2011. október 15., szombat

Biel/Bienne

Ma a berni magyar konzulátuson jártunk, mivel otthoni ügyintézésre meghatalmazásokat kellett csinálnunk és a konzulátuson hitelesíttetnünk (aláírásonként 39 CHF). Ilyesmit csak szabadsággal lehet intézni, mert a konzulátuson csak 10 és 12 óra között van ügyfélfogadás és az oda-vissza út is időt vesz igénybe. A konzulátus dolgozói üvegfal mögött dolgoznak, mint a postai alkalmazottak és kihangosítással tudnak kommunikálni az ügyfelekkel. Ennek köszönhetően, no meg a helyiség kicsi méretének, minden - a várakozásba már beleunt vagy egyszerűen csak ott ücsörgő - ügyfél tökéletesen hallja, hogy ki mit intéz. A diszkréciót nem nagyon sikerült megoldani.

No, de a lényeg az, hogy ha már elmentünk Bernig, akkor tovább mentünk Biel-be (franciául Bienne), ahol még nem jártunk, de a város honlapja alapján nagyon is érdemesnek tűnt a látogatásra.

Biel/Bienne Svájc legnagyobb kétnyelvű városának a neve, ill. nevei németül és franciául. A két nyelv törvényileg egyenrangú (ez Svájcban egyedülálló), az iskolai oktatásban, a hivatalokban, a közéletben és a tájékoztató táblákon is. A lakosság 60%-a német anyanyelvű, 40%-a francia anyanyelvű. 37% egynyelvű, 33% kétnyelvű, 20% pedig 3 vagy többnyelvű. Valamivel több, mint 52 ezer lakosa van (az agglomerációval együtt közel 100 ezer), az ország 10. legnagyobb városa.

A város honlapja igazán meggyőző, szépen strukturáltan felsorol minden tudnivalót, látnivalót. Ehhez képest nagyon csalódott voltam (én, mint "utazásszervező"), amikor megérkeztünk a pályaudvarra. Először is rossz irányba mentünk ki, ott abszolút ipari övezet volt. De a másik oldal látványa sem nyújtott többet bármelyik magyar szocreál város látványánál. A leírás szerint a XIX. század elején épült ez a városrész, Bauhaus stílusban. Azért is csalódott voltam, mert Rita is velünk volt és nem szerettem volna, ha a Svájcban töltött néhány napját lepukkant városok látogatásával töltené. Végigsétáltunk néhány utcán, kanyarodtunk jobbra-balra, aztán egyszercsak megpillantottunk egy templomtornyot (egész pontosan a XV. századból származó gótikus templomtornyot). Az mindig jó jel, mutatja az irányt. És igen, ott volt a város gyönyörű gyöngyszeme, a középkori óváros! Megnyugodtam, hogy mégsem jöttünk hiába. Nem találtunk meg mindent, amit a honlap felsorolt, de így is csodaszép és nagyon hangulatos volt. Érdekes módon itt nem az óváros az élet központja, nem ide koncentrálódnak az üzletek és a vendéglátóhelyek, noha egy-kettő azért megtalálható.

A leírásból tudom, hogy Biel egyben órametropolisz is. Számos világhírű svájci órát (Swatch, Omega, Rolex, Tissot, Movado) itt készítenek. Egyben kommunikációs város is, többek között a Sunrise mobiltelefontársaság székhelye. Tetszik, hogy városok, régiók így specializálódnak.

Ottjártunkkor nagyon hideg volt (3 nappal előtte Luganoban még rövidujjúban sétáltunk, kb. 24 fok volt árnyékban), Bielben pedig 10 fok körül. Így mivel eleve dél után érkeztünk, nem jártuk be az egész várost és a tópartra sem sétáltunk el. A Bielersee partján található a legmodernebb városrész.

Hazafelé ismét Bernen keresztül utaztunk, úgyis át kellett volna valahol szállni. Jó okunk volt rá, ugyanis este 7-től a parlament épületére kb. 20 perces fényjátékot vetítettek. Egy kis - közel 10 perces - csúszással kezdtek (hol a híres svájci pontosság?!), de megérte a várakozást. Igaz, így lekéstük a vonatunkat, csak egy későbbivel tudtunk elmenni, de még Boginak is tetszett, ami igazán nagy szó. Mi a vetítés első napján jártunk ott, de november 26-ig minden este megtekinthető az előadás. A fényjáték (itt egy videófelvétel róla) először is a kantonok csatlakozásának sorrendjét és idejét mutatja be, majd a parlament építését helyes kis manócskák segítségével, akik húzzák-vonják, leeresztik-feltolják a téglákat. A többi már csak látványelem, stílusos zenei aláfestéssel (az operaáriától a Yello-ig mindenféle stílusban).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése