2012. május 10., csütörtök

Egy kis India

Talán már írtam korábban, hogy leginkább az indiaiakkal jövök ki itt Svájcban. Illetve valószínűleg máshol is kijönnék velük, csak itt viszonylag sokan vannak a közvetlen környezetemben. Bogi legjobb barátnője is indiai (volt, már elköltöztek). Ma az egyik volt kolléganőmmel ebédeltem, aki utána meghívott magukhoz.


Azonnal készített is egy Indian chai-t (fűszeres chai, indiai masala chai, chai latte - sokféle névvel illetik). Először kimért kettőnk számára 1 bögre vizet és egy bögre tejet, ezt az elegyet megcukrozta és  felforralta 2 karika felszeletelt gyömbérrel és 3 db egész kardamonnal.  Én ilyet még sosem láttam, meg kellet kérdeznem, hogy mi az. Az egészhez 4 filter fekete teát adott (2 bögrényi chai-hoz). Ezt egy kicsit sokalltam, de azt mondta, hogy a capuccino-t is espresso kávából készítik, nem híg kávéból, így van ez a chai-jal is - intenzívnek kell lennie a teának, hogy ne higítsa íztelenre a tej. Végül még töltött hozzá egy kicsi vizet, az egészet leszűrte és már kész is volt. Nekem nagyon ízlett, fogok ilyet itthon is készíteni, csak a fűszereket kell hozzá beszereznem. Az internetes források szerint ahány ház, annyi recept, mindenki másképp készíti a masala chai-t (más sorrendben teszi bele a hozzávalókat, más-más fűszert használ hozzá). Az alapnak számító gyömbér és kardamon mellett gyakran tesznek bele fahéjat, csillagánizst, köményt, fekete borsot is.

Megtudtam azt is, hogy Indiában nagyon nagy a versengés. A tehetősebbek a pénzüket egyrészt ingatlanba fektetik, mert az a biztos, másrészt félretesznek pénzt gyermekeik továbbtanulására. A jól fizető szakmákat oktató egyetemek (pl. műszaki, orvosi) nem olcsók, ráadásul utána még ajánlatos MBA diplomát szerezni az USÁ-ban hozzá. Ha mindez megvan, szinte garantált a jó állás, akár külföldön is. Ehhez gyakran a tágabb család segítsége szükséges, mivel nagyon költséges. Az anya sokszor megy a gyerekével együtt. Aztán ha megvan a diploma, meg a jól fizető állás, már ők is segíteni tudnak a következő tanulni vágyónak.

Az ő gyerekei (legalábbis az egyik) itt születtek, és úgy gondolja, hogy Indiába visszamentve biztos nem tudnák megállni a helyüket. Svájcban kevésbé szerteágazó és mély a megszerzett tudásanyag (ez szerintem Magyarországra is igaz).

Ha jól elmlékszem, az arany színű volt az esküvői szárija
Aztán megmutatta a szárijait is. ami az indiai nők népviselete, a mai napig ez a legjellemzőbb öltözetük. Vannak ünnepi szárik, amik valódi hernyóselyemből készülnek, esetenként akár valódi aranyszállal hímezve. Ezek nagyon drágák és csak egyszer veszik fel őket. Ráadásul folyamatos karbantartást igényelnek, mert a selymet időnként szellőztetni kell, illetve áthajtani, mert ha sokáig van ugyanúgy összehajtva, akkor a hajtásnál elszíneződik és előbb-utóbb elgyengül az anyag. A gazdag családok, akik személyzetet tartanak, ha nagyon meg vannak elégedve az alkalmazott munkájával, akkor időnként ajándékoznak nekik egy szárit. Aztán vannak a pamut szárik (ezek családi rendezvényeken viselendők), és a közönséges vászon szárik.

Kérésemre a felvételét is megmutatta kedves ismerősöm. Neki nem tartott egy percnél tovább, de elmondta, hogy a fiatalok bizony gyakran kérnek segítséget, mert nincs még tapsztalatuk abban, hogy hogyan csinálják. Ki kell kísérletezni, hogy mennyi ráncolást csináljanak rajta. A szári alatt szűk szoknyát viselnek (ebbe tűrik bele körbe a szárit, tehát itt van rögzítve, fölül pedig egy szép topot, ami a hasat szabadon hagyja. Ez így szexi. Aki csinos, az úgy viseli a szárit, hogy ki is látszódjon a hasa, dereke, aki kevésbé csinos, derékban kicsit erősebb, az inkább eltakarja ezeket a részeket. Az ismerősömnek legalább 20 szárija van, egyik szebb, mint a másik. A hagyományos szári közel 6 méter hosszú. A hossz testalkattól függően változik. A karcsúbbaké rövidebb, a testesebbeké hosszabb. Terhesség esetén megtoldható, a legbelső része úgysem látszik, bár ugyanolyan anyagból toldják, mint amilyen a teljes szári, csak ott nem díszes. A legdíszesebb egyébként a szári külső széle, amit a vállon átvetnek.





A nagyobbik fiú 17 éves és nagyon jóképű. Kérdeztem, hogy van-e már barátnője (Bogi osztályában, vagyis 12 éves gyerekekről van szó, már 2-en "jártak" egymással). Kiderült, hogy náluk nincs olyan, hogy barátnő. Különben is, ebben a korban a tanulás a legfontosabb. Majd ha önálló lesz, akkor lehet lányok után nézni. A lakásba barátok nem mehetnek, ha a szülők valamelyike nincs otthon, mert ki tudja, hogy mit csinálnak. Sok szempontból sokkal szigorúbbnak láttam a nevelési elveiket, mint a miénket, vagy mondjuk az európai átlagot (ha lehet egyáltalán ilyet mondani).

Elmondása szerint Indiában nagyon nagy a korrupció. Mindehol "kiskirályok" vannak, akiknek nem érdeke, hogy beosztottaik, vagy épp az általuk irányított település lakói tájékozottabbak, műveltebbek legyenek, mert akkor nem lehet úgy uralkodni fölöttük. De a szegények sem igazán látják át az oktatás jelentőségét. A tehetősebbek fel szokták ajánlani háztartási alkalmazottaiknak, hogy fizetik a gyerekük oktatását, esténként foglalkoznak, tanulnak velük, de ezzel ritkán élnek a szegény szülők, fölsöleges hívságnak tartják. Rendkívül nagy a különbség a szegények és a gazdagok között.

Természetesen még ma is él az előre elrendezett házasság intézménye. A házasság, ill. az esküvő a mai napig tradícionálisan a család életének legnagyobb fontosságú eseménye. Ebbe most nem mentünk bele jobban, de az ő esküvőjükön pl. 1300 vendég volt (egy egész falu?). ...

Kb. ennyit sikerült ma megtudnom, dióhéjban összefoglalva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése