2012. szeptember 22., szombat

A kultúra jegyében

A mai napra csupán egy bemutató megtekintését terveztem - az egyik badeni joga stúdió tartott nyílt napot, aminek az aura soma - joga előadására mentem el. Nagyon nagy szerencsém volt, mert - ugyan svájci volt a hölgy - németül beszélt (vagyis érthetően, nem Schwytzerdütsch-öt). Összesen csak 7-en voltunk, de a legvégén, amikor feliratkoztam a hírlevélre, kiderült, hogy rajtam kívül még egy magyar is volt (látta a nevem, ezért odajött hozzám). Sajnos siettem a buszhoz és nagyon meg is lepődtem, így nem volt alkalmam vele beszélni. Ha esetleg merő véletlenségből olvassa ezt az írást, kérem, írjon nekem! :)

Tegnap a Zürichi Magyar Egyesület küldött egy tájékoztatót arról, hogy Zürichben, a Blindekuh (Vaktehén) étteremben játszik Érdi Tamás zongoraművész. Azonnal foglaltam rá helyet. Amióta kint vagyunk, semmilyen kulturális programon nem vettünk részt, már nagyon vágytam igazi élő zenére. A Blindekuh egy olyan különleges étterem, ahol vaksötétben lehet - ill. kell - enni és  időről időre kulturális programok számára is helyet biztosít. Világtalan munkatársak irányítják a vendégeket az asztalokhoz és ők is szolgálnak fel. Most a koncert ideje alatt nem volt kiszolgálás, ezért külön elnézést kértek.
A recepciónál egy rendkívül kedves vak hölgy fogadott minket. Bemutatkozott, megkérdezte hányan vagyunk és hogy egy asztalhoz szeretnénk-e ülni, majd elmondta a szabályokat. Bármikor szólíthatjuk őt és kolléganőjét a darabok közötti csöndben, ha segítségre van szükségünk. A közönség egyébként nagyon jó volt, senki nem köhögött, zörgött, beszélgetett. A kezdés előtt viszont német, magyar és angol nyelvűeket is hallottam soraikból. Annyira sötét volt, hogy szinte vágni lehetett. Fura érzés volt nyitott szemmel sötétet látni, gyakran becsuktam a szemem. A kezdésre várni kellett egy ideig (10 perc lehetett?), közben szívesen megérintettem volna a mellettem ülőt, hogy ott van-e még. A többiek beszélgettek, de ő pont nem. Megnyugtató lett volna tudni, hogy mellettem is ül valaki - ill. tudtam, hogy ott van, de valahogy más érzések jönnek elő az emberből a sötétben. Egy kicsit meghittebb minden és jó tudni, hogy a külsőségek egyáltalan nem számítanak.

Érdi Tamás zongoraművész szintén vak (koraszülöttként egy inkubátorhiba miatt veszítette el látását). 5 évesen került zongoraközelbe, azóta játszik. A bécsi zeneakadémián és Torontoban is tanult. Szülei, Érdi Sándor és É. Szabó Márta televíziós szerkesztők is jelen voltak, a koncert után lehetett mindhármójukkal beszélgetni és CD-t vásárolni tőlük. A koncert ingyenes volt, a recepciós pultra tettek ki egy kis kosárkát, amibe adományt lehetett adni. Érdi Tamás rendkívül virtuóz módon játszott, ma főként Chopin-t és Lisztet. Érdekes megnézni a honlapját és a hozzáértők (pl. Kocsis Zoltán) által róla írtakat elolvasni.

Már az étterem felé haladva láttam, hogy az Operaháznál sokan vannak. Ez napközben nem jellemző, no meg a lufik sem, így visszafelé megálltam megnézni, hogy mi a sokadalom oka. Az operaházban nyílt nap volt, szezonnyitó ünnepség. Egész nap különböző programokkal szórakoztatták a közönséget, amihez külön programfüzetet is kiadtak. Az egész ház szabadon bejárható volt, a jelmez- és díszletkészítő műhelyekbe külön idegenvezetés is. Ottlétemkor a színpadra is szabadon fel lehetett menni, a forgószínpad is működött és a teljes technikát bemutatták (hang-, fénytechnika, műhó és -eső). Kicsit később az egész megnyitó ünnepségi díszletet lebontották és a műszaki igazgató folyamatosan kommentálta az eseményeket. Tőle tudtam meg, hogy összesen 20 munkatárs dolgozik az építésen és a bontáson 4 csoportba osztva, plusz 9 fénytechnikus. A zenekari árok napi berendezéséért 3 fő felel (minden darabnál másképp kell berendezni, külön tervet kapnak hozzá).



A színpadi technikusok reggel 7-kor kezdenek, ekkor bontják le az előző esti előadás díszleteit. Van, hogy már 8-ra kész kell lenniük, de általában 9-ig van erre idejük. Ekkor kezdik felépíteni a próbákhoz a díszletet. A próbák után ezt lebontják, majd felépítik az esti előadás díszleteit. Bemutatták a forgószínpad eltüntetését, a süllyesztő kalitkákat (ez a legutolsó képen látható - sajnos nem volt nálam fényképezőgép, csak telefon), a teljes színpad-építést. Sajnos nem tudtam végig megnézni, mert alapvetően a zongorakoncertre mentem, míg közben a család többi része itthon éhezett betegen és várta, hogy hazaérve enni adjak nekik.

Az első emeleti tükörteremben büfé működött, kamarazenével. Épp Schubert-et játszottak, amikor bekukkantottam és egy kicsit elidőztem. A 2. emeleten a kosztümökből volt egy kis kiállítás, amikbe be is lehetett öltözni és fényképezkedni bennük. Voltak fizetős programok is, pl. a premierelőadások főpróbája, felnőtteknek és gyerekeknek is.

Ha jövőre is lesz ilyen szezonnyitó és még itt leszünk, mindenképpen elmegyünk, és minden lehetséges dolgot megnézünk!


2 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes programokat találsz :) Ez a koncert nagy élmény lehetett. Már otthon is régóta készültem a Láthatatlan kiállításra, de tulajdonképpen soha nem jutottam el hasonló helyre. Valami komolyzenei program pedig már régóta érik, a férjem is arra kér, szervezzek valamit, mert mégis csak én tanultam zenét a családban... Egyik csoporttársam németen zongorista, ő mondta, hogy a Villa Boveri-ben lesz koncertje, igaz, csak januárban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindkét program a szerencsén múlt (részemről), a zongoráról előző nap kaptam értesítést. Ha lesz még ilyesmi, szívesen küldök neked is infót róla! A láthatatlan kiállításról mi otthon már a bejáratnál kimenekültünk, pedig min. 3/4 órát vártunk, h bejussunk... :)

      Törlés