2013. január 22., kedd

Fastenwähe

 

A fordítással ismét bajban vagyon, lévén gasztronómiai ismereteim igencsak csekélyek. No meg a név is kicsikét becsapós, ugyanis a Wähe valójában a gyümölcstorta megnevezése (aminek zselés a tejete és kör alakú). Viccelnek is ezért a nevével: "Fast eine Wähe", magyarul "majdnem/kis híján gyümölcstorta". 

Mindenesetre egy hagyományos farsangi süteményről van szó, ami perec formájú, köménnyel szórt kelt tészta és nagyon finom. Szorosan kapcsolódik a farsanghoz, olyannyira, hogy csak a farsangi időszakban (noha ma már egy kicsit korábban és egy kicsit később is, de háromkirályoknál semmiképpen nem hamarabb) készül és kapható, ma már azonban országszerte. Több ételnek (mint pl. a fánknak, ami errefelé Berliner néven fut és a perecnek, itt Brezel) sikerült kitörnie a "farsangi ünnepkör fogságából", a Fastenwähe azonban tartja magát. Baselből származik, és 1554-ből való az első írásos emlék, mely megemlékezik róla (cikk itt, a CoopZeitung-ban). Ezen a linken pedig további farsangi ételek találhatók (pl. a lisztleves is, amiről 1 éve már írtam).

Azért a nevére mégiscsak érdemes visszatérni. Néhány évvel ezelőttig úgy hitték a szakemberek, hogy Krisztus előtti időkig vezethető vissza a Fastenwähe története. Nemrég azonban előkerült Walther aus der Vogelweide (1430 – 1478) ismert vándorénekes egy dala, amiben Fastenkrähe szerepel. A kutatók először azt hitték, hogy elírásról van szó, a további kutatások azonban kiderítették, hogy - sajnos - nem. 1412-ben Basel környékén ugyanis egy nagyon kemény sarcot szedő uralkodó zsarnokoskodott a népen (Leopold von Binnenstein, akit a népnyelv csak Kapzsi Leopoldnak hívott). Amikor a végsőkig kizsigerelt és elkeseredett nép jelezte, hogy lassan éhen pusztulnak, azt a választ kapták, hogy akkor egyenek varjakat, azokból úgyis olyan sok van. Így is lett, ráfanyalodtak a varjakra, akik szintén nem voltak túl jó bőrben, csont és bőr volt mindegyik. Ezért Fastenkrähe, vagyis böjti varjú néven illették a varjúsültet. 1467-től Strassbourg környékén elkezdték a varjakat köménymaggal etetni, ezáltal 2 kg-osra is fel tudták őket hízlalni, sőt, természetes úton ízesítették húsukat.

1634-ben jött a fordulat, amikor az akkori uralkodó szent varjakat látott egy víziójában feje fölött körözni. Azonnal betiltotta az addigra már igencsak kedveltté vált köményes sült varjú fogyasztását. Hagyományos eledelükről az emberek azonban nem nagyon akartak lemondani, ezért az uralkodó varjú formájú tésztákat készíttetett, melyeket köménymaggal szórtak meg - ezzel kívánván pótolni az betiltott, de változatlanul fogyasztott sült varjat. Ez volt a Fastenwähe valódi születésnapja. 

1762-ben azonban hatalmas szárazság söpört végig az országon. Mivel azoban sem a boszorkányok elégetése, sem a zsidók száműzése nem segített a helyzetet, belátták az emberek, hogy itt bizony nincs más hátra, kénytelenek lesznek böjtölni. Így került előtérbe a Fastenwähe, mint mindennapi eledel. A szárazság és az éhínség következtében a Fastenwähe egyre laposabb lett. Az éhínség 1772-ben érte el tetőpontját. Belgiumban a sütemények már egészen lapossá váltak, ezeket nevezték el Waffel-nek. Egy baseli pék pedig azt találta ki, hogy bevágásokat készít a tésztára, ezáltal is spórol, legalábbis optikailag. Ezzel elnyerte végső formáját a Fastenwähe, ami azóta is nagy népszerűségnek örvend (forrás itt).

Itt pedig egy kisfilm a Fastenwähe történetéről, készítéséről gyönyörű dialektusban (Faschtewaije). :)

A híres, 3 napos baseli farsang idén február 18-án hajnalban kezdődik (a tavalyi beszámoló itt található).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése