2011. szeptember 25., vasárnap

Dolgozom

Még nem is írtam, hogy rámtalált a munka. Nem kerestem, csak kívántam. A legfontosabb dolgok úgyis odafent dőlnek el. Hát azt kívántam, hogy legyen munkám, részmunkaidőben. Már azon a hétvégén kaptam is egy ajánlatot egy iskolai rendezvényen kerekedett beszélgetés során. Igaz, hogy csak kb. 2 hónapra szól, de részmunkaidő, ahogy szerettem volna. Sőt, úgy alakítottam, hogy heti egy nap nem is dolgozom. Így teljesült az a vágyam, hogy végre beszélhessek németül is - az iskolában ugyanis csak angolul beszélünk, a tanárokkal és a szülőkkel is. Bár egy anyukával hasonló cipőben járunk, úgyhogy megbeszéltük, hogy mostantól németül (is) beszélünk, mert mindkettőnkre ráfér egy kis gyakorlás.

A munkahely azonban arra is jó, hogy elsőkézből kapjak információkat. Így tudtam meg pl., hogy van olyan munkahely (ez konkrétan egy biztosító), ahol a nőknek, akiknek a déli ebédszünetre haza kell érniük, hogy ebéddel fogadják iskolás csemetéjüket, van lehetőségük arra, hogy reggel 6-kor kezdjék a munkát. Mivel nem ügyfelekkel foglalkoznak, nincs jelentősége annak, hogy mikor dolgoznak. Elég buta rendszer, ez az otthoni ebészünet, mert a nők munkábaállását szinte teljesen ellehetetleníti, de legalább a munkaadók próbálnak alkalmazkodni hozzá. Az más kérdés, hogy milyen állapotban van az a nő, aki reggel 6-ra megy dolgozni, de délben már gőzölgő ebéddel fogadja gyermekeit, és persze estig "szolgálatban" van.

Nekem is újra vissza kell állnom arra, hogy másképp osszam be az időmet (mikor takarítsak, vásároljak, főzzek, vasaljak). Bogi egyedül jár haza az iskolából, ezzel újabb lépést tett az önállósodás felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése