2012. augusztus 18., szombat

Mulhouse - Franciaország


Baselben olyan sokszor jártunk már, de a határ túloldalán, alig negyedórányi autóútra fekvő Mulhouse-ot most látogattuk meg először. Kalandos történeleme volt a városnak, felváltva tartozott a környező országok egyikéhez és mindegyiket megjárta, hol önként, hol csöppet sem dalolva.

A 12. században említik először írásos források, mint az Elzászi szabad városok szövetségének tagját.  1515-ben csatlakozik a Svájci államszövetséghez, ezidő alatt, a 18. század közepén a gép- és a vegyipar rohamos fejlődése következtében a város jelentős iparvárossá alakult. 1798-ban úgy döntenek, hogy Franciaországhoz csatlakoznak. Az 1870-71-es francia-német háború során azonban a Német Birodalomhoz kerül, majd az I. viágháború után vissza a franciákhoz. A II. világháború ideje alatt 1940-44 között ismét a németek tették rá a kezüket (és alábukat) a városra. Azóta megszakítás nélkül Franciaországhoz tartozik Mulhouse (németül Mülhausen).

A 110 ezres város (a peremvárosokban élőkkel együtt közel 178 ezres) az Elzászi régió 2. legnagyobb városa Strasbourg után. Látnivalói közé tartozik egy autó múzeum (a legnagyobb Bugatti gyűjteménnyel és összesen 500 kiállított autóval) és egy vasúti múzeum is. A látnivalók közé sorolnám a piacot is.

Mulhouse egyébként nem igazán turisztikai célpont, az óvárosi rész elég kicsi és nem annyira szép. Azért, hogy igazságos legyek, az óvárosban látható egy szép templom és a városháza is nagyon szép (1553-ban épült rajnai reneszánsz stílusban), de kb. ennyi. Nem is csoda, hiszen iparváros, már több mint 200 éve. Mulhouse a francia autógyártás egyik központja, itt gyártják a Peugeot-kat (és itt található a Peugeot múzeum is). Az óvárosban épült az Európatorony is, 1972-ben, ami egy háromoldalú épület, a hármashatár szimbolizálandó (francia-német-svájci). Eléggé meghatározza a városképet, a kicsike óváros kellős közepéből bukkan elő ez a relatíve modern épület.


Az autóműzeumot mindenképpen érdemes megnézni. A dimenziói egyszerűen lenyűgözőek, 18 ezer m2-nyi területet foglalnak el egy régi malomépületben az autók, melyeket 900 régimódi lámpa világít meg. Már a bejárat is gigantikus, de a vörös bársony (színházi jellegű) függönyön belépve hatalmas csarnokban találtuk magunkat. A legrégebbi autó egy 1878-as Jaquot és egy 1893-as Benz Victoria. A kb. 500 autó között mindenféle, több mint 100 autómárka megtalálható, ezek közül 300 csak itt, 60 pedig nagyon ritka, de itt megtekinthető. Minden idők valószínűleg legdrágább autója a Coupé Napoleon, ami a Bugatti Royal prototípusa volt. Ezekből egyébként mind a 6 elkészült példány 1990 óta itt található a múzeumban.

A legérdekesebbek számomra mégis a hűtőrács díszek voltak. A múzeumban egy 343 db-os, állatfigurás gyűjtemény látható. Az 1920-as években több ezer díszítette az autók hűtőrácsát, elsősorban Franciaországban és az USA-ban. Ma már csak a Bugatti és a Mercedes követi ezt a tradíciót. Ezeket a figurákat művészek alkották és autófelszerelési üzletekben voltak kaphatók. Az egyedibb darabok bronzból készültek, míg a nagyobb szériásak nem.


Az autók mellett kisfilmeket is vetítenek az autózás és autóversenyzés hőskorából, sőt, a szabadtéri részen élő autóbemutató is látható (van egy kis pálya) - ezt nem láttuk, nem jutott már rá idő, ill. energia.

A kijáratnál - szokás szerint - shop található. Itt aztán tényleg minden kapható, köztük rengetek autós könyv és a múzeum saját kiadványa is, több nyelven (The most extraordinary cars of the century - 74 untold stories).



Legközelebb a vasúti múzeumot nézzük meg, már megvettük rá a jegyet (kombi jegy az autómúzeummal együtt), sőt, a város közelében van egy tapétamúzeum is, ami szintén nagyon érdekesnek ígérkezik.

A mostani program része volt a piacozás is. Rengeteg zöldség-gyümölcs és egyéb árus is van. Az "egyéb" szekcióban többnyire arab árusok kínálják portékájukat és a vásárlóközönség soraiban is sok a kendős. A piac épületében tejtermékek, húsok sora várja az érdeklődőket. A legnagyobb sajtárusnál szerintem közel 100-féle sajtot árultak. Miután - találomra - kiválasztottuk, hogy melyikből vásároljunk és leadtuk a rendelést, még mindegyikből kaptunk kóstolót (pedig akkor már döntöttünk). A szőlővásárlásnál is arra biztatott az árus, hogy kóstoljam meg a szőlőt. Így hát kóstolgattunk és alaposan feltöltöttük az éléskamránkat zöldséggel-gyümölccsel és rengeteg sajttal. Az autónk erősen illatozott hazafelé.

Rengeteg fénykép itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése