2013. január 1., kedd

Iskolai karácsony


Bogiék iskolájában ma (dec. 21-én) du. volt a karácsonyi műsor. Érdekes volt egy más kultúrájú, stílusú karácsonyi ünnepséget látni.



Pénteken du. 2-kor kezdődött, az iskola előtti gyülekezéssel. A melegedést és a hangulatfokozást 2 tűz és forró puncs biztosította - mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. Erre 20 percet szántak. Ezt követően lehetett csak bemenni az iskolába. Én azért már korábban is kukucskáltam befelé és az első, amit észrevettem egy, a bejárat után, a palfonra erősített kijelző volt. Ez persze nem tartozik a karácsonyhoz, de nagyon érdekes, hasznos dolog. Ezen a kijelzőn 2 szám mutatta az akutális energiafelhasználást. Az egyik a fosszilis, a másik a megújuló energiából származó energia felhasználása volt (piros, ill. kék számmal).


A szülők az aula szélén U alakban ültek, a gyerekek pedig középen ültek a földön. A fal 4. oldalán volt egy színpad, aminek az egyik oldalán egy zongora, a másikon pedig egy nagy karácsonyfa állt. 



A műsor az egyik diák zongoraelőadásával kezdődött. Nem valami komolyzenei darabra, vagy karácsonyi dalocskára kell gondolni, egy szép lírai mai slágert adott elő. A műsorszámokat két diák konferanszié beszéde kötötte össze. Néhány osztálynak volt előadása (francia dal, dobosok), két lány szólót énekelt (szintén mai slágert, Emeli Sande - I read all about it), a tanárok is előadtak közösen 3 dalt, végül pedig az összes diák közösen elénekelt egyet. A műsor kb. közepén tartott az iskolaigazgató egy kis beszédet. Elmondta, hogy délelőtt az egyik osztály meghívására járt az osztályukban, ahol a ma esti beszédével kapcsolatban is kapott kérdést. Megnyugtatta őket, hogy nem lesz hosszú, 5, max. 10 perc. Erre jóváhagyásukat adták. A beszéd fő része egy állatmese (Az állatok karácsonya - Weihnachten der Tiere, ismeretlen szerző műve) volt arról, hogy melyik állat mit tart a legfontosabbnak a karácsony kapcsán.

"Természetesen a libasült - mondta a róka. Mi lenne a karácsony libasült nélkül?
Hó - mondta a jegesmedve elragadtatva. Sok hó. Fehér karácsonyt ünnepelni.
Az őz azt mondta: Nekem fenyőfára van szükségem, különben nem tudok karácsonyt ünnepelni.
De nem sok gyertyával - huhogta a bagoly. Legyen kellemes félhomály. A hangulat a legfontosabb.
Az új ruhámat azért látnia kell mindenkinek - mondta a páva. Ha nem kapok új ruhát, számomra nincs karácsony.
És ékszert - csörögte a szarka. Minden karácsonykor kapok valamit: gyűrűt, karkötőt, brosst vagy nyakláncot, számomra ez a legszebb.
A beigliről se feledkezzünk meg! - dörmögte a medve. Az a legfontosabb, ha az nincs, meg a többi édes finomság, akkor én inkább lemondok a karácsonyról!
Kövesd a példámat! - mondta a borz. Alvás és még több alvás. Karácsonykor tudom igazán jól kialudni magam.
És az ivászat - egészítette ki az ökör! Jól leinni magunkat és utána egy nagyot aludni...
... de aztán felkiáltott, mert a szamár közbelépett.
Te ökör, hát a gyermekre nem is gondolsz?! 
Az ökör szégyenkezve lehajtotta a fejét és azt mondta - A gyermek, persze a gyermek, a gyermek a legfontosabb.
Egyébként - kérdezte a szamár - vajon az emberek is tudják ezt?"

Nagy tapsot kapott, csakúgy, mint minden fellépő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése