2013. augusztus 27., kedd

Úgy mint rég


 

Ma már rengeteg technikai újítás vált mindennapjaink szerves részévé, ami nagyban megkönnyíti a dolgunkat, de közben egyfajta kényszerpályára kényszerít és egyben befolyásolja, sőt meg is változtatja életünket. Olyannyira, hogyha valamelyik cserben hagy, igencsak kiszolgáltatottá, tehetetlenné válunk. Gondoljunk csak a kényelmes távfűtésre, az elektromos áramra, az azonosító kódokkal, jelszavakkal működő mindenféle számítástechnikával összefüggő dologra - hogy csak a legevidensebbek közül említsek néhányat. Annyira bonyolulttá vált az a rengeteg eszköz, amit használunk, amitől "egyszerűbb" lett az életünk, hogy elhanyagolható azon emberek száma, akik értik, meg tudják javítani, esetleg rekonstruálni tudják a működésüket.

És itt bizony eléggé nagy bajban vagyunk, ha egyszercsak valamelyik megszűnik működni. Esetleg egyszerre több is, netalán mindegyik (na jó, mostanában több összeesküvés elméletről is olvastam).

Szerencsére egyre többen vannak, akik menekülnek ebből a kiszolgáltatott és ettől (vagy egyébként is) nyomasztó szituációból. Kalandvágyból, függetlenségi törekvéssel, nosztalgiából? A motiváció most talán nem is érdekes, hanem inkább az, hogy mennyire lehetséges ma még a modern kor vívmányai nélkül élni. Önellátó gazdaságot vezetni. Van-e még hozzá elegendő tudásunk, netán fizikai és lelki erőnk, kitartásunk?

Nemrég olvastam egy cikket, ami egy angol újságírónőről, Fiona J. Houston 1 évéről szól - egy különleges évéről. Egy beszélgetés során azt állította, hogy a 18. századi étkezés egészségesebb volt, mint a mai. Akkor próbálj meg úgy élni, mint akkor! - mondta a beszélgetőpartnere.  Így hát, állítását bizonyítandó 1 éven át hajszálpontosan úgy is élt, mint egy skót család az 1790-es években. Természetesen már korábban is érdeklődött a kor és emberei, valamint azok életmódja és szokásai iránt, így némiképp lerövidült a felkészülősi időszaka.





Vett egy kis házat, amiben az 1790-es években egy iskolamester élt a feleségével. Ők voltak Fiona számára az etalon. Beszerzett a házhoz egy kertet is, melyet a kísérlet előtt egy évvel betelepített azokkal régi növényfajtákkal, melyek akkoriban arrafelé szokásosak voltak, s melyek 1 éven át az ő számára is élelmet biztosítottak. Némi könnyebbséget jelentett számára, hogy az iskolamester rendszeresen kapott lisztet, így ezt legálisan rendelhette magának, jónéhány zsákkal. A gabona termesztésével és a liszt őrlésével tehát nem kellett bajlódnia. Annyi pénzből gazdálkodott, amennyi az iskolamester évi járandóságának felelt meg (kb. 1.400 euro).

A ruházat tekintetében is korhű akart maradni. Maga varrta meg ruháját, a 3 alsószoknyát, egy kötényt és egy köpenyt, valamint 4 alsóruhát, 1 fehérneműt és 2 főkötőt.

Az igazi nehézségek december 31-én kezdődtek, amikor beköltözött a házba. A tüzifát maga aprította, reggelente fagyos lábával nemigen akarózott kibújnia az ágyból, a gyertyát is maga készítette, melyből téli estéken 4 db is elfogyott. A vacsorát gyakorlatilag már gyertyafénynél tudta csak elkészíteni. Facipőben járt, de volt egy bőrcsizmája is. A hóban ez ugyan nem sokat ért, de örült, hogy legalább az volt neki. Korabeli dokumentumok szerint ugyanis a nők egyáltalán nem hordtak arrafelé cipőt. A nyárnak is megvoltak a maga nehézségei, hiszen hűtőszekrény akkoriban még nem volt. A tejet úgy sikerült 2-3 napig frissen tartania, hogy a tejes csuprot hideg vízzel teli vödörbe állította. Ezért kétszer olyan gyakran, hetente kétszer kellett elgyalogolnia az 5 km távolságban lévő faluba, hogy a gazdától friss tejet vehessen. A szomszéd völgyben lakó barátnőjéhez 2,5 órás gyalogút vezetett. Mindig izgatottan várta, hogy otthon van-e, nem ment-e hiába.

Amit különösen élvezett az "időutazás" során az, hogy nem pénzzel oldotta meg a felmerülő problémákat, hanem ötletességgel. Számos kézműves tevékenységet sajátított el, mint pl. gallus tinta készítés, gyapjú fonás, sörkészítés, rongyszőnyeg készítés vagy egyszerűbb asztalosmunkák. Az önellátás is nagy élményt nyújtott számára.

Amit viszont nagyon hiányolt, az a jó meleg paplan és a kényelmes ágy, no meg a meleg vízzel teli fürdőkád. Jólesik újra telefonálnia és e-mail-eket írnia. Meg kellett tanulnia az idő - szubjektíve - lassabb múlását is, hiszen amiatt, hogy sokkal kevesebb inger érte és kevesebb dolgot tudott csinálni, lassabbnak tűnt. Igaz, tennivalója rengeteg akadt.

Az egy év alatt a fentieken kívül megtanulta, hogy az ember rengeteg mindenről le tud mondani és hogy a boldogság nem az általunk felhalmozott tárgyakon múlik, hanem saját magunkon.

Tapasztalatait, élményeit a Garden Cottage Diaries - My Year in the Eighteenth Century című könyben írta és jelentette meg (németül Mein Cottage-Tagebuch címen lehet megtalálni).

 

2 megjegyzés:

  1. Ó, ez nagyon érdekes volt. Ha ennyire nem is mennék vissza az időben, de szívesen élnék pl. egy tanyán.
    Igaz, én falun nőttem fel, nem áll messze tőlem a gazdálkodás.

    VálaszTörlés
  2. Szia Szilvi!
    Ez gyönyörű, köszönöm, hogy megírtad a posztot, s megosztottad velünk! Én is tervezek ilyet vagy hasonlót... Remélem, Piliscsabán összejön. Megrendelem a könyvet, kíváncsi vagyok a további részletekre.
    Puszilunk: T&T

    VálaszTörlés