségük a boldogsághoz (autó, lakás, mosogatógép stb.). Néhány év elteltével újból megkérdezték őket. A korábban meghatározott vágyaik ugyan már teljesültek, de most még több, átlagosan 5,5 db tárgy megszerzésétől tették függővé boldogságukat. Mint a kutya, ami saját farkát kergeti, de sosem éri utol ...

Vonatkozó cikkek itt (magyarul), itt (angolul) és itt (németül).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése