2012. szeptember 25., kedd

Helyi pénz

Amilyen irányba a világ egy ideje halad, úgy gondoljuk, hogy nem árt felkészülni a - legalább valamilyen szintű - függetlenségre - legyen szó élelmiszerről, fűtésről, vízről. Az igazat megvallva sokat még nem tettünk az ügy érdekében, hacsak a néhány hete megvásárolt hálózsákok, mint a túlélő-felszerelés része, nem számítanak ide. Viszont ebbe az irányba szeretnénk menni, ez eltökélt szándékunk. Lelkesen nézegetjük a passzív házakat, meg a dombházakat is.

A helyi pénzek is ebbe a témakörbe tartoznak, sőt, már írni is akartam róluk (lehet, hogy meg is tettem, csak nem emlékszem rá). Magyarországon is van már több, pl. a soproni Kékfrank (több itt), ill. cserekörök is működnek. A magyar és a nemzetközi helyi pénzekről és cserekörökről (pl. Bakonyi cserekör) készült egy összefoglaló linkgyűjtemény, itt lehet megnézni. Személyesen egyiket sem ismerem, ezért véleményt nem tudok mondani róluk.

Történelmi példák - Kun János 2006-os tanulmányából, melyet a PSZÁF-nál végzett kutatómunka során készített (a tanulmány jóval bővebb, c. A pénzhelyettesítőkről, innen letölthető)
  1. A pénzhelyettesítőknek a nagy gazdasági válságok alatt, illetve után volt reneszánszuk. A válságok alatt ugyanis az érzékelhető, hogy az áruk, szolgáltatások iránti potenciális kereslet és a potenciális kínálat is jelen van, a tranzakció azonban pénz hiányában nem tud létrejönni.
    • 1930-ban egy csődbe jutott bajor szénbánya tulajdonosa munkásait szénutalványokkal fizette. A környékbeli boltokban elfogadták az utalványokat, s beszállítóiknak is utalványokkal kezdtek fizetni. Az utalványokat minden hónapban a szén tárolási költségére hivatkozva egy bélyeggel érvényesíteni kellett. Végül az utalvány eljutott egy olyan szereplőhöz, aki ténylegesen szénre váltotta. 1931-ben már 2000 vállalat bocsátott ki hasonló utalványt, amikor a német jegybank betiltotta a vállalkozást.
    • 1932 júliusában, a 35%-os munkanélküliséggel küszködő osztrák Wörgl városában az önkormányzat bocsátott ki pénzhelyettesítőt, amellyel közmunkákért fizettek, s amellyel a helyi adókat lehetett leróni. A pénzhelyettesítőt havonta a névérték 1%-ába kerülő bélyeg vásárlásával érvényesíteni kellett, ezért a birtokos érdekelt volt abban, hogy minél hamarabb elköltse. Ennek következtében forgási sebessége 14-szer gyorsabb volt, mint a schillingé. 

      Svájc sem bízta a gazdaságát (gazdagságát) a véletlenre. 

      Az 1934-ben, Zürichben alakult a Wirtschaftsring-Genossenschaft (Gazdasági Gyűrű Szövetkezet) azért méltó a külön említésre, mivel az általa létrehozott pénzhelyettesítő még ma is forgalomban van. (Székhelye jelenleg Bázel, hét svájci városban van fiókja.) A szövetkezet tagjai magánszemélyek, kis- és középvállalkozások. A pénzhelyettesítő (CHW) csak számlapénz formájában létezett, s létezik még ma is. A szövetkezet kezdetben két módon bocsátott ki pénzhelyettesítőt.

      • A szövetkezet tagjai svájci frankot fizettek be, s 5%-kal több pénzhelyettesítőt kaptak.
      • A szövetkezet kamatmentes pénzhelyettesítő hitelt nyújtott. Ez a pénzhelyettesítő-
        teremtési módszer jelenleg is létezik.A pénzhelyettesítővel a szövetkezet tagjai egymásnak fizetnek, a pénz iránti keresletet az tartja fenn, hogy a CHW-ben kapott hiteleket visszafizessék. (A CHW-ben kapott hitelt egyébként svájci frankban is vissza lehet fizetni, de a CHW elfogadása pótlólagos forgalmat is generál.)
        A szövetkezet működésének első éveiben hitelkihelyezéseinél nem volt eléggé körültekintő, ezért pénzügyi problémái keletkeztek, amit a tagok pótbefizetéseivel oldottak meg. 1936 óta áll a Svájci Bankfelügyelet felügyelete alatt.

A Wikipedia szerint a WIR szövetkezetet dán példára hozták létre. Két tanulmányúton is jártak az alapítók Dániában, mielőtt adaptálták volna a rendszert. A szövetkezet 1936-ban nyerte el a bank minősítést. 2009-ben a bank mérlegfőösszege 3,719 milliárd frank volt, ebből 876,3 millió WIR-ben (CHW-ben) nyújtott hitel. Összesen 1,6 milliárd frankot váltottak ki ebben az évben WIR-rel. 2008-ban 70.000 kis- és középvállalkozás kötelezte el magát a WIR-rel való kereskedelem mellett. Belépéskor mindenkinek meg kell határoznia, hogy milyen százalékban fogad el árujáért cserébe WIR-t - a minimum a teljes érték 30%-a. A forgalom elősegítése érdekében évente 4 vásárt rendeznek - Bernben, Wettingenben (ez a szomszéd városunk, a Limmat folyó túlsó partján, tőlünk gyalog max. 20 perc), Zürichben és Luzernben. A zürichire nov. 16-19 között kerül sor. Azokat a látogatókat is várják, akik nem WIR-rel kívánnak fizetni. A belépés ingyenes.

Erről a témáról még rengeteget lehetne még írni, kutatómunkám korántsem teljes, különösen nem a magyar viszonyokra. Most sajnos kicsit letölrt a betegség, de nem akarom, hogy megint feledésbe merüljön és más - aktuális - témák vegyék át a helyét, ezért jelen formájában közzéteszem, hátha van benne újdonság mások számára.

Ezt a képet Badenben készítettem, az egyik bőr-díszmű kereskedés kirakatában. Az igazat megvallva, ez az első alkalom, hogy ilyet látok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése