2013. január 7., hétfő

Évkezdet

Fotó innen
Talán nem mindenki tudja, hogy nem mindig januárban kezdődött az év. Az ókorban sok nép március 1-jét tekintette az év első napjának. Ez logikusnak tűnik, hiszen tavasszal a természet újra életre kel, vagyis új ciklus kezdődik. A rómaiak eredetileg egy 10 hónapos, a Hold járásán alapuló naptárat használtak, így az év csupán 295 napból állt. A mezőgazdaságilag haszontalan 2 téli hónapot, a januárt és a februárt kihagyták. A 10 hónapot pedig istenek után nevezték el, ill. megszámozták. 

  • Így kapta március Mars istenről a nevét. Mars ma már a háború (harc, férfierő) isteneként ismert, de eredendően növényi termékenységisten, a mezők, erdők, a termés és a tavasz védnöke volt.
  • Április kivétel a nevek sorában, a latin aperire (kinyit, virágzik) igéből származik.
  • Május a növekedést hozó Jupiter Maius-ról lett elnevezve.
  • Juno a szülés- és házasság istennője, a június hónapnak kölcsönözte nevét.
  • Julius Caesar Kr. e. 100. július 13-án született, ez a hónap az születésének hónapjáról kapta nevét.
  • Az augusztus hónap névadója Augustus Caesar (aki valójában Octavianus volt, csak neve egybeforrt a római birodalom császári címével, az augustus-szal).
  • Szeptember a latin hét (septem) számnévből ered, az október a nyolc (octo), a november a kilenc (novem), míg a december a tíz (decem) szóból származik.

A hónapok elnevezései, magyar nevei ezen a linken találhatók.

A 10 hónapos rendszert egy darabig módosítgatták, igazítgatták, hogy kijöjjön egy teljes év, míg végül tarthatatlanná vált a helyzet. Julius Caesar naptárreformjának köszönhetően (Julian-naptár) i.u. 45-ben már jól megközelítette az 1 év a teljes évet, vagyis amennyi idő alatt a Föld a Nap körül megtesz egy teljes kört, de 128 évenként mégis volt egy nap eltérés. Ezt küszöbölte ki a Gergely-naptár, melyet a XVI. században (pontosan 1582-ben) vezettek be. 1582. október 4-én csütörtökön történt az átállás, az utána következő nap pedig rögtön október 15-e lett, a kettő közötti napok pedig abban az évben kimaradtak.

Julius Caesar naptárreformja óta januárban kezdődik a naptári év (ekkortól valójában nem helyes a hónapok elnevezése, hiszen a szeptember 7-et jelent, de akkortól a 9. hónap lett). A január hónap Janus-ról, a kétarcú istenről kapta a nevét, aki egyik fejével előre, a másikkal hátrafelé néz. A római mitológiában az átjárások, kapuk, valamint a kezdet és a vég védőszelleme. A középkorban azonban ellenállásba ütközött a január, mivel a keresztények nem akartak egy pogány isten nevében új évet ünnepelni. Ők részben Karácsony, részben Húsvét idején ünnepelték az új évet. 

1 megjegyzés: