2012. november 19., hétfő

Nagyon vadon

Az itteni autós közlekedés első ránézésre nagyon rendben van. Mindenki szépen betartja a sebességkorlátozást, nem ritkán még egy kicsit lassabban is hajtanak, mint a megengedett. A gyalogosoknak annak rendje és módja szerint megállnak. Nem mennek át a lámpán, ha az sárgára vált. Tiszta idill.

De - kereszteződésbe nem engednek be, ha arra nincs szabály. Ha te beengeded őket, nem köszönik meg. Míg Magyarországon a nagyon udvarias és a nagyon bunkó végletei fordulnak elő, itt a nagyon közömbös és a nagyon szabálytisztelő párosítás a valóság. Ellenben ők is emberek, bennük is dúlnak az érzelmek, még ha ez gyakran nem is látszik rajtuk. Már korábban is olvastam róla, hogy elő-elő fordul, hogy az alagutakban üldözősdit játszanak. 

Tegnap pont a hozzánk közel eső, általunk gyakran használt alagútban (ezen kersesztül szoktunk az autópályára felhajtani) pattant el a cérna két sofőrnél (cikk itt). Állítólag egy fékezéssel kezdődött az egész, aztán villogtattak egymásra, előzgettek, míg végül az egyik leszorította a másikat, az alagútból kiérve az elválasztó palánknak. Mindkettőjük autója megsínylette a manővert, a feltételezett provokatőrtől pedig azon nyomban el is vették a jogosítványát.

Egy hete magunk is szemtanúi voltunk egy hasonló kakaskodásnak, de szándékosan lemaradtunk, mert nagyon veszélyesnek nézett ki, ahogy az autópályán jobbról előzgették egymást, aztána másik elé érve befékeztek. És ha valaki már belemegy egy ilyen "játékba", nagyon nehéz megőrizni a hidegvérét, mert elkapja a versenyszellem (vagy minek nevezzem) és csakazértsem hagyja magát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése