2013. február 28., csütörtök

Megint a szegénységről

Újabb cikk (itt is) jelent meg a témában. Pedig Svájcra gondolva - azt hiszem - senkinek sem a szegénység jut az eszébe. Pedig minden 10. ember 4000 franknál kevesebbet visz haza, elsősorban a nők. Ezt az összeget nem szabad átszámolni forintra, noha otthon bárki boldog lenne ekkora fizetéssel, itt azonban jóval magasabbak a megélhetés költségei és ez az összeg nem igazán elegendő hozzá. Egy normális méretű lakás havi bérleti díja pl. 2-3 ezer frank között van, a mi 3-fős családunk egészségbiztosítása havi 680 frank. És akkor még semmire sem költöttünk, még közüzemi díjakra sem, és már majdnem elértük a 4000 frankot. Csak viszonyításképpen.

Mindez a Svájci Szakszervezetek Szövetségének (Schweizer Gewerkschaftsbund) a megbízásából a Genfi Egyetem által végzett kutatásból derült ki. Az eredmény a megbízót is meglepte, nem számítottak rá, hogy ilyen sokan élnek ilyen alacsony jövedelemből. Amit még elszomorítóbbnak találnak, hogy még egy szakmai gyakorlat sem garancia arra, hogy az embernek rendes megélhetést biztosító állása legyen. Itt ugyanis az ügyesebb tanulókat már jóval a szakmunkásképző befejezése előtt levadásszák cégek, a többiek pedig számos cég meghirdetett szakmai gyakorlata között választhatnak. Régebben a szakmai gyakorlat egyfajta garanciát jelentett arra nézve, hogy az ember révbe ért, és akár élete végéig ugyanannál a cégnél dolgozott (a tegnap munkahelyi ámokfutás elkövetője is 17 éve dolgozott ugyanannál a cégnél).

A minimálbér alatt foglalkoztatottak közül legtöbben a kereskedelemben dolgoznak, őket követi a szolgáltatásban (fodrászként, kozmetikusként, takarítóként, ill. a gasztronómiában) dolgozók alulfizetett serege. És még itt is nagy a nemek közötti különbség. A férfiaknak csupán 6,1%-a, míg a nőknek 15,8%-a kap a minimálbérnél kevesebbet. Egy minimálbér alatt foglalkoztatott cipőbolti eladónő pl. 630 frankkal kevesebbet kap kézhez, mint ugyanezt a munkát végző férfi kollégája.

Néhány további példa, ami nem biztos, hogy általános, viszont konkrét (még több példa itt):
  • Egy zürichi agglomerációban dolgozó szórakoztatóelektronikai eladó pl. 3500 frankot keres.
  • Egy Aargau kantonbeli benzinkutas 20 frankot óránként, ráadásul itt éjszakai és hétvégi műszakkal is számolni kell (Svájcban nincs esti vagy éjjel-nappali nyitvatartás, mint ahogy vasárnap sincsenek nyitva az üzletek).
  • A Schuhparadies nevű cipőáruházlánc eladói heti 45 óra munka mellett 3500 frankot visznek haza. Sőt, van olyan eladó, aki csupán 17 frankos órabért kap.
  • A berni fodrászok sem kapnak többet 3500 franknál. Ha gyakornokokat is képeznek, akkor havi 100 frankkal többet kapnak, ami semmiképpen nem arányos a plusz munkával és felelősséggel (egy férfi hajvágás 40-100 frank között mozog).
  • Egy zürichi gyógyszertári asszisztens 3450 frankos fizetésről számolt be, egy másik 13 év egyazon patikában eltöltött idő után is csak 3790 frankot kap.
  • Egy utazási irodában dolgozó utazásszervező - míg másoknak luxusutazásokat ad el - ő maga 3500 frankot keres.
  • Egy st. galleni kertész heti 45 munkaóra után 3350 frankot visz haza.

A szegénységben élők ilyen nagy aránya botrányos a gazdag Svájcra nézve. Svájcra, ahol a topmanagerek 100x annyit keresnek, mint beosztottaik és akkora végkielégítéssel távoznak cégüktől, mint sehol máshol Európában (szerintem magyar esetekről nincs információjuk...). Abban az országban, ahol a lakosság számához képest a legtöbb milliomos él.

Készült egy lista a legjobban fizetett svájci topmanagerekről (akik minimum 10x annyit keresnek, mint beosztottaik). A 40. helyen egy nő áll, a Credit Suisse kommunikációs igazgatója. 2011-ben 5,08 millió frankot keresett. 14. helyen az UBS vezérigazgatója található, 6,351 millió frankos éves keresettel. 6,658 millió frankkal a Swatch főembere a 12. helyen áll. 6. helyen az ABB vezérigazgatója, 9,37 milliós fizetéssel, 5. helyen a Nestlé vezére 11,22 millióval. A Lindt&Sprüngli csokigyár vezére ugyan "csak" 10,7 milliót keresett (jó sokan szeretik a csokit!), azonban dolgozóit nem fizeti annyira jól, mint az előbb felsorolt cégek (hiába, a szalag mellett dolgozók kevesebbet kapnak, mint a fehér gallérosok), így ő 230x többet keres, mint amennyi dolgozóinak az átlagfizetése. A lista legelején pedig a Novartis új vezérigazgatója áll, 15,7 milliós fizetéssel, ami a legrosszabbul fizetett Novartis dolgozó fizetésének 266-szorosa.


Mindeközben végjátékához érkezik a részvénytársasági formában működő cégek vezetői fizetésének, bónuszának és végkielégítésének maximálásáról szóló nészavazás (Minder-Initiative, szavazás márc. 3.-án). A megszavazás mellettiek kampányoldala ez, az ellenzőké ez. A látszat ellenére mindkettő ugyanazt szeretné elérni, csak másképp. A közvéleményt nagyon foglalkoztatja a téma, rekord számú szavazóra számítanak (már most adták le levélben szavazatukat, mint a szokásos). A Novartis lemondott vezérigazgatójának megítélt, majd a közvélemény nyomására jótékony célra felajánlott 72 millió frankos végkielégítés (vagy másképp megfogalmazva bánatpénz, amiért 5 évig nem mehet a konkurenciához) Európa-szerte nagy visszahangot váltott ki.

Tegnap a baseli fogyasztói vásáron voltam (amolyan BNV-féle, a neve MUBA). A belépőjegy vonalkódos, amivel a különböző kapukon keresztül lehet ki-be mászkálni. Miután hazafelé indultam, egy idősebb néni megkérdezte, hogy szükségem van-e még a belépőjegyemre, mert ha nem, akkor ő el szeretné kérni. Bevallom, leesett az állam a meglepetéstől (én 8 frankot fizettem érte, mert akinek közlekedési bérlete van, annak félárú a jegy), hiszen nem nagy összegről van szó. A néni pedig nem tűnt olyan lenyúlós típusnak, sőt, bevándorlónak sem. Természetesen jó szórakozást kívánva odaadtam neki.

Nemrég pedig a zürichi főpályaudvar aluljárójában állított meg egy jól öltözött férfi, hogy ki tudnám-e segíteni 4-5 frankkal...

Hát ilyen az élet egy irigyelt, gazdag országban ...

4 megjegyzés:

  1. hát igen, így van, hogy majdnem minden országban kb. ugyanazok keresnek sokat, mint a többiben és ugyanazoknak vannak anyagi gondjaik. csak az alap a más.

    VálaszTörlés
  2. Milyen jó, hogy ezt így összefoglaltad!
    Sokkal átláthatóbb azoknak, akiknek én hasonlóképpen mondom, hogy erre sem mindenki kőgazdag...

    VálaszTörlés
  3. Most akkor Svájcban nincs egy meghatározott minimálbér, ami alatt nem foglalkoztathat a munkaadó?
    Létezik, hogy 1.100 CHF-ot adnának havonta, bejelentve? (építőipar) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tapasztalatom nincs, de az építőiparban itt is bármi előfordulhat. Most találtam egy "fizetés-kalkulátort", amiben számos paraméter alapján lehet szűrni az információkat: iparág, szakma, szakmai tapasztalat, végzettség, nem, kanton. Ez itt a kőműves munkával kereshető pénz, kantononkénti összehasonlításban: http://www.lohncheck.ch/lohn/bau/Maurer/arbeitsort

      Törlés