2013. június 21., péntek

Svájcban élő külföldiek és secondok


Fotó innen - secondos-plus.ch

Svájcban Secondo néven illetik azokat, akiknek a szülei a 60-as, 70-es években - többnyire Olaszországból és Spanyolországból - érkezett bevándorlók, de már itt születtek és itt élnek az országban. Alapvetően pejoratív értelemben használják, különösen, amióta egy 2002-es május elsejei zürichi zavargást az ő számlájukra írtak. Ekkor 14-en sérültek meg és 100 embert vettek őrizetbe, többségük Secondo. A szó egyébként nyelvtanilag sem helyes. Hivatalosan 2. generációnak, külföldi hátterű fiataloknak nevezik őket.

Egy kutatás nemrég rámutatott arra, hogy alaptalan a velük szemben támasztott gyanú. A 2. generáció általában jól képzett, jó munkaerő (hosszabb ideig és jobb eredménnyel tanul), aki ráadásul sokkal összetartóbb családban él, mint a svájciak többsége. Egyedül az állami hivatalokban alulreprezentáltak, mint munkavállalók. Számuk összesen 330.000!

Annak ellenére, hogy Svájcban születtek, nem kapnak automatikusan állampolgárságot,  és többségüknek (80%-nak) még svájci útlevele sincs. Nemrég csökkentették le a 12 évet 8 évre - ennyi idő után kérvényezhetik a svájci állampolgárságot. Az állampolgárság megszerzése azonban egyrészt nagyon drága (7 évvel ezelőttig jövedelemarányosan kellett érte fizetni, így akár több 10 ezer frankba is került, ma már csak 1000 frank körüli, attól függően, hogy mennyit dolgozott vele a hivatal), másrészt körülményes, nyelvvizsgával és állampolgári ismeretek teszttel. A nem itt született, de régóta itt élőknél pedig még az is közrejátszik, hogy érzelmi okokból nem feltétlenül szeretnének lemondani saját hazájuk állampolgárságáról.

És itt jön képbe a Svájcban élő külföldiek aránya. Állandó téma, hogy ez milyen magas, 22,4%. Európán belül Luxemburgban és Lichtensteinben magasabb csupán, mert ott sem könnyű állampolgársághoz jutni. Igenám, de mást tekint Svájc külföldinek és mást a legtöbb ország. Ha azonos alapon végezzük az összehasonlítást, kiderül, hogy azokban az országokban, ahol hamarabb kérvényezhető (és meg is szerezhető) az állampolgárság (ilyen pl. Anglia vagy Németország), ott is van olyan magas az ott élő külföldiek aránya. Ha így nézzük, Svájcban csupán 6,9%, nagyjából annyi, mint Angliában, és alacsonyabb, mint Németországban, ahol 8,2% külföldi él (a többiek már helyi állampolgárnak számítanak, amit 5 év után kérvényezhetnek).

Ennek ellenére soha nem így végzik az összehasonlítást, legalábbis én ilyet még nem láttam, ellenben olyan cikkeket és hivatalos oldalakat igen, ahol azt hangsúlyozzák, hogy Svájcban az egyik legmagasabb a bevándorlók száma (a 2. világháború óta kb. 2 millióan jöttek az országba). Ez, vagyis a 22%-nyi külföldi - érthető módon - másképp hat az emberekre, mintha a közel 7%-os arányt emlegetnék. Más kérdés, hogy valósabb képet mutat a 22%, hiszen attól még német, olasz, szerb, magyar stb. az ember, hogy Svájcban (vagy bármely más országban) él 5-10-40 éve. Csupán a retorika szintjén van tehát jelentősége a %-os aránynak, ill. ennek más országokéval való összehasonlításának. A retorika pedig már a politikához és az emberek külföldiekhez való hozzáállásához vezet ...

Az állampolgárság megszerzése azért nagyon fontos, mert jogok (és kötelezettségek is) járnak vele. Az itt élő külföldieknek, de még az itt született gyerekeiknek sincs választó- és szavazati joguk, még helyi szinten sem (kivétel néhány kanton, ahol részleges szavazti joguk van). Megfigyelhető, hogy a francia nyelvű kantonok liberálisabbak e tekintetben (is). Régóta tartó polémia ez, erős érvek állnak mindkét oldalon. Pl. aki itt él már 12 éve, itt fizet adót, elvárják tőle, hogy integrálódjon (különben hiába fizeti ki a sok pézt, hiába beszéli jól a nyelvet és hiába tud mindent Svájcról, amit elvárnak tőle, hogy megkaphassan az állampolgárságot), nem szólhat bele a helyi ügyekbe. Mivel Svájcban közvetlen demokrácia van, egy ütős érv, ugyanis mindenkinek mindenbe van beleszólása, és javaslattételi joga, feltéve persze, hogy svájci állampolgár. Itt olvasható egy aktuális cikk, ami Zürich kantonról szól e témában, leginkább a próbálkozásokról és az érvekről.

