2013. január 9., szerda

Az emigráció lélektana

 

A cím egy kicsit fellengzős, de röviden talán fedi azt, amiről írni szeretnék. Ez egy kicsit sikamlósabb téma, rengetegen írtak, írnak róla. Érdekes módon karácsony táján megsokasodtak az ilyen témájú bejegyzések. Bár nem is annyira meglepő, hiszen a karácsonyt mindenki szeretné szerettei körében, a szűk és a távolabbi családtagokkal, barátokkal együtt eltölteni, úgy, ahogyan azt már gyerekkora óta megszokta. Külföldön élve ez egy kicsit nehezebb, ill. megoldható, de felhozza azokat az érzéseket, amik egyébként a mindennapokban is ott vannak az emberben. 

Én igazából nem szerettem volna foglalkozni a témával, csak élem, megélem mind az előnyeit, mind a hátrányait a külföldi életnek, viszont olvastam egy cikket a HVG Extra Pszichológia magazinban, amit ezennel megosztok az érdeklődő olvasókkal. A cikk címe Menni vagy maradni?, szerzője Bedő Iván. A cikk apropója az, hogy az egyre kilátástalanabbnak tűnő gazdasági és pénzügyi helyzet miatt mostanában sokan döntenek úgy, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Teljesen egyetértek azzal, amit már a bevezetőben ír: "jó tudni, hogy amilyen nehéz döntés a külföldi munkavállalás, legalább olyan nehéz befejezni a kinntartózkodást".

Amikor kijöttünk és a nemzetközi iskolában (ahol szinte mindenki külföldi) Bogi iskolatársainak szülei kérdezgették tőlem, hogy mióta vagyunk itt, meddig tervezünk maradni, mindig azt válaszoltam, hogy 2 évre jöttünk. Ilyenkor rendszerint elnézően mosolyogtak és azt mondták, hogy aha, ők is, és már 10 éve itt vannak ... Most már mi is a 3. évben vagyunk ... és míg a kijövetel nem okozott túlságosan nagy fejtörést (ajánlatot kaptunk, elfogadtuk), a visszatérés nagyon is (hol éljünk, mit csináljunk, Bogi hová, milyen iskolába járjon).

Visszatérve a cikkre, hiszen arról akartam írni: a külföldi munkavállalás pszichológiájának szakértői az alábbi tényezőket tartják fontosnak átgondolni a helyes döntéshez.

  1. Személyes kötődések - Súlyos elégedetlenség vagy nagyon csábító ajánlat kell ahhoz, hogy az ember az otthoni kötődéseit (szüleit, testvéreit, barátait, megszokott környezetét) otthagyja. A Skype ezeket nem pótolja, noha ma már összehasonlíthatatlanul könnyebb a kapcsolattartás.
  2. Kalandvágy - Ha már az otthoni munkahelyi konfliktusok és munkahely-váltások is megviselik az embert, akkor el kell gondolkodnia azon, hogy a kezdeti időben valószínűleg nagyobb stresszt okozó külföldi munkavállalást bírni fogja-e.
  3. Tolerancia - Alapkövetelmény, hiszen egy idegen országban automatikusan kisebbséggé válik az ember és neki kell alkalmazkodnia. Ez  fokozottan érvényes azokra, akik alacsonyabb beosztásba, alacsonyabb társadalmi státuszba kényszerülnek.
  4. Nyelvtudás - Nyelvtudás nélkül vagy kevéske nyelvtudással leginkább csak egyszerű, kommunikációt nemigen igénylő munkát lehet találni. De legalább ilyen fontos a nyelvtudás a munkahelyen kívül! Egyrészt az ügyintézés, másrészt a kapcsolatok miatt. Hiszen az otthoni kapcsolatok hiányát valamilyen módon, szinten pótolni kell, mert azok hiánya komoly lelki, közérzeti gondokhoz vezethet. Mivel sokan nem terveznek hosszabb ideig maradni, nemcsak maguk hanyagolják a nyelvtanulást, hanem a gyerekeik nyelvtanulását sem tartják fontosnak. De a ló túlsó oldalára sem szabad átesni és otthon a választott ország nyelvén beszélni a gyerekekkel, mert a felnőtt gyerekektől később szemrehányásra lehet számítani az elvesztett vagy hibásan beszélt anyanyelvért.
  5. Célország - Ma már sajtóból, internetről, kint élőktől rengeteg információhoz lehet jutni a választott országgal kapcsolatban. Ezekből a helyenként ellentmondásos információkból olymódon próbálunk egységes képet gyúrni, hogy túlértékeljük azokat, melyek nekünk tetszenek, minket támogatnak és elvetjük a nekünk nem tetszőeket. Erre a veszélyre érdemes figyelni.

"Mindezeket figyelembe véve a magyarok általában meghatározott időre vándorolnak ki, kiszámolva, hogy évig vállalnak munkát vagy tanulnak külföldön. Ha azonban pár év elteltével is Nyugat-Európában maradnak, akkor már - nem is pusztán a kereseti lehetőségek, hanem az életminőség hatására is - folyamatosan újratervezik a kintmaradásuk hosszát."

"A munkanélküliként visszatérők magas aránya egyrészt arra utal, hogy a külföldi munka után nem egyszerű a megfelelő hazai munkalehetőséget megtalálni, másrészt a hazatérők számára a külföldi munka során felhalmozott anyagi források lehetővé teszik, hogy az első munkaalkalom elfogadása helyett alaposan körülnézzenek." (Kopint-Tárki kutatása, Hárs Ágnes vezető kutató) Ebben a kutatási anyagban találtam rá az Európai Bizottság álláskereső portáljára is (EURES).

Egy 2011-es felmérés szerint, melyben 66 ország 162.500 álláskeresőjét kérdezték meg, a magyarok külföldi munkavállalási hajlandósága (84%) meghaladja a nemzetközi átlagot, sőt, az országon belüli mobilitási hajlandóságnál is nagyobb. Az „első” öt ország külföldi munkavállalási hajlandóság szerint: Portugália – 97%, Luxemburg – 94%, Nigéria – 94%, Katar – 91%, Tunézia – 91%. Míg az „utolsó” öt ország külföldi munkavállalási hajlandóság szerint: Litvánia – 52%, Szlovénia – 52%, Kína – 52%, USA – 48%, Lettország – 30%.

Külföldi munkavállalás

7 megjegyzés:

  1. köszi, ez nagyon érdekes volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ti hogy álltok a maradás-visszaköltözés témakörével?

      Törlés
  2. Nagyon érdekes írás. Mi egy harmadik csoportba soroljuk magunkat: itt sem maradunk, de haza sem megyünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Konkrét tervek vannak már, vagy majd ahogy az élet hozza?

      Törlés
    2. Igen, Madeirával kacérkodunk. Persze, még nem végleges. Egyelőre az ismerkedési fázisnál tartunk.

      Törlés
    3. Akkor a mostani költözésetek nem hosszú távra szól. Madeira a képek alapján gyönyörű!

      Törlés
    4. Igazából a tervek szerint maradunk még egy jó ideig. Inkább idősebb napjainkra szeretnénk végleg odaköltözni.

      Törlés