2013. március 13., szerda

Zürich főpályaudvar

Zuerich Hauptbahnhof-2.jpg
Fotó innen
A zürichi főpályaudvar a világ egyik legfrekventáltabb és Svájc legrégebbi pályaudvara. Naponta közel 3.000 vonat és 350.000 utas fordul meg itt. Olyan, mint egy óriási méhkaptár, ahol folyton zajlik az élet, néha csendesebben, máskor igazán nagy tömegjelenetekkel, a vonatok, mindenféle emberek jönnek, mennek, várakoznak, gyülekeznek, majd ismét mennek. Ami az elcsípett beszélgetéseket illeti, bábeli a zűrzavar, nemcsak azért, mert Svájc lakosságának 23/%-a külföldi, hanem a nemzetközi vonatok és a túrizmus miatt is. Itt semmi sem meglepő. A vonatig rollerező, a síbakancsban, síléccel a vállán caplató ugyanolyan hétköznapi jelenség, mint a tökéletes megjelenésű, ill. elvétve a kéregető emberek látványa.

Jelenleg 26 vágány fogadja a vonatokat, ebből 4 föld alatti átmenő sínpár, ami az S-Bahn-ok (HÉV) részére készült, ill. folyamatban van további földalatti vágányok építése, melyek a tervek szerint 2014. júniusában kerülnek átadásra és az ország keleti és nyugati felének jobb közvetlen összeköttetését teszik majd lehetővé (Durchmesserlinie). Ezen a vonatok fordulás nélkül tudnak majd áthaladni.

Az ország területén (41 e km2) 3.038 km-nyi vasúti pálya van (Mo-on 7.606 km vasútvonal, az ország területe 93 e km2), összesen 807 pályaudvar/vasútállomás, ebből 242 teherforgalmat is fogad.

A zürichi főpályaudvar azonban több, mint csupán pályaudvar: mini város a városban. Ezen kívül még 22 pályaudvart építettek úgy ki, hogy az üzletekben az utazóközönség megtaláljon mindent, ami a napi bevásárlásához szükséges, sőt, még többet is. A keresztségben a RailCity nevet kapták. Különlegességük, hogy a normál nyitvatartási időn túl is nyitva vannak, ráadásul a hét minden napján (Svájcban sok üzlet már 18 órakor bezár, szombaton 14 órakor, vasárnap pedig mindenhol minden zárva van - pontosan úgy, mint Magyarországon kb. 20 évvel ezelőtt). Itt általában van egy Coop és/vagy Migros élelmiszerüzlet (supermarket), dorgéria, gyógyszertár, pékség, műszaki kereskedés, virágbolt, valamilyen gyorsétterem (take-away), ill. Brezelkönig (imádom!). Sok helyen van SBB (helyi MÁV) utazási iroda is, a normál jegypénztáron kívül. De nem csak vásárlásból áll az élet! A főpályaudvar számos rendezvénynek ad otthont. A csarnok épület tavaly decemberig - 15 éven keresztül - minden szerdán piaccá alakult, ahol 50 standon lehetett nemzetközi és hazai különlegességeket (Spezialitaeten-Markt) vásárolni. A túl magas bérleti díj miatt ez sajnos ma már nem működik. A pályaudvar csarnoka az év 210 napján azonban továbbra is kibérelhető promóciós események, rendezvények számára, napi 50.000 frank ellenében (!). A potenciális látogatók száma ugyanis sehol sem ilyen magas, mint itt (napi 350.000 utas, plusz az esetleg arra sétálók, hétvégén is). A karácsonyi vásár az óriási, tetőtől talpig Swarowski-kristályokkal feldíszített (4 napba telik a felállítása és feldíszítése) 15 méter magas karácsonyfával is itt szokott lenni (1994 óta), ill. itt került megrendezésre a fondü-evés világrekord felállítása is (ahogy erről korábban már beszámoltam). Idén augusztus 28-án súlylökő bajnokságnak ad helyet a csarnok, amire nézőteret is felállítanak majd és belépőjegyes lesz.

Fotó innen
Ezen kívül művészeti galériaként is tekinthetünk az épületre. Niki de Saint óriási alkotása, a "l'Ange Protecteur" lóg a csarnok mennyezetéről a járókelők feje fölé.

Fotó innen
A pályaudvar épületében 17 étterem (Lokal) található. Ezek ellátásán a pályaudvar alatti katakombákban dolgozó 1.250 ember gondoskodik. Naponta 20.000 kolbászt töltenek (sült kolbászt is árulnak az árusok), évente 700.000 szendvicset készítenek. Ők látják el a vonatok mozgóbüféit is.

A főpályaudvaron belül egy templom (Bahnhofkirche) is van (valahol), én még nem találkoztam vele. Talán azért, mert nem úgy néz ki, mint egy templom. Mindenesetre ökumenikus, 14 vallás hívei számára. 20 főt képes egyszerre befogadni (képek itt).

A neoreneszánsz stílusú épületet 1847-ben adták át. A legelső vonat ezér augusztus 7-én gördült ki Zürich  akkor még egyetlen vasútállomásáról, Badenbe. Az ún. Spanisch-Bördti-Bahn fedélzetén 140 kiválasztott személyiség ülhetett, akik immár 30 perc alatt juthattak el Badenbe, és vásárolhatták meg kedvenc csemegéjüket, a Spanisch-Brötli-t. Érdekes, milyen dolgok tudják befolyásolni a fejlődés irányát. :) 

Spanisch-Brötli-Bahn akkor ...


... és ma

Baden régi vasútállomása ma
Svájc vasúthálózata

File:Railwaysystem Switzerland.png

Ezeket és még ennél is sokkal többet tudhatjuk meg a Zürich HB (Hauptbahnhof - főpályaudvar) című könyvből. A szerzőpáros 1 hónapon keresztül szinte minden napját ott töltötte és olyan helyekre is bebocsátást nyertek, ahová az utazóközönség egyébként nem. A könyvet sok fénykép illusztrálja.

4 megjegyzés:

  1. Szia Szilvi! érdekes lehet a könyv, mondjuk ha Zürichben laknék biztos megvenném, amilyen könyvmoly vagyok:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nekem sincs meg, a leírtakat több helyről és a könyv ajánlójából szedtem össze, de azt hiszem, meg fogom venni a könyvet, noha nem Zürichben élek (hanem Badenben, de ha nem így lenne, is megvenném, mert én is könyvmoly vagyok). :)

      Törlés
  2. Szokás szerint nagyon jó írás. :)
    A magam részéről szeretek HB-on bámészkodni, és "hallgatózni". Nagy élmény.
    Nekem egyetlen problémám a parkolás. Közvetlenül az állomás mellett nagyon kevés a parkolóhely, és a felújítás miatt még ezeket is néha lezárják. Az egyik helyen 20, a másik helyen max. 30 percig lehet várakozni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban kevés a parkolóhely - svájci viszonylatban, viszont közvetlenül a belváros szívében van. Én is szeretem az ottani sokféleséget. És köszönöm a dicséretet! :)

      Törlés