A másodrangú (nem)állampolgárként kezelt 2. generáció egy honlapot indított a panaszkodás helyett. Nem igazán up to date, de azért jelzi a problémát.

A svájci útlevél történetéről ill. az állampolgárság megszerzéséről korábban már írtam, itt.

Fotó innen

Kutatók kíváncsiak voltak arra, hogy hogyan szavaznának az itt élő külföldiek, ha szavazati jogot kapnának. Ebből a célból létrehoztak egy honlapot (11 nyelven), ahol virtuálisan lehet szavazni. Ez egy pilot projekt volt, 2010-2011-ben. A baloti.ch-n azonban ma is meg lehet nézni, hogy a virtuális szavazók, vagyis az itt élő külföldiek hogy szavaztak volna és emellett látható az is, hogy a svájciak hogy szavaztak az adott témában. Sok esetben hasonlóan, igaz, csupán 1270-en éltek ezzel a lehetőséggel és nem reprezentatív a felmérés.

Egy 2010-es cikkben bukkantam egy statisztikai adatra, ami a Svájcban élő külföldiek kriminalitásáról szól. A listát az Angolából érkező menekültek vezetik, őket a Nigériából és Algériából érkezettek követik. A 18 és 34 éves férfi elítéltek között végzett felmérés szerint 6,3-szor annyi bűntényt követnek el, az angolaiak, mint a svájciak. Az itt élő németek azonban csak fele annyit. Az alábbi grafikonon az látható, hogy az adott évben mekkora a külföldiek aránya a teljes lakossághoz képest (fekete vonal), ill. hogy ehhez képest az összes elítélt között mekkora az arányuk (kék terület). Ebből jól látható, hogy jóval több bűneset írható a számlájukra, mint amennyit a létszámuk "indokolna". 2008-ban már a svájci börtönökben ülők közel 70%-a külföldi volt. Nem tudom, h valóban ennyivel több bűneset köthető-e hozzájuk, vagy esetleg kevésbé tudják tisztára mosni magukat, vagy esetleg súlyosabb, hosszabb büntetéssel járó bűnesetek köthetők-e hozzájuk, azért ülnek többen, mindenesetre ez azért megdöbbentően magas arány.

Grafikon innen


Grafikon innen - első oszlop: külföldiek lakosságon belüli aránya kékkel, 2. az összes elítélt aránya kékkel

Ill. a statisztika azt is megmutatja, hogy a svájciak elsősorban a szexuális visszaélésekben (az összes eset 78%-a köthető hozzájuk), valamint a - többnyire közlekedési baleset során bekövetkezett - gondatlan emberölésben/testi sértésben jeleskednek (70%), az itt élő külföldiekhez a verekedés és a könnyű testi sértések tartoznak a legnagyobb arányban (39, 36%), a menekültek pedig leginkább lopott áruval való kereskedés (17%), orgazdaság (22%) és lopás (16%) miatt ülnek. A leültetett drogkereskedők 37%-a menekültként tartózkodik itt. Érdekes kategória a kriminálturizmus, ami nagy gondot jelent az itteni rendőrség számára, mert csupán a bűncselekményt elkövetni jönnek ide külföldiek, aztán a rablást, betörést stb. elkövetve máris távoznak az országból, ami lássuk be, nem olyan nehéz, az ország méretét tekintve. Ennél súlyosabb bűncselekmények köthetők azonban hozzájuk, mégpedig pénzmosás (43%) és szándékos emberölés (36%).

Míg a svájciak főként szexuális bűncselekmények miatt ülnek (de a szexuális erőszak nem tartozik ide), addig a külföldieket elsősorban erőszakos bűncselekmények miatt zárják be.

A 2011-es adatok szerint az összes bűncselekmény 56%-át külföldiek követik el, noha arányuk a teljes lakosságon belül csupán 23%. Közülük 40 ezer menekült státuszú. A elkövetett bűnesetek száma mind a svájciak (28%-kal), mind a külföldiek körében (60%-kal) nőtt 2000 óta. Itt azt is megemlítik, hogy 2000 óta sok külföldi svájci állampolgárságot szerzett, ezért ők - amennyiben bűncselekményt követnek el és el is kapják őket - már a svájci bűnelkövetők számát gyarapítják.

Grafikon innen - 2011-es adatok



Egyéb cikkek, írások a témában:

 http://schweizblog.ch/uncategorized/secondo-plus-schweizer-sollen-sich-in-die-neue-schweiz-integrieren-nicht-die-auslander/

 http://www.secondos-plus.ch/

 http://www.tagesanzeiger.ch/leben/Bekenntnisse-eines-deutschen-Secondo/story/27609279/print.html

 http://www.augenreiberei.ch/2011/06/28/sich-besser-gleich-einburgern-lassen/

 http://www.zeit.de/2011/12/CH-Armee
 

2 megjegyzés: