2013. április 11., csütörtök

A legközvetlenebb demokrácia

Fotó innen


Svájcban demokrácia van, mégpedig közvetlen demokrácia. A nép szava dönt. Szinte mindenben, minden szinten - helyi, kantonális és országos ügyekben is. Kellene egy új biciklitároló a vasútállomásra, netán egy új villamosvonal? Csatlakozzon az ország az EU-hoz? Engedélyezzék-e további minarettek építését? Vállalja-e Graubünden kanton a téli olimpia megszervezését, amire az ország pályázott? Minden szintű döntést meg lehet támadni kellő számú aláírással, majd az ezt követő népszavazással és bármit népszavazásra lehet bocsátani akár egyéni kezdeményezésre is, ha nem ütközik az alkotmányba és megvan hozzá a megfelelő számú aláírás.

Szavazati joga minden 18. életévét betöltött svájci állampolgárnak van. A külföldieknek nincs, noha minden 5. Svájcban élő ember külföldi.

2 olyan kanton (Glarus és Appenzell Innerrhoden) van az országban, ahol a közvetlen demokráciát a helyi ügyeket illetően népgyűlésen gyakorolják. Appenzell Innerrhoden egyébként már csak fél kanton, mivel 1597-ben vallási okokból a kanton kétfelé vált (Innerrhoden katolikus, Ausserrhoden református). Arról is elhíresült ez a kanton, hogy Svájcban itt fogadták el és vezették be utolsóként (1991-ben) a nők választójogát (korábbi írásom ebben a témában itt). A kanton legfőbb törvényhozó, döntési szerve tehát a népgyűlés (Landsgemeinde), természetesen kantonális szinten. Minden év áprilisának utolsó vasárnapján gyűlnek össze a kanton fővárosának főterén, szabad téren (Glarusban május első vasárnapján). A választott vezető testület egy pódiumon foglal helyet a tér egyik végében, a szavazásra jogosultak pedig megtöltik a teret. Korábban kard volt a belépő, ma már egy szavazócédula szolgál erre a célra (de a kard még mindig elfogadott). A szavazásra bocsátott kérdésekben a lakosságot természetesen előre tájékoztatják, de itt még mindig lehetőség van kérdéseket feltenni, amit a megszólítottnak meg is kell válaszolnia. A szavazás kézfeltartással történik.

Fotó innen


Nekem nagyon tetszik ez a hagyomány, valahogy olyan, mintha megállt volna náluk az idő, de természetesen azért számos kritika is éri. Az egyik legfontosabb, hogy egyáltalán nem biztosított a titkos szavazás, ráadásul mindenki ismer mindenkit, tehát könnyen mások céltáblájává válhat az, aki a többség ellen szavaz. Sokszor vannak kényes témák terítéken (adózás, városfejlesztés), tavaly például a nagy médiaérdeklődés által kísért szavazás a meztelen túrázás további engedélyezésével kapcsolatban (leszavazták, azóta 200 frank bírságot kell fizetnie annak, akit rajtakapnak).

További aggály, hogy nincs lehetőség a szavazatok megszámlálására, igazából csak megbecsülik, hogy több kéz van-e fönt, mint lent. És persze errefelé is előfordul, hogy valaki nagyon szeretne (vagy nem szeretne) valamit, ezért mindkét kezét felteszi - ezt nevezik választási csalásnak. Appenzellben pl. gondot okoz, hogy a választásra jogosultak számára nem nagyon tudnak megfelelő méretű szabad teret biztosítani és a szállításuk sem igazán megoldott.

Fotó innen - Glarus kanton

Ha sikerült eljutnunk bármelyik eseményre, feltétlenül beszámolok róla.

4 megjegyzés:

  1. A múltkoriban szavaztak a dohányzás szigorításáról. Érdekes módon nem nyert kellő támogatást.
    Aki mélyebben érdeklődik a svájci demokrácia iránt, annak ajánlom figyelmébe az alábbi könyvet:
    Ajtay Gábor: A svájci demokrácia
    Ugyan nem mostanában íródott, de nagyon érdekes, tanulságos könyv, és jobban megismerhető belőle az ország.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a tippet, utána fogok nézni a könyvnek! A reptéren beszélgettem egy magyar hölggyel, aki 39 éve Glarusban él, azt mondta, h náluk már nagyon szó van arról, h a Landsgemeindét beszüntetik, de Appenzellben erősen tartja magát ez a szokás.

      Törlés
  2. ezt nálunk úgy hívják...Békemenet

    VálaszTörlés