2012. szeptember 27., csütörtök

Reggeli jóga

Mai napfelkelte
Olyan régóta tervezem, hogy újra elkezdek jógázni, hiszen, mint már említettem, szinte semmi mozgás nincs az életemben az időnkénti túrázást leszámítva. Igaz, amióta hegyen lakunk, gyönyörű helyen, szinte mindig gyalog megyek le a városba, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg és esztétikailag is jólesik.

Amikor Bogi kicsi volt, tehát 11 éve (te jó ég, hogy rohan az idő!!!), akkor jártam jógázni. Egy idős, ámde rendkívül fiatalos úr tartotta, többnyire középkorú és idősebb hölgyek számára, vagy legalábbis ők jártak hozzá, meg néhány kismama. Ennek megfelelően nem is amolyan akrobatikus jóga volt, hanem inkább olyan mindent jól átmozgató, de különösebb hajlékonyságot nem igénylő. Persze dolgoztunk azon, hogy jobban nyúljanak az izmok, alaposan bemelegítettünk, de nem csupa olyan gyakorlat volt, ahol azonnal a nyakunkba kellett - volna - venni a lábunkat. Az óra végén - amikorra már kellően ellazultunk - mindig volt néhány olyan gyakorlat, ami már nagyobb hajlékonyságot igényelt, de addigra az már kifejezetten jól is esett (nekem legalábbis). A levezető meditáció pedig fantasztikus, minden rohanó életet élő ember számára erősen ajánlott.

Szóval azóta csak tervezgetem, tervezgetem, hogy újra elkezdem, végül arra jutottam magamban, hogy leginkább reggeli torna formájában lenne célszerű csinálnom, hiszen akkor még tuti, hogy nem ettem semmit és nem is vagyok benne semmilyen igen fontos és halaszthatatlan munkában. Ráadásul a hálószobánk felől kel fel a nap - mi is lehetne ennél erősebb érv arra, hogy reggel a hálószobában elvégezzek néhány gyakorlatot. Az interneten rákerestem a reggeli jógagyakorlatokra. Nem kerestem sokáig, mert rögtön a 2. találat elnyerte a tetszésemet. Ez a reggeli kundalini jóga lendületes és csupán 10 perces, tehát pont elegendő nekem arra, hogy az éjszaka elmacskásodott tagjaimat egy kicsit felébressze, miközben a nyitott ablak mellett szívom a friss hegyi és erdei levegőt, és jó esetben a napfényt magamba. Ezek már önmagukban feltöltenének, no nem annyira, mint bármilyen mozgás, vagy maga a jóga.

A kundalini jógát a jógák királynőjének is nevezik. Gyors és hatásos, de elsősorban energiával tölt fel. Általa energiához jut az idegrendszerünk, ezáltal beindulnak folyamatok a szervezetben, többek között az öngyógyítás folyamata is. Bővebben itt lehet olvasni róla. A jógát azért is szeretem, mert nemcsak a testre, hanem a lélekre és a szellemre is hat. Találtam egy nagyon szép leírást róla: " Krija sorozataival ( Yogi Bhajan által megteremtett mozgássorok ) a testre, számos légzéstechnikájával ( PranaYama ) a lélekre, mantráival és meditációival a szellemre hat. Test-lélek-szellem harmonikus működtetése kitisztítja és megerősíti az utat feltörni vágyó életenergiánk előtt, és tudatosabbá teszi életünket. Az életenergiánk a lelkünk ereje, s ezzel a gyógyulás, az együttérzés, az önmagunkért és másokért való tenni akarás érkezik el hozzánk. A Kundalíni Jóga az erőfeszítések jógája, melyet fejlődésünk érdekében vállalunk, hogy legyőzzük önmagunkat, s teljes életet éljünk."

Egy kicsit hosszabb és nyugodtabb, inkább napközbeni, amolyan meditatívabb jógagyakorlat ez a 35 perces. Ebben minden gyakorlat előtt elmondja a jógát vezető indiai hölgy (angolul), hogy a gyakorlat mire jó, mit stimulál, erősít a szerveztben, hogyan hat a lélekre. Azt hiszem, ez lesz a következő, amit kipróbálok.

Tegnap láttam egy animációs filmet a halogatásról. Nem értek teljes egészében egyet a tartalmával, de klasszul megcsinálták, és arra mindenképpen rámutat, hogy nagyon gyakran halogatunk. Én pl. azzal az indokkal, hogy általában a tökéletesre törekszem és amíg valami nem az (tehát pl. nem találtam meg a legalkalmasabb időt hozzá, vagy a legmegfelelőbb partnert, esetleg a legjobb gyakorlatot), addig nem is csinálom. Hát ez a legangyobb butaság! El kell kezdeni, aztán majd alakul. A semminél a valami is jobb. :))) Halogatás, adé! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése