2013. augusztus 29., csütörtök

Újra az iskoláról

Lassan a 3. tanítási hétnek is vége van és Boginak még mindig tetszik a suli. Az előkészítő osztályból a barátnői Bezirkschule-ba (a legjobb tanulóknak fenntartott iskolába) mentek tovább (mindenki a lakóhelyéhez legközelebb esőbe) és mi is szerettük volna, ha Bogi oda megy. Ő azonban - ahogy erről már korábban írtam - úgy döntött, hogy nem akar stresszelni, és hiába mehetett volna ő is, a tanárral konzultálva abban maradtak, majd maradtunk mi is, hogy a német nyelv megszilárdítása érdekében előnyösebb a Sekundarschule, ami kevésbé erős. Hiába, egy kényelmes Bikáról van szó (asztrológiai értelemben természetesen).

A barátnői - akik Bezirschule-ba mentek tovább -, mind ki vannak nyúlva és egyáltalán nem élvezik az iskolát. Ezen a ponton nyugodtam meg, hogy jól tettük, hogy nem erőltettük, hogy Bogi az erősebb iskolába menjen. Mi értelme lett volna, ha csak küzd, de nem élvezi? Így legalább jó erősek lesznek az alapjai, nyelvileg és tantárgyilag egyaránt.

Egy másik blogon is olvastam arról, hogy mennyivel másképp állnak itt a gyerekekhez és az oktatáshoz és én is pont erről szerettem volna újra írni. Mivel Bogi az alsó tagozatot fejezte épp be, amikor kiköltöztünk Svájcba, az otthoni felső tagozatról nincsenek személyes tapasztalataim. Lehet, hogy amiket az itteniről írni fogok, otthon is előfordulnak, de számomra ezek újdonságok.

  • A tankönyveket, munkafüzeteket, füzeteket ingyen kaptuk. A tankönyveket év végén vissza kell adni, van olyan, ami már 10 éve forgalomban van, a beleragasztott átadás-átvételi papír tanúsága szerint. A tanár egy kis oktatást tartott, hogy hogy kell bekötni a könyveket (ne érje cellux, mert a csomagolópapír leszedésekor a cellux sérülést okoz a könyvön is).
  • A tanárok kézfogással fogadják és búcsúztatják a gyerekeket, miközben ők egyenként mennek be, ill. jönnek ki az osztályteremből. Odafigyelnek, hogy senki se slisszoljon be csak úgy.
  • Minden szülőknek szóló információhoz van egy kísérőlap, amit alá kell írnunk, hogy elolvastuk, megértettük, tudomásul vettük.
  • Voltak közösen könyvtárban és külön feladat, hogy naponta legalább fél órát olvasni kell (a tanuláson kívül) és ezt egy erre rendszeresített kis papíron a szülőnek igazolnia is kell. Bogi ennél persze jóval többet olvas, ezt a német nyelvű olvasáshoz használjuk. A német tanárnőjétől kapott is egy könyvet, amit el kell olvasnia. Személyre szabottan választotta neki.
  • A tanár koordinálásával egyeztették, hogy betegség esetén ki kinek viszi el a házit, a tanulnivalót. Nem bízzák a véletlenre.
  • Valamelyik nap beaadandó listát kellett írniuk arról, hogy ki mivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát az osztályban, az iskolában. 
  • Az első 2 hét után minden gyerekről készített az osztályfőnök (földrajzot, történelmet, matekot és franciát tanít nekik) egy rövid értékelést arról, hogy miben látja őket jónak, miben lenne jó, ha egy kicsit tudna fejlődni (Boginak pl. a szóbeli aktivitását tartotta javítanivalónak).

Tegnap itt volt nálunk a szomszéd kislány, aki Bogival egyidős, de a Bezirkschule-ba jár. Mondta, hogy az egyik osztálytársuk kihagyta a 2.-at és rögtön 3. osztályba ment, egy másik meg lejjebb került a Sekundarschule-ba. De van 3 új osztálytársuk, akik osztályt ismételnek. Mindez természetes, minden a gyerek érdekében van. Az a lényeg, hogy meg legyen a kellő tudása, ne maradjon le és ne szenvedje végig az összes évet minimális tudással.

Tetszik az angol nyelvóra tanrendje is. Most egy kis földrajzot tanulnak angolul (vulkáni hegységek kialakulása, előfordulási helyei), aztán a korai modern festészetről, utána az ókori egyiptomról, a Föld vízkészletéről, az építészetről és végül Új Zélandról.

Pillanatnyilag az a helyzet, hogy ugyan Bogi már belátta, hogy a jövője szempontjából jobb neki, ha ezt az osztályt jó eredménnyel lezárva próbál bejutni a Bezirkschule-ba, de most annyira tetszik neki ez, hogy nem szeretne - újból - iskolát váltani ...

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy nem vagyok fehér holló a véleményemmel miszerint nagyon élhetőek az iskolás évek itt.
    Véleményem szerint fontos, hogy a gyerek szeressen tanulni/iskolába járni. Az itteni rendszert -összehasonítva az otthonival -, sokkal jobbnak tartom.
    Ha egy gyerek nem roppan össze a terhek alatt, a későbbiekben is sokkal nagyobb kedve lesz fejlesztenie önmagát. A lányom minden munkatársa tanul még munka mellett. Van olyan, aki magasabb képesítésre gyúr a szakmán belül, de van olyan is, aki más iránt érdeklődik, és azt tanulja.
    Minden jót Boginak, a felső tagozat nagyon izgalmas. Biztosan élvezni fogja a sok önálló feladatot.
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, én is remélem, h a lelkesedése töretlen marad! :) Más: talán amiatt, h mindenkit elsimernek a maga tudásszintjén, a legegyszerűbb munkát is olyan hivatástudattal tudják csinálni (pl. forgalomirányító kereszteződésekben). Nem kell mindenkinek diplomával rendelkeznie és vezető beosztásban dolgoznia. Nem azt mondom, h nincs hierarchia, de vhogy más a munka becsülete.

      Törlés