2013. május 6., hétfő

Svájci sörök

A sör ízével olyan 20 éves koromban találkoztam először, Németországban, ahol épp egy német nyelvtanfolyamon vettem részt. Többnyire velem egykorú fiatalok voltak a többiek is, így esténként elmentünk szórakozni. Ez sok-sok beszélgetést és kis iszogatás melletti játékot jelentett. Ekkor sikerült rábírniuk, hogy a játék során, büntetésből (már akinek a sör ivása azt jelenti) sört igyak. Szerencsére csak kortyokról volt szó, de nekem ez bőven elegendő volt ahhoz, hogy egész életemre megutáljam nemcsak a sört, de a szagát is. És ez jól is van így, semmi okom nincs arra, hogy ezt megváltoztassam.

Viszont tudom, hogy rengetegen szeretik, ezért közérdekű jelleggel megosztom ezen a fórumon, amit a svájci sörökről megtudtam. Ki gondolta volna, hogy Svájcon belül szinte minden kantonnak (mint kis miniállamnak) megvan a saját söre? Egyeseknek rögtön több is. 1935 és 1991 között létezett a svájci sörgyártók között a sörkartell, mely engedélyezte a piac szabályozását.

Fotó és részletek innen ill. itt

A svájci sörökkel kapcsolatban több oldalon is lehet informálódni. Itt van pl. a www.schweizerbier.com nevű oldal, ahol régiónkénti bontásban lehet rákeresni a sörökre. Ott aztán felsorolják az adott régió sörgyárait, a város megnevezésével együtt. Arra rákattintva látható maga a sörösüveg, ill. mellette a pohárba kitöltött sör. Erre a linkre kattintva a mi helyi sörünk (Müllerbräu, Baden) látható.

A svájci sörök jellegzetessége, hogy mivel minden kantonnak megvan a sajátja, leginkább az adott kantonban kaphatóak. A legszélesebb körben elterjedt sör a Feldschlösschen, ami már több mint 100 éve a vezető sör Svájcban. 1876-ban alapították a céget, ami 2000 óta a dán Carslberg csoport tagja. 1350 dolgozója van. Gyönyörű, kastély-szerű a gyárépülete, ami mind a Zürichből Basel felé haladó vonatból, mind az autópályáról jól látható, mivel egy mezőn áll, Rheinfeldenben (a vonat előtte, az autópálya mögötte halad). A gyár évente 340 millió liter sört, ill. ásványvizet gyárt és palackoz. Ez több mint 1 milliárd üvegnek felel meg, ami percenként 2.000 üveg palackozását jelenti. Ha hosszban akarnánk ezt kifejezni, 61.000 km-nek felel meg, ami 1,5-szer érné körül az Egyenlítőt, ha ezt az 1 milliárdnyi üveget egymás mellé állítanánk.

Fotó innen
Egy kedves olvasó hívta fel a figyelmemet a Feldschlösschen sörkihordó lovaskocsikra, ill. az azokat húzó lovakra. Itt ugyanis még mindig él a tradíció - ma is lovaskocsin szálítják ki hetente egyszer Rheinfelden óvárosának vendéglátóipari egységei számára a söröshordókat, ill. a Feldschlösschen gyár által palackozott egyéb italokat. Összesen 8 ilyen lovuk van, amik nagy teherbírású, súlyos (900 kg-ot nyomnak), nyugodt természetű belga lovak. Kettes fogatban vannak a söröskocsi elé kötve a mindennapi munka során, azonban "fellépésekre" 6 lovat fognak be.  Ez az országos szinten is egyedülálló lovasfogat 16 méter hosszú és rendezvényeken, vásárokon, évfordulókon jelennek meg vele. A kocsisok könnyedén, rutinosan irányítják ezt a nehéz, 10,5 tonnás és csöppet sem kis "járművet", vagyis az azt húzó lovakat. A 3 hajtó közül a legidősebb már 30 éve a gyárban van, néhány éve további két segítőt kapott. Amikor nem áruszállítással foglalkoznak, akkor a lovakat gondozzák, ill. a fellépésekre készítik fel őket.

 Feldschlösschen Brauereipferde Familie      Brauereipferde Einsatz Schlossfestival

Ezen a linken megnézhető a napi italkiszállítás. Az Apollo nevű lovuk "nyugdíjba vonulásáról" is készült egy rövidfilm.

1900-ig vasúton szállították a rheinfeldeni gyárból az ország különböző pontjain lévő depókba a sört, onnan viszont lovaskocsikkal vitték tovább a vendéglátóipari egységeknek. Ehhez több mint 100 lóra volt szükség. A kocsisok és a lovak napi 14 órát voltak szolgálatban. 1912-ben döntött teherautók beszerzése mellett a vezetőség.

Meilenstein 1900
Fotó innen

A sörfőzők szövetségének is van egy honlapja, a www.bier.ch. Ezen az oldalon megtalálható minden, amit a sörről tudni szeretnénk (többek között a sör fogalma, törvényi előírások, prospektusok, gyakori kérdések is).

Egy kis ízelítő a sör történetéből, hátha nem mindenki tudja, milyen régi nedűről is van szó (forrás: Wikipedia)

"A sörgyártás szinte egyidős az emberiséggel. Már a Kék-Nílus völgyében is készíthettek sört, ezt bizonyítja a szudáni ásatások során fellelt közel 7000 éves edény, melyben sör maradványait mutatták ki. Pontosan nem tudjuk, hogy mikor készítettek először sört a világon, de az bizonyos, hogy már az ókori egyiptomiak is foglalkoztak sörfőzéssel a Kr. e. 5. évezredben. Egyiptomban a rabszolgáktól kezdve a gazdagokig népszerű italnak számított a sör, amit ebben az időben még datolyával vagy datolyalevéllel ízesítettek és kőkorsókból szalma- vagy nádszállal szívtak ki.


A sörkészítés legrégebbi írásos bizonyítéka Mezopotámiából származik az i. e. 3. évezredből, a „monument Bleu”. A sörkészítést már ismerték, sőt törvényben is szabályozták. A sörök minőségének biztosítására vonatkozó szabályokat Hammurápi törvényoszlopán szabályozták, és azok megszegőit súlyos büntetésekkel illették.

Azonban az ókori és kora középkori söröket inkább árpalének kellene nevezni, mintsem sörnek, mert hiányzott belőlük a komló.

A sörfőzés hagyománya nagyban kapcsolódik a kolostorokhoz. A parasztok az egyházi adót gyakran sörben fizették meg, illetve a szerzetesek saját maguk is főzték a sört, hogy megkönnyítsék a böjtölést, mivel az ivás nem tilos a böjt alatt sem. A szerzetesek sokat javítottak a sörfőzés technikáján, úgy tartják, hogy ők terjesztették el Nyugat-Európában a komlót a sör ízesítéséhez.

A középkor végi serfőző céhek az ipari forradalom során átadták a helyüket serfőzdéknek, amik idővel sörgyárakká nőttek. Ezekből pedig az utóbbi évtizedekben a felvásárlások és egyesülések nyomán nagy söripari konszernek jöttek létre.

A söröket csupán erjesztési eljárásuk alapján három nagy csoportba oszthatjuk. Az első ilyen csoport a spontán erjesztésű sörök csoportja, amelyet manapság már csak Belgium egyes tájain főznek. Nagyobb csoportot alkotnak a felső erjesztésű sörök (Ale), melyek nevüket onnan kapták, hogy az erjesztés során az élesztő a sörlé tetején lebeg. Elsősorban Nagy-Britannia területén, és a házi sörfőzdékben elterjedtek. A harmadik, és egyben legmodernebb csoport az alsó erjesztésű sörök (Lager) köre, amely a 19. századtól tört előre, és mára a legelterjedtebb, és legtöbb sört tartalmazó csoporttá vált. Itt az élesztő az erjesztés során a sörlé aljára süllyed, az erjesztés viszonylag alacsony hőfokon (6-8 °C), az érlelés pedig minimum egy hét 0 °C körüli hőmérsékleten történik."

4 megjegyzés:

  1. Érdekes volt olvasni, ezt sem tudtam Svájcról...

    Én egyébként a jó bort szeretem, de néha iszom egy Heinekent vagy egy barna sört- kb egyszer egy évben, nyáron támad rá kedvem...:)

    VálaszTörlés
  2. Ha az én fogyasztásomra alapoznának, akkor már rég tönkrementek volna a gyártók.
    :D

    VálaszTörlés
  3. Kihagytad a söröslovakat!!!!! :-))) Ők Feldschlösschen sztárjai.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, h felhívtad rá a figyelmemet, utánanézek! :)

      Törlés