2012. augusztus 3., péntek

Évforduló

Immáron 2 éve élünk Svájcban - hihetetlen, hogy rohan az idő! Állítólag ahogy öregszünk, úgy gyorsul egyre jobban a - szubjektív - időérzékelésünk. Nem is szeretnék belegondolni, hogy lehet ez még gyorsabbnak tűnő is...

Magyarországi tartózkodásunk alatt mindenki megkérdezi, hogy hogy érezzük magunkat Svájcban.

Alapvetően, vagyis eredetileg, 2 évre terveztük a kintlétet, a munkaszerződés 2 évre szólt. Sosem vágytunk külföldre (a nyaraláson kívül, természetesen), nem is kerestük ezt a munkalehetőséget, egyszerűen csak jött, és mi (vagyis Józsi) elfogadtuk. Még ekkor sem gondoltuk, hogy tovább maradnánk, ha már egyszer kijutottunk - olyan házat béreltünk, ami csak 2 évre volt kiadó. Persze azok a külföldiek, akikkel beszélgettem erről, a bajszuk alatt mosolyogtak és csak annyit jegyeztek meg, hogy ők is így indultak, aztán már 10 éve Svájcban élnek...

Nem akarok előreszaladni az időben és spekulálni, hogy velünk mi lesz, mindenesetre a 2 év letelt, Józsinak új munkája van és új házat kellett keresnünk.

Ez egyúttal válasz is a kérdésre, hogy szeretünk-e kint élni. Igen, szeretünk. Az ország - úgy, ahogy van, teljes egészében - egy kiránduló-paradicsom. Tulajdonképpen szinte az egész blog arról szól, hogy merre jártunk, mit láttunk - sokat, de még nem eleget. :) Itt persze megoszlanak a vélemények, mert Bogi annyira nem élvezi a kirándulásokat, mindegy, hogy városnézésről, vagy természetjárásról van szó. De ez inkább életkori sajátosság. Szerencsére, ha nem egyedül megyünk, hanem neki is van társasága az úton, akkor nincs kifogása a kiruccanások ellen.

Svájc gyönyörű természeti adottságai mellett tisztaságával, rendezettségével, rendszerezettségével fogott meg minket. Nincs "véletlenül" elejtett szemét, túlcsorduló utcai szemetes, kátyús és útpadka nélküli utak, gazos kertek, viszont minden ki van találva, minden meg van szervezve és le van szabályozva. Fantasztikus a tömegközelekedés, de a közúti úthálózat is. Kicsit zavaró, hogy az utakat mindig újítják, javítgatják, viszont cserébe tökéletes minőségűek. A biztonság is nagy kincs, különösen anyaként érzem ezt így. Az önállósodás útján elindult Bogit nyugodt szívvel tudom egyedül elengedni, nem kell aggódnom, hogy útközben bármi is történik vele. Ez mindkettőnk számára nagyon fontos: ő nyugodtan tud önállósodni, én pedig nyugodtan hagyhatom, legalább emiatt nem kell aggódnom.

Az is vonzó, hogy külföldiként nem vagyunk egyedül. Svájc lakosságának több, mint 20%-a külföldi, így elég színes az ország, különösen a nagyobb városok. Érdekes különböző kultúrában nevelkedett embereket megismerni, amire a nemzetközi iskola is lehetőséget biztosított. Itt ráadásul külön figyelmet fordítottak arra, hogy a hazájuktól, szeretteiktől távol lévő családok új társaságra, kapcsolatokra tegyenek szert egymás közt.

És itt el is érkeztünk arra a pontra, ami a távollét hátránya. Hiányzik a család, a barátok, a meghitt beszélgetések, vagy a sírásig fajuló röhögések, az érzelmek, amiket ezek a találkozások kiváltanak és a magyar nyelv adta lehetőségek. Szerencsére lassan alakulnak magyar barátságok is, amik egy kis itthoni "feelinget" csempésznek kinti életünkbe.

Magyarországon, ha valami bajunk van, azonnal irány a homeopátiás orvos, kineziológus, természetgyógyász, Bach virágterápia. Mindig találkozom olyan emberrel, aki az aktuális problémámra tud ajánlani alternatív gyógymódot. Svájc azonban a gyógyszeripar egyik bölcsője. Biztos vannak természetgyógyászok, de eddig még senki nem ajánlott senkit...


Hiányoznak a hozzám hasonló godnolkodású, érdeklődésű emberek is. A jólét valószínűleg nem az ezotéria irányába tereli az embereket... A grafológia, asztrológia jó esetben ismerősen cseng a beszélgetőpartnerem fülében, de már ennek is örülni kell, mert sokszor azt sem tudják, ezek mi fán teremnek (na jó, az asztrológiáról általában van fogalmuk). És ezek még csak az alap dolgok, nem is világmegváltó gondolatok!

De a hátrány egyik előnye, hogy belekezdtem ebbe a blogba, ami sok örömöt okoz számomra, különösen akkor, ha látom, hogy napló mivolta ellenére milyen sokan olvassák és mennyi pozitív visszajelzést kapok miatta. Örülök, ha ezzel valakinek segíthetek, esetleg egy pár kellemes percet szerezhetek.

Azt mindenesetre ünnepélyesen megígérem, hogy a blog a jövőben is folytatódik! :)


2 megjegyzés:

  1. Olyan borongósra sikeredett a vége, először tényleg azt hittem, hogy ez vmi búcsúbejegyzés. Tán felmerült a blog befejezése?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Borongósnak érzed? Nem annak szántam és fel sem merült bennem, hogy abbahagyjam! :)

      Törlés