2012. augusztus 9., csütörtök

Újra Svájcban

6 hét magyarországi töltekezés (és húguta) után úja Svájban vagyunk. Kezdünk hozzászokni a nettó 10, most bruttó 11 órás autóúthoz. Szerencsére eseménytelen volt az utunk és Marika (a GPS) idén nem lepett meg minket semmilyen fura útválasztással), mint tavaly hazafelé, amikor München után 2 órán keresztül levitt az autópályáról és traktorokat kerülgetve, 40-nel döcögve tudtunk csak haladni.

Svájcba érkezve újból megállapítottuk, hogy dübörög a gazdaság, mindenhol daruk és építkezések. Viszont a házunknál mintha megállt volna az élet! Svájc-szerte példátlan módon derékig érő gaz övezte a házunkat, noha arra számítottam, hogy gyönyörű pázsit fog várni, mire visszaérünk, ugyanis elutazásunk előtt 2 napig gőzerővel és irdatlan hangosan gyomláltak, rotáltak és gereblyéztek. 

Viszont alig telt bele néhány nap (onnantól kezdve, hogy megérkeztünk), máris fűnyíró zajára ébredhettünk. Megvártak minket és ma végre lenyírták a dzsungelt a ház körül. A másik zajforrás is megvárt: pont mielőtt hazautaztunk, a maradék 2 lakó is átvette a lakását, megkapta a kulcsokat. Még örültem is, hogy de jó, pont nem leszünk itthon, amikor költöznek! Khm, a fölöttünk lakó ma költözik, pont a hálószobánk előtt fut a rakodólift, amivel felszállítják a dobozokat. Hangosabb, mint a fűnyíró...




Azért örömre is volt okunk! A tavalyi magról vetett paradicsomom szépségesen nagyra nőtt és tele van paradicsommal, és az eper is érik. Az időjárás is a kedvünkben járt. A magyar hőségből igazán jólesett a huszon-fokba megérkezni, sőt, még a másnapi 16 fokot és egész napos esőt sem bántam, annyira kikészített az otthoni hőség. Miután regenerálódtam, máris visszatért a napsütés és a 25 fok - pont ideális!





Az előző lakásunk tulajdonosai időközben beköltöztek a házba és ismételten köszönetüket fejezték ki, hogy annyira vigyáztunk rá. Mi a 2 év alatt folyamatosan paráztunk, hogy nehogy valamit leejtsünk (persze leejtettünk és nyoma maradt), és hogy mennyit kell majd ezekért fizetnünk, de szerencsére kár volt. Mármint parázni, nem vigyázni! :)

Időközben lejárt az egészségbiztosításunk is, de ez egy következő poszt témája lesz, mert megérdemli...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése