2012. augusztus 30., csütörtök

Asztalkák .. és más

Kezd az az érzésem lenni, hogy "mission impossible"... Lassan 3 hónapja keresek lámpát az étkező asztal fölé és a nappaliba. Nem mondom, nincs ellenemre a lakberendezési áruházakban való nézelődés, de ugyanazt a néhányat járom körbe 3 hetenként. Igaz, időközben mindet átrendezték, mert megérkezett az új szezon, új katalógussal. 

Most már kezdem érteni, amit először nagyon is furcsállottam. Bementem az egyik kis lakberendezési szaküzletbe, nézelődtem, majd az eladó kedves kérdésére, miszerint segíthet-e, elmondtam, hogy lámpát keresek. Na jó, de milyet? Hát, étkező asztal fölé valót. Jaj, de hát az olyan sokféle lehet, ezért van nekik egy lámpa-tanácsadó szakértőjük, mindjárt idehívja nekem. Nemnem, elég lesz nekem, ha van valamilyen prospektus, katalógus, szóval valami, amit otthon, nyugodt körülmények között nézegethetek. Ó, sajnos a kollegina éppen elfoglalt, de várjam meg, mert meg tudok vele beszélni egy időpontot, amikor kijön hozzánk és a helyszínt, vagyis a lakást és annak berendezését látva tud majd javasolni lámpákat. Sajnos most nem tudom megvárni, köszönöm, viszontlátásra!

Lehet, hogy már rég lenne lámpánk, ha nem visszakoztam volna ezen a ponton...

Viszont túráim során nagyon helyes kis asztalkákba botlottam. Nemrég olvastam valahol, hogy bútort nem lehet keresni, arra egyszercsak rábukkan az ember. És tényleg. Lámpát hiába keresek, nem találok, pedig istenbizony legalább 1000-félét láttam már, asztalkát viszont nem keresek, sőt szükségünk sincs rá, abból meg többet is a hónom alá vágtam volna.

Íme néhány kedvenc, a teljesség igénye nélkül.

A teteje levehető, így az alatta levő rész tálcaként funkcionál.
Gibliz asztalka  - Atelier Pfister


Möbelmarkt Dogern  

Ha jól emlékszem, szintén Pfister a lelőhely

Most két trendet figyeltem meg az itteni áruházakban. Az egyik a fekete-sárga színkombináció, a másik az etno stílus. Ennek jegyében jött szembe velem ez a picikét feltűnő, de nekem nagyon tetsző fotel. Nem mellékesen kényelmes is. 


Interio
Van egy kedvenc lámpám is, ami ugyan nem illik a lakásunkba (bár most, ahogy elnézem, miért is ne?), de imádom. Az ára igencsak borsos.


Mai túrám végén épp kifelé haladtam (konkrétan fölfelé a mozgólépcsőn), amikor visszapillantva megláttam az egyik asztalon az installáció részeként egy Unicum-os üveget is. Errefelé természetesen a kutya sem ismeri és persze kapni sem lehet. Természetesen visszafordultam és megörökítettem. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése