2013. május 20., hétfő

Rhododendron minden mennyiségben



Már a parkhoz (Park Seleger Moor) vezető út is meseszép (ha Zürichsee felől az Albispasson keresztül haladunk), de vigyázat, 2-ből 2 GPS adta meg magát és döntött úgy, hogy csakazért sem segédkezik az odatalálásban! A park honlapján ugyan tökéletes leírás található arról, hogy milyen útvonalon közelíthető meg a hely, de hát minek is nyomtatná ki az ember, ha úgyis van GPS-e, ami odavezesse ... 

Zürichtől csak egy ugrásnyira van egyébként, déli irányban, Zug felé és alapvetően majdnem végig autópályán lehet odajutni, már ha az ember el nem téved. 

A park nevét alapítójáról, Robert Selegerről kapta, aki a Zürichi Tavaszi Virágkiállítás új vezetőjeként 1953-ban ellátogatott a vidékre, különleges fenyő után kutatva. Rá is talált egy szép példányra, ami annyira megtetszett neki, hogy ahelyett, hogy kivágatta volna, földlabdástól kiásatta. Így derült ki, hogy ezen a helyen ugyanolyan a talaj, mint Hollandiában és Észak-Németországban a nagy rhododendron ültetvényeken. Nem is csoda, hiszen lápvidékről, mégpedig úgynevezett dagadólápról van szó, ami több ezer évvel ezelőtt jött létre 2 gleccser találkozásánál, ahol később moréna alakult ki. Még a világháborúk során is tőzeget gyűjtöttek ezen a helyen, melyet kiszárítva a barnaszénhez hasonló fűtőértékű anyagot kaptak. A tőzeg elhalt mocsári és vizinövényekből képződik. A dagadólápok kizárólag esővízből táplálkoznak, olyan a talajuk, mint egy szivacs, vizük és tőzegük mindig szélsőségesen savanyú (pH < 4), ez tökéletes a rhododendronok számára, amik ezen kívül nagy vízigényűek is. Itt mindkettő adott számukra.

Herr Seleger nem habozott sokáig, még abban az évben vásárolt egy darabka földet és azonnal el is kezdte a rhododendronok betelepítését. Az 1956-os tél azonban különösen kemény volt és szinte az összes növény kifagyott. Herr Seleger azonban nem adta fel, túrabakancsot húzott és nagy útra indult. A világ számos pontjára ellátogatott, olyan helyekre, ahol nagy hidegek vannak, a rhododendronok azonban mégis megélnek. Így jutott el többek között Kanadába, Alaszkába, Oroszországba, Kínába, de még Nepál magas hegyeire is. Az onnan magával hozott hidegtűrő tövekből keresztezéssel különlegesen szép színű és télálló fajokká alakította, melyekkel benépesítette a lápot, mely ma már az ő nevét viseli (Seleger Moor). A természetnek is teret engedett (próbálta volna megállítani), új patakok, tavak jelentek meg. 


A 12 hektáros park és a láp megőrzése érdekében Herr Seleger átadta azt egy alapítványnak, ami 1988 óta a Migros kezelésében van. Minden bevételt, ami a belépőjegyekből és a növények értékesítéséből származik, a park fenntartására fordítják.

A fő attrakció a májustól júniusig a rhododendronok virágözöne, a júniustól virágzó tündérrózsa és a számos páfrányféle, azonban a tájékoztató szórólap hónapokra bontja, hogy mikor milyen látványosság fogadja a látogatót. A buja növényzet nemcsak színpompájával, hanem illatával és a békák kórusával is elvarázsolt minket (engem legalábbis mindenképpen). Gyalogösvények hálózzák be a parkot, összesen 3 km hosszan.




A környékről még nem is írtam. Tiszta időben - és most éppen az volt - az Alpok számos hegycsúcsa látható a park melletti parkolóból. Az ember legszívesebben az egész napot ott töltené ...




3 megjegyzés:

  1. Milyen szép! Jövőre be kell iktatnunk egy hetet Svájcban...sok a látnivaló...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rengeteg szépség van, de Franciaországban ugyanúgy! :)

      Törlés
  2. Nagyon szép, remek kirándulóhely.
    Csak az idő javulna már!!!!

    VálaszTörlés